Az interjú dátuma: 2007. augusztus 3.
RockLine: Rögtön be kell vallanom, hogy Bucótól (Lady’s First) tudtam meg az utolsó pillanatban, hogy talán élőben is láthatunk titeket idén a baredi Biker’s fesztiválon, tegnap értesültem róla…
Etienne: Igen, ezzel a fellépéssel kapcsolatban minden nagyon gyorsan történt…
RockLine: Már van mögöttetek némi tapasztalat… Vázold fel először néhány alapvető tényt: mikor alakult a zenekar, milyen zenét játszotok, és mik a zenei hatásaitok?
Etienne: 2004-ben kezdtük, az volt az ötlet, hogy agresszív, gyors zenét játsszunk. Mi vagyunk az, ami hiányzott a szlovén tengerpartról. Ami előttünk nem volt a tengerparti színtéren zenei téren, pontosan azt döntöttük el megcsinálni. Az első felállásban kezdetben mi is trióban voltunk, mint most, aztán csatlakozott hozzánk még egy gitáros, Matej Latin, aki az „Immortal Hate” (2006) felvételei után lelépett. Az első albumunk előtt még két demót kiadtunk. Jelenleg az új album anyagán dolgozunk, tulajdonképpen az anyag fele már megvan. Lassan megyünk be a stúdióba, és jövőre, valamikor az első félévben kiadjuk az új lemezt, és ennek megfelelően természetesen kiadót keresünk.
RockLine: Honnan jön a Bleeding Fist név?
Etienne: Amikor nevet keresel, általában az a helyzet, hogy sosem találsz rá. Úgy esett, hogy vissza kellett adnom egy kölcsönkért CD-t egy haveromnak. Az Anthrax „A Fistfull Of Metal” lemeze volt. Ennek az albumnak a borítóján egy ököl van, meg egy az ütésétől eltorzult arc és vér. Ököl és vér – Bleeding Fist, így született meg.
RockLine: Szerintem a név egyáltalán nagyon találó, hogy ne mondjam, egyenesen ideális, főleg azok után, amit ma a fesztiválon a fellépésetekkel átéltem.. Közel hozza azt a dühöt, haragot, fájdalmat, amit közvetlenül igyekeztek megmutatni az embereknek…
Etienne: Igen, igen, igen… pontosan ez az! Közvetlenül – straight in your face, ez vagyunk mi.
RockLine: Amit korábban hallottam tőletek, az a thrash extrém brutális változata volt, az ének pedig sikoltozósnak, core-osnak hatott. Mennyire találtam el a leírással, és mennyire lőttem mellé?
Etienne: Tényleg igyekszem, hogy az énekem ne szóljon core-osan. Arra törekszem, hogy minél inkább thrashesen szóljon. A zenekar egyébként a thrash, a black és a death metal hatásait ötvözi, van benne némi garázsos beütés is, mondjuk Motörhead, korai Venom és hasonlók… Mindezt együtt „chaos thrashnek” neveztük el, ezt játsszuk. Ez egy olyan műfaj, ami mindezt egyesíti. A thrash dominál, minden más pedig káosz.
RockLine: Hihetetlen, mennyire elszabadultak ezek a műfajmegnevezések az éjszaka leforgása alatt, ha csak a „core” szó körül kavargó összes változatra gondolok… engem ebből a szempontból elgázolt az idő, én valahol mélyen a nyolcvanas években ragadtam….
RockLine: A Slayer azért nem?
Etienne: Heh, az már egy másik dal.
RockLine: Idén a Metal Campen is játszottatok! Szuper, hogy eljutottatok oda, gratulálok. Mondd, milyen érzés volt a Metal Campen játszani?
Etienne: A válogatás tényleg kemény volt. Ha jól emlékszem, összesen 7 vagy 9 szlovén zenekar volt, az összes többi főleg német volt és nagy név, mi a Talent Forum Stage-en játszottunk. Az első benyomás is egyedülálló volt, a közönség is… Többen voltak, mint amire eleinte mertem számítani, a fogadtatás is. Azt hittem, pár ember lesz a színpad előtt, erre megtelt…
RockLine: Dobáltak közben tököket a zenétekre?
Etienne: Ó igen, igen… Az is volt, volt, hahaha…
RockLine: Rajongóként megnézted aztán a Motörheadet is a Metal Camp 2007-en? Lemmy még tartja magát?
Etienne: Igen, abszolút. Lemmy addig fogja tolni, amíg lesz cigi és alkohol, miatta nem kell aggódni.
RockLine: Mondd, mit gondolsz, milyen ma a thrash metal színtér Szlovéniában? Én személy szerint úgy látom, hogy van pár zenekar ebben a műfajban, de elég különbözőek egymástól. Ott vannak a Negligence, a Bay Area újjáélesztői, kicsiszolt, kacifántos szólókkal és az összetetten felépített harmóniákkal a thrash riffek alatt, aztán itt a trió Fosgen, megint egy másik történet, most pedig megjelentek ti…
Etienne: Uff, igen, a Negligence szuper, a Fosgen, amennyire tudom, inkább feldolgozásokat játszik, mi pedig mindkét zenekarhoz képest még közvetlenebbek vagyunk az agresszió átadásában és a brutalitás kirobbantásában.
RockLine: Szigorú hangsúly a félhangos riffeken?
Etienne: Igen, igen. És garázsos érzéssel, azzal, amit az olyan zenekarok hoztak a zenébe, mint a Motörhead, a Slayer, a Venom, a Sodom… Hogyan foglaljam össze az egészet? Háború, háború… „pozitív” háború, valahogy így.
RockLine: Vannak megerősített koncertjeitek a közeljövőben?
Etienne: Igen. Először a Metal Mania 2007 fesztiválon lépünk fel (2007. augusztus 10. – 2007. augusztus 11., a szerk. megj.) Komenban, ahol mi nyitjuk meg a fesztivált pénteken, 2007. augusztus 10-én 17.00 órakor, aztán játszunk a halászünnepen Izolában, valami klubban. Utána Koperben, ha jól tudom, 2007. szeptember 7-én, ez a három már biztosan megvan.
RockLine: Általában milyen zenei irányok felé tartanak a fiatal zenekarok itt a szlovén tengerparton és a tengerparti vidéken?
Etienne: Elég szegényes a helyzet. A tengerparton sok az indie, például Izolában, Koperben pedig egyre népszerűbb az úgynevezett metalcore.
Etienne: Igen, igen. És az olyan zenekarokat, mint mi, itt a tengerparton nem támogatják. Ezért arra kényszerültünk, hogy magunk szervezzünk koncerteket a parton, ahol aztán játszhattunk. Például itt, most ezen a Biker’s fesztiválon Baredinél sikerült…
RockLine:… én személy szerint teljesen meglepődtem és lelkesedtem, amikor meghallottam a színpadi terrorotokat. Észrevettem, hogy a külső megjelenésre is nagyobb figyelmet fordítotok, és törődtök vele. Ez nagyon fontos, szerintem a szlovénoknak ez hiányzik. Technikailag szuperül játszhatnak, de a színpadon mégis mindegy nekik, ha kopott traktoros ruhában állnak ott. Lenyűgözött a rendkívüli önbizalmad és határozott fellépésed is.
Etienne: Igen, Szlovéniában nagyon-nagyon-nagyon sok zenekar van, akik játékban szuperek, igazi kidolgozott gépezetek, tökéletesség a nulláig, tényleg. De ugyanakkor itt, Szlovéniában kevés az olyan zenekar, amelyiknek lenne hozzá tökös tökei. Pedig ez a zenében nagyon-nagyon fontos. A technika idővel jön, de a tökeidet nem tudod megszerezni vagy valahol megvenni. Annak kell lennie. És valóban ez az, ami hiányzik, nemcsak a szlovéneknek, hanem manapság világszerte. Úgy gondolom, hogy a Bleeding Fistnek megvan ez a tökös hozzáállás.
RockLine: Kétségtelenül éreztem már korábban, amikor égettetek…. Hogy működtök együtt triózva, milyen a viszony köztetek? Minden klappol, amikor számokat írtok a stúdióban?
Etienne: Igen, igen, minden megy, és most könnyebb is, hogy megint hárman vagyunk a zenekarban. A lényeg, hogy adnod kell valamit a közönségnek. Hogy a közönség érezzen. Ha a közönség érez, te is érzel, és fordítva. Ha ez sikerül, nyert ügyed van. És mi ezt akarjuk adni a közönségnek. Az a lényeg, hogy kiadjuk magunkból az összes dühöt és negatív energiát a zenébe, és megmutatjuk az embereknek a színpad alatt. Ők is, amikor tolakodnak és ordítanak a színpad előtt, visszaadják ezt az energiát a zenekarnak. Kell, hogy legyen valamiféle energiacsere a nép és a zenekar között. Ennek létre kell jönnie.
RockLine: Mit üzentek a dalszövegekben?
Etienne: A politika nem nagyon érdekel minket, a szövegek inkább katonai témájúak, van persze egy kis miszticizmus, okkultizmus is. Vonzanak azok a témák, amelyeket a black metal zenekarok választanak, vagy amilyen témákat a Slayer választ.
RokcLine: Hogyan működtök együtt Szlovéniában azokkal, akik a zenei bizniszből élnek?
Etienne: Tény, hogy nálunk nincs profizmus. A többség egyáltalán nem válaszol a leveleinkre és a megkereséseinkre, többnyire üres ígéreteket tesznek, vagy olyan ígéreteket, amelyeket aztán nem tartanak be, és ez eddig nagyon elszomorított a szlovén színtérrel kapcsolatban. Szlovéniában az embernek olyan érzése támad, hogy ha nekilátsz zenekart csinálni és a zenéddel bemutatkozni, valami komolyat kezdeni ebben az irányban, mindenki ferde szemmel kezd nézni rád. Normális, hogy ezt elsősorban magadnak csinálod, de a zenét be is kell mutatnod, meg kell kapnod a lehetőséget, hogy el tudd juttatni az emberekhez. Mert szép dolog alkotni, de a zene nem éppen olcsó mulatság.
RockLine: Tényleg, a szlovén zenei üzletben nem tudják ezt megbecsülni, ez szomorú. Mi a helyzet a külfölddel, milyen tapasztalataitok vannak, és hogyan reagál a külföld a zenétekre?
Etienne: Vannak szóba jöhető dátumok külföldi koncertekre, méghozzá Csehországban beszélünk fellépésekről, de ez még nem végleges, meghívást kaptunk Milánóba is egy ottani fesztiválra, hogy mi lesz később, nem tudjuk…. Meglátjuk. De a külföld egyébként a célunk, mert itt Szlovéniában nincs számunkra jövő. Ne érts félre. Szlovénián így is, úgy is átmegyünk, de ez nem a célunk, nem Szlovéniát célozzuk meg, az nem elég.
RockLine: Jó ezt hallani, először hallom őszintén egy olyan zenésztől, aki a szlovén nehézsúlyú zenekarok körébe tartozik, hogy magától kijelentse, a külföldi áttörés a célja, tényleg példát kellene venniük erről a többi szlovén zenekarnak is…
Etienne: Pontosan. Ki kell menni. De ha ezt itt nálunk kimondod, azt a választ kapod, hogy kisfiú vagy, és csak a pénz kell neked. Miért a pénz, ha mi csak a saját zenénket akarjuk csinálni, és kész. Pénz persze úgyis kell. Az elején a zenéből nem tudsz megélni, az biztos. Ezért dolgozni kell, különben nincs semmi.
RockLine: Nagyszerű, hogy túlléptetek azon az általános szlovén szerénységen, amely az említett szlovén zenekarok körében uralkodik.
Etienne: Nekem ezzel kapcsolatban a külföldre gondolás teljesen logikusnak tűnik. Például az egyik ilyen zenekar a Laibach, hatalmas respekt nekik, tényleg. Aztán ott van a Noctiferia, amelyben a kollégám, Matjaž dobol… Ők számomra a legjobb szlovén metalzenekar. Ők csináltak valamit, profi értelemben is, és „nagyban” céloznak, őket igazán tisztelem. A Bleeding Fist példaképnek tekintheti őket, bár mi még többet szeretnénk.
RockLine: Ha megengedsz egy kis célzást és spekulációt: titeket valószínűleg előbb fedeznek fel külföldön, például hasonló a történet a Laibachéhoz…
Etienne: Nagyon valószínű, hogy ez lesz.
RockLine: Köszönöm az idődet, Etienne, őszintén minden jót kívánok a Bleeding Fistnek a felfelé vezető úton! Mondd, van valami kijelentésed az interjú végére, valami érdekes, valami fontos üzenet?
Etienne: Nagyon köszönöm ezt az interjút, egyébként találkozunk a Metal Maniában, és látogassátok meg a weboldalunkat, www.bleeding-fist.com, és remélem, hogy még dolgozunk együtt így valamikor.
Képgaléria
