Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: FM
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2016
Játékidő: 77:40
Értékelés: 4.5/5
Ahogy azt minden igazi jó hard rock rajongó tudja, az „Indiscreet” az AOR műfaj egyik központi, sőt, kis túlzással „szent” lemeze azokból, amelyek Európából érkeztek a nyolcvanas évek aranykorában, amikor a műfaj kereskedelmileg sikeresnek számított. Őszintén szólva: ez az album annyira reprezentatív és kiváló, hogy minden olyan háztartás CD-gyűjteményét díszítenie kellene, ahol adnak valamit a jó rock’n’rollra. Az alkotói, az FM, a nyolcvanas évek brit AOR/melodic rock hullámának zászlóvivői, akik afféle európai válaszként léptek fel a Survivor, a Night Ranger vagy a Journey képviselte amerikai megközelítésre, ma sokkal többet foglalkoznak az „Indiscreet”-tel, mint harminc évvel ezelőtt, amikor a lemez hivatalosan először megjelent. Az érett években még szorosabban kötődnek hozzá (és ahhoz, amit képvisel).
Így már a lemez megjelenésének 25. évfordulóján adtak egy maroknyi koncertet, amelyeken élőben, teljes egészében eljátszották az albumot. A harmincadik évfordulóra viszont úgy döntöttek, hogy újra felveszik. A zenekar mostani működését tekintve ez teljesen érthető. Régi dicsőségen való lovaglást semmiképp sem lehet felróni nekik, hiszen az FM az elmúlt néhány évben valóságos reneszánszot és megújulást élt át. Rendszeresen adnak ki stúdióalbumokat és EP-ket, a legfrissebb „Heroes And Villains” is ennek a rendkívüli alkotói ihletnek a lenyomata, ami az érett korszakában is végig kíséri a zenekart.
Az új stúdiólemez megjelenéséig az „Indiscreet” felújított (produkciós és előadói) kiadása nagyon is üdvözlendő lépés, amely enyhíti a rajongók feszült várakozását arra, hogy mit hoz majd a zenekar következő stúdióalbuma. Ehhez részben maga az FM énekese, Steve Overland is hozzájárult, aki tavaly kiadta új szólóalbumát, a „Contagious”-t.
Mi a lényeg, amit az újrajátszott „Indiscreet” hallgatása közben érdemes megemlíteni? Az, hogy a hangkép építőelemei másféle párbeszédben élnek együtt. Az album nyolcvanas évekbeli eredeti felvételének lapított, kompresszált, túlzottan visszhangos produkcióját organikusan hangsúlyos hangmélység váltotta fel. A gitárok mostantól zsírosabb hangot préselnek ki magukból, élénkebben ütnek, szorosabban markolnak és nagyobb organikus dinamikával szólnak. A billentyűs hangszerek kicsit visszafogottabbak, bár továbbra is határozottan jelen vannak a hangtérben, egy leheletnyivel kevésbé tolakodóan szólnak, mint az eredeti hangkeverésben. Emellett a ritmusszekció is sokkal tömörebben fonódik össze a gitárfrázisokkal. Érdekes felismerés, hogy Steve Overland hangja szenvedte el messze a legkisebb változást, ha a harminc évvel ezelőtti énekteljesítményéhez mérjük. Ezzel nagyon kevés, az ő korosztályába tartozó énekes dicsekedhet. Steve Overland továbbra is hihetetlen. Zseniális. Még jobb. Egyre jobb. Kifejezésmódjában még intenzívebb, meggyőzőbb, még meggyőzőbb. A felsőfokok sosem fogynak el a vokális karizmája kapcsán. A dalok egyébként nem hoznak különösebb változást. Minden a helyén marad. A másfajta hangképen túl persze Overland új énekértelmezése hoz néhány módosítást. Nem a hangszín tekintetében, az gyakorlatilag azonos a harminc évvel ezelőttivel, hanem úgy, hogy Steve most kissé átalakít néhány dallamot a versszakokban, és így próbál még nagyobb kifejezőerőt kisajtolni a szövegekből. Hasonlót mondhatunk néhány gitárszóló dallamáról is, egyébként az aranyzmanok szinte teljesen az eredetik közelében maradnak, sőt, buzgón követik azokat.
Nagyobb izgalmat a bónuszszámok hoznak. Ezekből egész hét van. Az egyik a legsikeresebb sláger, a That Girl akusztikus változata (az Iron Maiden-féle verziót minden igazi metálos ismeri), aztán ott van az FM-féle változat Ozzy Shot in the Dark című dalából, amelyről valószínűleg kevesen tudják, hogy ennek az Ozzy-szerzeménynek társszerzői Steve és Chris Overland testvérek voltak (utóbbi egykor az FM gitárosa volt), a dal pedig még az FM előtti időkben született, amikor a Wildlife-ban játszottak. Itt van továbbá a Let Love Be The Leader újonnan felvett változata, amely az „Indiscreet” idején készült ugyan, de az FM akkor nem talált neki helyet a lemezen. Mindezek mellett az „Indiscreet 30” tartalmaz egy új Running On Empty-t, a Bad That’s Good In You szórakoztató új változatát a „Futurama” (2014) EP-ről, valamint a Rainbow’s End új verzióját az „Only Fooling” (2012) EP-ről.
Röviden: a munka kiváló minőségben elvégezve. Az FM pontosan tudta, hol vannak a határai a izzó parázs forró tartalmával való játéknak. Nem égették meg magukat, pedig egy kultikus lemez hírnevével mindig rendkívül veszélyes játszadozni. Az „Indiscreet 30” olyan jól és helyesen felfrissített „Indiscreet” az 1986-os évből, hogy mindenkinek, ha nem is megvennie, de legalább ki kell próbálnia. Az újdonsült melodikus rock rajongóknak, akik még nem ismerik az „Indiscreet” albumot, és minden igazi FM-rajongónak.
FM – That Girl (az „Indiscreet 30” album változatának hivatalos hangfelvétele):
FM – „Indiscreet 30” (hivatalos előzetes videó):
Felállás
Steve Overland – ének, ritmusgitár
Jem Davis – billentyűs hangszerek
Jim Kirkpatrick – szóló- és ritmusgitár, vokál
Merv Goldsworthy – basszusgitár, vokál
Pete Jupp – dob, vokál
Produkció
FM
Számlista
1. That Girl
2. Other Side Of Midnight
3. Love Lies Dying
4. I Belong To The Night
5. American Girls
6. Hotwired
7. Face To Face
8. Frozen Heart
9. Heart Of The Matter
10. Let Love Be The Leader*
11. Running On Empty*
12. Rainbow’s End*
13. Shot In The Dark*
14. Bad That’s Good In You*
15. Love & Hate*
16. That Girl (Acoustic Version)*
*…bónuszszámok
