Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Firewind
Kiadó: Century Media
Megjelenés: 2017
Játékidő: 49:13
Pontszám: 4/5
A Firewind immár nyolcadik stúdióalbumával tér vissza. A görög csapat Szalonikiből származik, frontembere pedig a gitáros szörnyeteg, vagy ha úgy tetszik, gitáristen, Gus G, a sötétség trónra ültetett őrült hercegének, Ozzy Osbourne-nak az egykori gitárosa. Egy szerény kis projektből igazi nemzetközi siker – ez a Firewind története. Az 1998 óta működő együttes még éppen elcsípte a kilencvenes évek második felében lángra kapott power metal-roham hullámát, most pedig olyan új albummal jelentkezik, amelynek koncepciója a görögök és a perzsák bátor csatáiról szól, a Thermopülai és Szalamisz melletti összecsapásokkal (i. e. 480-ban), vagyis arról a témáról, amelyet az Iron Maiden már 1986-ban, a híres diplomás történész, Bruce Dickinson féktelenül tanító szövegeivel hangosan elénekelt.
Szóval. A közhelyeken túl. A Firewind power metal, de olyan power metal, amelynek megvan a maga felismerhető art-karizmája és formátuma. Egyszerűen. Ezt az egyedülálló, kivételes Gusnak köszönhetik, aki ezen az albumon is bizonyítja, hogy kiváló zeneszerzővé érett. A szólói továbbra is különleges báj, külön történet. Gus G hű marad neoklasszicista stílusához, egy tapodtat sem tér el tőle. Ahogy szólózás közben is rendkívül gyors, úgy a Firewind az új dalok kibontakoztatásában is rendkívül gyors. Jobbára csak a legmagasabb sebességfokozatot ismerik, és az album egésze is ebben az irányban halad. Kivételt a dalok hangulatos felvezetései és lezárásai jelentenek, amelyek csak erősítik ennek a kifejezetten pompázatos power metal lemeznek az epikusan bombasztikus pillanatait (Ode to Leonidas).
Gus G mellett 2004 óta ott van Bob Katsionis. Valójában a Serious Black nevű újabb melodikus metal zenekar rendes gitárosa, a Firewindben viszont billentyűsként és időnként ritmusgitárosként szerepel (attól függően, mit kíván az adott szerzemény). Gus gitáros „perverzióihoz” billentyűkkel kapcsolódik, a kettős pedig végig (a middle-eight részekben) tomboló, keresztbe tüzelő szólóvillongást vív gitár és billentyű között. Nem meglepő hát, hogy a nyitódal, a Hands Of Time a finn Stratovariusra emlékeztet. Szerencsére ez az érzés csak a nyitószámnál van jelen. Egyébként az album egésze a power metal műfaj általános keretein belül a megkívánt módon agresszív, dühödt, féktelen, sőt baljós és komor. Nem kell hát attól tartani, hogy puszta könnyed pengetésről lenne szó, ugyanakkor a lemez az érettség szempontjából is előrelépést mutat, hiszen rendkívül kompakt, egyenletesen minőségi power metal-ágyúk sorát hozta össze, amelyek közül nehéz kiemelni a csúcspontokat. Szerencsére ez egyben azt is jelenti, hogy az albumon nem találni az úgynevezett „időhúzó lötyiket”, amelyek csak a játékidőt tömnék a zenekar helyett. Az olyan szám, mint a Live And Die By The Sword, több motívum- és ritmusváltásból épül fel, ami az egyenletesen áramló, dinamikájában fokozatosan építkező dalszerkezet mellett tovább bizonyítja Gus és társai zeneszerzői erényeit. Ebből a szempontból a Firewind mind a produkciót, mind a szerzeményeket tekintve közelebb áll például a német heavy metal megközelítéséhez. A szerzői párhuzamokat a legkönnyebb az egykori Accept-gitáros, Herman Frank szólóalbumaival megtalálni. Ez például egyértelmű a Back On The Throne gitárfrazeálásában. Ha már ennél a dalnál tartunk: elképesztő a felvezetése, amely olyan billentyűs hangszereléssel szolgál, ami nagyon hasonlít a Virgin Steele két „House Of Athreus” albumának hangszerelési fogásaihoz.
A frontember cseréje, Apollo Papathanasio (Spiritual Beggars, Evil Masquerade) helyett Henning Basse (ex-Metalium) érkezése a végső számvetésben a legveszélyesebb tényezőnek bizonyul abból a szempontból, hogy az új Firewind talán nem hatna legalább egyenrangúan az előző stúdióteljesítményhez, a „Few Against Many”-hez (2012). A félelem azonban felesleges. Basse is láthatóan kiváló énekessé érett az évek során, a Metalium-korszakból ismert meglehetősen sztoikus langyosság és kifejezéstelenség feledésbe merült. A Firewindben a dallamosan vonzó, tekintélyt parancsoló előadásmód teljes, sokszínű változatosságát hozza, ahogy az új album megkívánja. A frontembercsere tehát telitalálat!
A Firewind az „Immortals” című albummal, a bátor görög hoplitákról szóló történelmi koncepció közhelyes, elcsépelt története ellenére, talán pályafutása legerősebb lemezét adta ki, hiszen az új album hihetetlen érettségről tanúskodik: okosan és megfontoltan fűzi a szerzeményeket folyamatosan vonzó power metal formátumba. Pedig a műfajban már régen minden elhangzott. A Firewind azonban az új lemezen is képes megőrizni a power metal mesterségét kezelő, sajátos művészi névjegyét.
Firewind – Ode To Leonidas (hivatalos videó):
Felállás
Henning Basse – ének
Gus G – gitár, vokál
Bob Katsionis – billentyűs hangszerek, ritmusgitár, vokál
Petros Christodoulidis – basszusgitár, vokál
Johan Nunez – dob
Produkció
Gus G & Dennis Ward
Számlista
01. Hands Of Time
02. We Defy
03. Ode To Leonidas
04. Back On The Throne
05. Live And Die By The Sword
06. Wars Of Ages
07. Lady Of 1000 Sorrows
08. Immortals
09. Warriors And Saints
10. Rise From The Ashes
11. Visions Of Tomorrow (bónuszszám)
