Szerző: Rok Klemše
Előadó: Loureiro, Kiko
Kiadó: Fuel 2000
Megjelenés: 2006
A progresszív metal rajongóinak Kiko Loureiro neve nem ismeretlen. Épp ellenkezőleg: Kiko a világszerte ismert brazil progresszív zenekar, az Angra bevált és elismert gitárosa, aki újra és újra bizonyítja, hogy mesterien bánik a hangszerével. Nem sokan ismerik azonban Kiko első szólóalbumát, a No Gravity-t, amelyen Mike Terrana dobolása mellett egy kiváló progresszív metal lemezt vitt végig, ráadásul a gitár mellett az összes többi hangszeren is maga játszott.
A második lemezén Kiko megunta az egyedüli szólózást (a gitárszólót persze nem), és maga köré gyűjtött három bevált brazil, illetve dél-amerikai zenészt… és egy fantasztikus jazz fusion lemezt hozott össze. Számomra az első hallgatás elég nagy sokk volt, mert Kikótól tényleg nem vártam szambaritmusos, nyugodt jazzt, pedig az Angrában már többször utalt erre az irányra.
Nos, az első sokk után, amikor nem találtam a lemezen kemény metalpálinkát, a lemez a bőröm alá mászott. A Universo Inverso kiváló alkotás, amelyet leginkább azok fognak megszeretni, akik értékelik a meleg jazzhangzást. A jazz fusion pedig kimondottan alkalmas arra, hogy Kiko képességeinek széles skáláját bemutassa. De ne aggódj, a lemez még mindig tele van shreddeléssel és sebességgel: Kiko most is több ezer hangot ver le percenként Al DiMeola stílusában, ugyanakkor megmutatja, hogy Wes Montgomery alapjait is tanulmányozta. A Universo Inverso egységes mű, a teljes kvartett kemény munkájának eredménye, amely a lemezt a stúdióban „élőben” rögzítette. Amit hallunk, azt kapjuk, extra produceri csiszolgatás nélkül.
A lemezt a Feijao de Corda nyitja, amely már az elején megmutatja a jazzel átitatott gitárt és zongorát, amelyeknek a dob és a basszus remekül felel a brazil szamba ritmusában. Az Ojos Verdes a nyolcvanas évek jazz/rock stílusának hatásaira épít, de ez a ritmikailag rendkívül igényes szerzemény teljes magabiztossággal szól. Kiko nem csupán a berögzült jazzelemeket követi, hanem egy jó adag saját stílust is hozzáad, így a lemez hallgatása teljesen egyedi élményt nyújt. Ezúttal Kiko Loureiro csak egy név a borítón, hiszen a számokban nem tolakszik túlzottan előtérbe, teret hagy a kiváló zongoristának, Matosnak is, akit technikailag kiváló dobjáték kísér.
A Havana című számban a zongorista, Yaniel tisztelettel adózik szülővárosának, és egy rendkívüli zongoraszólóval egyenesen a kubai főváros forró táncos estéi közé repít. Kikóra nagy hatással volt a nagy Carlos Santana is, aki előtt a Santana groove-jára erősen emlékeztető stílusú Camino a Casában tiszteleg.
A Samba da Elisával Kiko Rio de Janeiro karneváli forgatagába visz minket, Kiko gitárhangja nyugodt és megnyugtató, elég csak lehunyni a szemed, és már a nagyváros partjain találod magad, amelynek lüktetését Carlinhos Noronha szambabasszusvonalai idézik fel. A gyönyörű ritmusokkal a Realidade Paralelában ismét Kiko és Yaniel veszi át az irányítást, Yaniel pedig egy remek szólóval újra eláll a lélegzetünk. A Recuerdos, Kikóval akusztikus gitáron, az lenyűgöző lemez csendes zárása.
Ha Kikótól csak és kizárólag metalt vársz, ezt a lemezt inkább hagyd ki, mert csalódást okozhat. Aki viszont szereti a jazzt, a szambát, a latin ritmusokat, vagy akár az Atheistet és a Cynicet, az teljes gőzzel essen neki a Universe Inverso lemeznek.
Felállás
Kiko Loureiro – gitár
Yaniel Matos – zongora
Cuca Teixeira – dob
Carlinhos Noronha – basszusgitár
Produkció
Kiko Loureiro
Számlista
1. Feijao de Corda
2. Ojos Verdes
3. Havana
4. Anastacia
5. Monday Mourning
6. Arcos da Lapa
7. Samba da Elisa
8. Camino a Casa
9. Realidade Paralela
10. Recuerdos
