Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Praprotnice
Kiadó: SPD Edinost
Megjelenés: 2017
Értékelés: 4/5
Az ilyen kritikák a RockLine-on mindig vitathatók, mégis: az effajta cikkeknek időnként meg kell születniük és meg kell jelenniük. Pont. Mert zenei és mondanivalóbeli szempontból annyira különlegesek és mások. A Praprotnice egy osztrák–karintiai kvartett, amely olyan dalokat játszik, amelyek így vagy úgy a hősiességhez kötődnek. A szó igazi értelmében. Az egész lényege az a valami, amit a méltányos világról és az érte vívott harcról alkotott ítélet kollektív, intuitív érzékének nevezhetünk. A kollektivizmus az emberből jót és rosszat is kihozhat. A korok olyanok, hogy a tömeg negatívan reagál, a rendszer a rossz tulajdonságainkat húzza elő belőlünk, ami a másság iránti intoleranciában mutatkozik meg életmódunk minden szintjén, miközben az életünk egyre inkább a „nyomorult” tettek élete lesz. Az okosak bölcsen hallgatnak, és egyre magányosabbak maradnak, egészen addig a kritikusan megritkult maroknyi értelmes emberig, akiknek el kell indítaniuk a lázadást, és ellen kell állniuk. Bármi áron.
A bemutatkozó album, az „Upor” így egyből tizenhat olyan, többnyire ismert mű feldolgozását hozza, amely az igaz ügyért vívott harc ihletéséből született. A lázadás jegyében. Néhány közülük egészen jól ismert Szlovéniában is. Ilyen a Na oknu glej obrazek bled és a Počiva jezero v tihoti – olyan dalok, amelyeket a lázadás idején ültettek át szlovénre. Itt vannak azoknak a daloknak a feldolgozásai, amelyek a hősi tetteket éneklik meg, és amelyekkel a térségünk történelmileg délre (Bilečanka) és északra kötődik (Trije rdeči žvižgi, amely eredetileg az osztrák folkegyüttes, a Schmetterlinge dala; a végén egy német nyelvű változatot is meghallgathatunk). Akárcsak a szlovéneknek, más népeknek is megvannak a maguk ilyen történetei. A görögöknek ott van Sotiris Petrulas. Innen ered az azonos című dal, amelyet Mikis Theodorakis írt, a Praprotnice megható feldolgozásában; a következő körben hasonló módon tisztelegnek Chile és a chilei hősnő, Marta Ugarte előtt (az „Upor” albumon megtalálható a Marta Ugarte se queda feldolgozása), a zenekar még a zsidó klezmerhez is eljut a Tango of Warsaw Ghetto című dalban, majd az Ibériai-félszigetre kalauzol (a portugál Grandola, Vila Morena)
A kvartettet a szlovén páros, Katarina Juvančič és Dejan Lapanja segítette. Katarina részt vett a dalok képének csiszolásában – például a Na kateri strani si című számnál, amelynek hátterében az amerikai bányászok története áll, ő ültette szlovénre a szöveget –, a Praprotnice pedig saját rendezésben előadta Katarina egyik szerzeményét is, a Češnjev cvet című dalt; Dejan, a „multi-task varázsló” pedig (nem meglepő módon) gondoskodott az album produceri munkájáról.
A Praprotnice sosem lenne ennyire kifejezőerős, ha a három hang összefonódása nem érne el rendkívüli szelídséget, érzékiséget, lágyságot, ragadós zeneiséggel megszólítva a hallgatót. A kiválasztott dalok adott hangszerelésű feldolgozásaiban. A vokálok ízlésesen áradó harmóniákban szólnak, amelyek lehetnek melankolikusak, dacosak, hajthatatlanok, vágyakozók. Az érzések palettája folytatódik, ahogy az énekesnők megszólítják a hallgatót. Közben semmiképp sem szabad elsiklani Jörg Errenst harmonikás hozzájárulása felett, aki az évek során gyakorlatilag a lázadás üzenetét hordozó dalok hangszerelésére szakosodott. A harmonika is szerényen, hivalkodás nélkül szólít meg, hihetetlen érzékkel követi a dallamokat, és lágyságával meg érzékiségével rendkívül szerencsésen egészíti ki a három elkötelezett énekesnő pezsgő, eleven kis kórusának hangzását. Durva kilengések nélkül. Inkább halkabban és lágyabban, mint „szökdécselve”.
Hiába nem találja fel a spanyolviaszt a Praprotnice, és hiába nem hoz semmi hallatlanul újat, csupán egy újabb feldolgozását adja (többnyire) világszerte népszerűvé vált daloknak, olyan költészettel, amely valakit szoríthat attól a gondolattól, hogy a múltban élésre kényszerítik, ezeknek a daloknak az üzenete az új időkben aktuálisabb, mint valaha. A gonosz és a sötétség erői újra menetelnek, a józan ész elkelt, a megkoronázott önjelölt pásztorok maroknyi csapata, akik az örök összeesküvésnek köteleződtek el, a kvázi-moralizmuson át utoljára manipulálják a színtelen, leigázott tömegek szolgalelkű tehetetlenségét, hiszen az ébresztő közel van. A rendszer összeomlik, de az abszurdumokból egyre több lesz. És mivel a történelem semmire sem tanít meg minket, közel az új világháború. Már csak néhány őrült lépés, és megint ott leszünk. Ezúttal a legrosszabb jön. Ezért az olyan művek, mint az „Upor” album, az új időkben egy nagy üzenet erejét hordozzák, hiszen ez a költészet az emlékekkel együtt gondolkodásra késztet, felnyitja a szemünket, és erőt ad ahhoz, hogy mi, akik még őszinték vagyunk a szívünkben, továbbra is megtaláljuk a tartásunkat, amikor magunkban felfedezzük a toleranciát, a mértékletességet, az elfogadást, a melegséget és az együttérzést. A téboly-kergette gerontokraták gyalázatán túl, akik nem hagyják el a trónjukat. Ez az ő játékuk, és az idejük lejár. Így vagy úgy. Jó szóval vagy erőszakkal. Az igazság és az igazságosság csak egy van. És ez elől nem menekülhetsz. Ez az „Upor”.
Felállás
Rozi Sticker-Tratar – ének
Nadja Pörtsch – ének
Hanca Pörtsch – ének
Jörg Errenst – harmonika
Produkció
Dejan Lapanja
Számlista
1. Trije rdeči žvižgi
2. Widerstand
3. Sotiris Petrulas
4. Bilečanka
5. Marta Ugarte Se queda
6. Tango Of Warsaw Ghetto
7. Grandola, Vila Morena
8. Na kateri strani si?
9. Češnjev cvet
10. Žuravli
11. AušvicateHin Kher Baro
12. Na oknu glej obrazek bled
13. I Ain’t Afraid
14. Počiva jezero v tihoti
15. Upor
16. Drei rote Pfiffe
