Toto – ismét meggyőztek Mantovában
Szerző: Jernej Vene
Helyszín: Palabam csarnok, Mantova, Olaszország
A koncert dátuma: 2007. március 31.
Látogatók száma: 4000
Jegyár: 28,75 Eur
Az amerikai rockzenekar, a Toto tavaly adta ki a Falling in between című lemezt, amelynek népszerűsítése már több mint egy éve tart. Idén a Toto fennállásának harmincadik évfordulóját ünnepli. Pályája során rengeteg slágert szerzett, amelyek közül az Africát és a Rosannát biztosan ismered. Az utóbbi dal három Grammyt kapott, ahogy az 1982-es Toto IV című lemez is.
A szlovéniai zenei ínyencek nem hagyják ki a Toto fellépéseit, ha azok csak ésszerű távolságra vannak tőlünk. Az idei április elseje az útról szólt Mantovába, abba az észak-olasz városba, amely nagyjából harminc kilométerre fekszik délre a híresebb Veronától. Egy buszra való társaság jött össze, és megkezdődött a vasárnapi kaland. Valójában inkább családi kirándulás volt ez, mint kaland, mert minden olajozottan ment (a busz is hamar bemelegedett a meglehetősen párás délelőttön). Délután közepén már Mantovában voltunk, egy bevásárlónegyedben, ahol a modern Palabam csarnok áll. Körös-körül tele autókkal, amelyek utasai a hervasztó időben a maguk Mekkájába, a bevásárlóközpontba kanyarodtak. De hát nálunk is ez a helyzet, mióta a jenkik megtanítottak minket pénzt szórni, nem igaz? Egyszer csak megérkezett egy emeletes busz, amelyből kiszállt Leland Sklar (a Toto basszusgitárosa, aki jelenleg a beteg Mike Porcaro helyét tölti be) és Tony Spinner, a kiegészítő gitáros és énekes, és megkérdezték a biztonságiaktól, hol parkolhatnak. Igazi profikhoz méltón egy cseppet sem viselkedtek sztárosan, szemben azokkal, akik szívesen lennének sztárok, de nekik még sokat kell fejlődniük odáig, és többnyire elég beképzeltek. A Totónál mindig az első osztály számított.
Az újságírói belépők átvétele gond nélkül zajlott, így a koncertbeszámoló vezetőjével, Tadejjel gyorsan beléptünk a csarnokba, és elkaptuk Sklar basszusgitárost, aki szívesen válaszolt néhány kérdésre. Elmondta, hogy a gyors beugrásra szóló felkérést rögtön elfogadta, amint meghallotta a Falling in between lemez dalait. Nagy kihívás volt ez neki, a teljes koncertműsort pedig öt nap alatt megtanulta!!! Amikor félig megnémultunk, kedélyesen elmosolyodott, és annyit mondott, hogy ez most egyszerűen az ő munkája. Megemlítettük neki, hogy láttuk már Bécsben és Zágrábban Phil Collinsszal, mire hozzátette, hogy Mr. Collinsszal rendkívül szórakoztató dolgozni, akárcsak a Toto tagjaival. Sürgette az idő, így barátságosan elköszöntünk. A szervezők mindent elintéztek nekünk, a helyi biztonsági szolgálat viszont nem volt igazán a helyzet magaslatán, mert egy ideig úgy gondoltuk, hogy a koncertet a közönség soraiból kell majd fotóznunk. Ez később szerencsére rendeződött, az eredményt láthatod a képeken.
A Toto az aktuális album két dalával nyitott (a címadóval és a King of the world-del), amelyekből megérezhettük az összes hangszeres tudásának mesterségét, különösen a billentyűk és a gitár okos párbeszédében. Ezután jött a Pamela (a Seventh one lemezről), amelynél Bobby Kimball énekes mikrofonja felmondta a szolgálatot, és ez néhány dallal később megismétlődött. Jó, a technikát meg lehet oldani, a hangot viszont nem, főleg ha az úr már idősebb korú. Kimball azon az estén nem volt a feladata magaslatán. Egyre nehezebben énekli a hosszú, magas fekvéseket, fogy a levegője, és időnként tényleg látszik rajta, hogy irtózatosan küszködik, mert mindent beleadna. A színpad bal hátsó sarkában valamilyen hangot, vagy inkább torkot gyógyító szere volt, amelyhez minden megerőltető énekrészlet után visszatért.
Az aktuális lemez első kislemeze a Bottom of your soul volt, amelyben Lukather először használt akusztikus gitárt, és a szép, hosszú dalba olyan finomságot lehelt, amelyre csak a nagyok képesek. Bőven segítette őt Phillinganes billentyűs és Spinner gitáros, akik énekharmóniákkal gazdagították a hangzást. A dal végén Lukather gitárcsere közben ráripakodott a technikusára; hogy mi volt az ok, azt szerencsére csak ők ketten tudják (a gitárosok ugyanis hóbortos állatok, ha a hangszereikről van szó).A Caught in the Balance (a Mindfields lemezről) szép hanggal és szép kivetítéssel (két oldalsó és egy központi vásznon) szolgált, sajnos azonban Kimball értelmezése homályos fénybe vonta az előadást. Utána a Don’t chain my heart (a Kingdom Of Desire lemezről) megváltoztatott bevezetővel nyűgözött le, amelyben Lukather szólója aratta a dicséretet, a középső részben pedig Lukather és Phillinganes váltogatták egymást a zenei hangsúlyokban.
A Hold the line klasszikus először igazán belelendítette a közönséget a rockos élvezetbe, utána pedig Lukather, aki mindig gondoskodik a közönséggel való kommunikációról, bejelentette Don Vito Corleone legszebb fiát, Tony Spinnert, aki átvette a főénekes szerepét a Stop loving you című dalban, amellyel az akusztikus rész kezdődött (Phillips kisebb dobszerelésen játszott). Az I’ll be over you-t Lukather igazán átélten adta elő, megrázó volt hallani a közönség, főleg a női közönség közreműködését, amely odaadóan együtt énekelt. Lukather azzal köszönte meg, hogy „Molto grazie”, majd megkérdezte az embereket, hányan vannak köztük zenészek. Természetesen szinte mindenki feltette a kezét. Arra a kérdésre, hogy hányan ismerik a zenét, szinte senki sem. Az olaszok és az idegen nyelvek, mit lehet tenni…
Az akusztikus rész végén Greg Phillinganes először sötét, majd egyre világosabban csengő billentyűs szólóval győzte meg a közönséget. Betétje dinamikája igazán megrázó volt. Ezután jött a Rosanna, bevezetőjében megtört jazzes-varietés variáció az ismert témára, amelyben a zenészek megmutatták, micsoda kaliberek. Az ismert dallamot olyan akkordokkal támasztották alá, amelyekről először nem tudod eldönteni, odaillenek-e vagy sem. Amikor lejátszották a dal első harmadát, egy másodpercnyi szünet után belecsaptak a Rosanna ismert változatába, ahogy a tavalyi turné koncertjein (Belgrád, Grác stb.). Lukather és Phillinganes ismét váltogatták a vezető szólamokat, az előbbi közben a hátsóját vakargatta, közben beleszőtték a jazz-rock óriások, a Weather Report Birdland című számának vezértémáját is, majd mesterien visszavezették az egészet a Rosannába. Az I’ll supply the love, az Isolation és a Gift of fatih még tovább hergelte a közönséget, és az est csúcspontjai felé vitte őket.
A Kingdom of desire című dal adta a kiindulópontot Lukather szólóbetétjéhez. Mivel már alaposan átizzadt, nem esett nehezére a homlokára nyomni a korcsolyát, ahol néhány tíz másodpercig maradt, éppen amikor egy halk, jazzes irányultságú szólót kezdett. Természetesen a műanyag hamar a közönség között kötött ki. Luke-ot Sklar és Phillips segítette, Steve pedig rövid, de hatásos fellépésében megmutatta, hogy még mindig a világ legjobb gitárosai közé tartozik. Hangkontrollja hihetetlen, nagyszerű érzéke van hozzá, mikor és hogyan kell megszólaltatni egy hangot, szinte öntudatlanul esik emelkedett állapotba, és a gitárból újabb és újabb harmonikus kombinációkat csal elő. Lukather, Phillinganes és Sklar ezután egy rövid, de elég bonyolult dallamot játszottak, és ismételgették a dobszóló alatt. Simon az elején velük játszott, aztán előadta a saját produkcióját. Finom érzékű dobos, egyetlen ütés sem felesleges, ami pedig a legjobban lenyűgözött, az az, hogy a másik három egy pillanatra sem esett ki a saját zenei szólamának ritmusából. Zeneileg nézve ezek a legnehezebb dolgok, ahol látszik, ki mit tud. A Toto pedig tud.
Steve Lukather a szórakoztatás mestere, néha a tréfáival egy kicsit túl is megy a határon, Mantova pedig éppen április elsején élte át a fellépésüket, és Steve ennek megfelelően készült. Bemutatta az együttes tagjait: Greg Phillinganes zenei vezető volt Michael Jackson és Stevie Wonder mellett, és Lukather természetesen az egész bemondást Michael Jackson hangján adta elő. A nevetésnek se vége, se hossza nem volt! Legendás Lee Sklarról Lukather azt mondta, hogy már harminc éve ismerik egymást, és örül, hogy vele játszhat. Mike Porcarónak, a rendes basszusgitárosnak távolról gyors felépülést kívántunk, Luke pedig megemlékezett Mike testvéréről, Jeffről. Halála óta több mint tizennégy év telt el, de Luke minden nap gondol rá. Megállt egy pillanatra, és az ingujjával törölgetni kezdte a szemét… Az ilyen dolgokból biztosan nem csinálna tréfát, még április elsején sem. Hamar összeszedte magát…. Lehúzták a Taint your world-öt és a Gypsy traint, közben eljátszottak Dean Martin That’s amore című slágerével Marlon Brando (Don Corleone) hangján, és ezzel mutatták be Kimball énekest, Luke pedig Simon Phillipst a Spice Girls legszebb tagjaként mutatta be, ami a nagy kivetítőn is látszott, amikor Simon fejét Victoria Beckham testére montírták. Lukather feje pedig (haj nélkül) egy meglehetősen duci csecsemő testére került, egy hozzá hasonlóan ráncos kiskutya társaságában. Mivel Luke a közönségre nézett, természetesen nem látta, mi történik a kivetítőn. A világosító még tovább ugratta azzal,hogy a képet minden alkalommal levette a vászonról, amikor Luke megfordult, hogy megnézze. A negyedik próbálkozásra végre sikerült neki, és úgy vigyorgott, mint a vadalma.
Az Africa zárta a koncertet, és mivel már nincs ott a ragyogó billentyűs, David Paich, Greg Phillinganes énekelte és játszotta. A dal vége felé egymás után hagyták el a színpadot, utolsóként Phillips. A ráadásban gyorsan eljátszották a Drag him to the roof című számot (a Tambu lemezről), amelyben Greg és Luke ismét kitett magáért. Erősítők nem voltak a színpadon, a hangzás összességében elfogadható volt, talán a csarnok hátuljában volt egy kicsit túl sok a visszhang, de ne kukacoskodjunk.
Ami marad, az a ragyogó vokális (Kimball kivételével) és hangszeres tolmácsolás, amelyet sokan álmukban sem érnek el. Ezt bizonyítják újra és újra. Olyan koncert volt tehát, amelyről nehéz elég pozitív értékelést és reakciót találnom. A vén zenei rókáknak még nem fogytak el az ötleteik, a koncert utáni beszélgetésben Lukather 2007 végére jelentette be a szólólemezét, lassan pedig az új saját dalokat is készítik. A hétfő kora reggelt gyorsan megértük, a kellemes hazaútnak is köszönhetően, amiért a Concert Freaknek mondok köszönetet.
Jernej Vene
Setlista
01. Falling In Between
02. King Of The World
03. Pamela
04. Bottom Of Your Soul
05. Caught In The Balance
06. Don’t Chain My Heart
07. Hold The Line
—————
akusztikus rész
08. Stop Loving You
09. I’ll Be Over You
10. Cruel
11. Solo Greg Phillinganes
12. Rosanna
—————
medley
13. I’ll Supply The Love
14. Isolation
15. Gift Of Fatih
16. Kingdom Of Desire
17. Solo Steve Lukather
18. Solo Simon Phillips
19. Taint Your World
20. Az együttes bemutatása
21. Gypsy Train
22. Africa
23. Drag Him To The Roof
Steve Lukather – gitár, ének
Bobby Kimball – ének, tamburin
Simon Phillips – dob
Greg Phillinganes – billentyűk
Leland Sklar – basszusgitár
Tony Spinner – gitár, ének
Képgaléria









