Az interjú dátuma: 2007. 04. 01.
A Moonlight Sky olyan zenekar, amely számos szlovén zenebarátot levett a lábáról – főleg azokat, akiknek kicsit élesebb a fülük, és nem dőlnek be minden olcsó zenei trükknek. A Moonlight Skynál trükkök nincsenek, olcsók meg pláne nem, olcsóbbak pedig végképp – a srácok pontosan tudják, milyen zenét játszanak, és azt is, miért. A lemez egyszerűen remek, a fiúk a koncerteken is bizonyítják a mesterségbeli tudásukat, és ahogy az alábbi sorokból kiderül, beszélgetőpartnerként sem hagynak kívánnivalót maguk után.
RockLine: Hogyan indult el egyáltalán a Moonlight Sky története?
Moonlight Sky: Az egész úgy hét évvel ezelőtt kezdődött, amikor még egy kicsit más felállásban főleg legendás zenekarok feldolgozásait játszottuk, mint például a The Jimi Hendrix Experience, a Santana, Billy Cobham és hasonlók. Aztán lassan elkezdtünk saját zenét írni. Ma pedig ott tartunk, hogy a koncertjeinken már csak ízelítőnek van néhány feldolgozás, megjelent egy ‘Moonlight Sky’ című, egyszerű nevű albumunk is, amelyen kizárólag saját szerzemények vannak.
RockLine: Egy fiatal zenekar útja, még ha olyan ígéretes is, nálunk különösen göröngyös. Nálatok is így volt?
Moonlight Sky: A mi zenei utunk még mindig „göröngyös”. Szlovéniában ez már csak így van: ami nem mainstream, az nehezen jut el a nagy színpadokig. Az áttöréshez rengeteg munka, idő és pénz kell, és a zenekarok általában éppen ez utóbbiaknál akadnak el.
RockLine: A zenétek a legkönnyebben és legérthetőbben progresszív rockként volna megfogható, de erősen érződik benne a blues, a pop, a hard rock és a world music hatása is. Ti hogyan határoznátok meg magatokat?
Moonlight Sky: Ezzel a leírással gyakorlatilag már mindent elmondtál. Műfajilag progresszív rock, néhány más stílus beütésével. A legjobb képet viszont egy koncertünkön kaphatsz.
RockLine: Ekkora sokszínűség mellett mit hallgat a Moonlight Sky egy tagja a szabadidejében, mi inspirálta, és mi inspirálja ma is?
Moonlight Sky: Érdekes, hogy mind a négyen elég másmilyen zenét szeretünk. Ha megengedünk magunknak egy kis általánosítást: Miha Petric gitáros leginkább az igazi rock híve (de a blues és a jazz is közel áll hozzá), Janez Moder basszusgitáros a rock, a jazz és az etno mellett szívesen átadja magát egy-egy „poposabb” számnak is, Andraž, az énekes és billentyűs a populáris és a filmzenét kedveli, az új dobosunkat, Aleš Kajtnát pedig a korábbi, főleg jazzes vizekről csábítottuk át a rockhoz.
Mindannyian más zenekarokban és projektekben is aktívak vagyunk. Mihát hallani Matjaž Jarc klasszikus zenei lemezén, időnként vendégként fellép a Gal in Galeristi együttessel. Janez az Aritmija (etno) és a Gal in Galeristi zenekarban is basszusgitározik. Andraž filmzenét szerez. Aleš dobjait hallhatjuk Predinnél, gyakran pedig a Gajo jazzklubban is.
RockLine: A ‘Devet osem’ nagyon emlékeztet a Leb i solra, az ‘Ocean’ a Pink Floyd ‘Shine on your crazy diamond’ című számára, és erősen hallatszik Jimi Hendrix hatása is…
Moonlight Sky: Persze, a külső hatásokat lehetetlen elkerülni. Azok a kiváló zenészek, akik hatottak a zenei felnövekvésünkre, mindig a részünk lesznek. A zenénk ennek ellenére teljesen önálló, és annyira sokszínű, hogy nem lehet skatulyába gyömöszölni. Ehhez éppen a tagok különböző ízlésének és stíluskedvelésének keveréke járul hozzá.
RockLine: A dalok technikailag csiszoltak és nagyon összetettek. Hogyan születnek tulajdonképpen, különösen azt figyelembe véve, hogy a többségük instrumentális?
Moonlight Sky: A zenét mindannyian közösen írjuk. Általában valaki előáll egy vázlatos ötlettel, amit aztán együtt építünk tovább. Mindenki kitalálja a saját hangszerének az aranzsmanját, közben pedig folyamatosan ötletelünk egymásnak, és így hangolódunk össze. A szövegekért és az énekes dalokért elsősorban Andraž Kržič felel. A koncerteken pedig sok az improvizáció is.
RockLine: Élőben vettétek fel a lemezt, vagy órák és órák közös játéka és természetesen stúdiós producermunka áll mögötte? Mennyire befolyásolta a „stúdióhangzásotokat” Dejan Lapanja (egykor Olivija, ma Ulixes) és Jaka Jarc (annak idején a Sfiltrom tagja, a Melodrom fejlesztésében is fontos szerepet játszott)?
Moonlight Sky: A lemez első vázlatát, a demónkat már 2003-ban felvettük Dejan Lapanja stúdiójában. Ez elég gyorsan ment, az egész pár nap alatt megvolt. Amikor 2005-ben megnyertük a KUD France Prešeren Reverse Engeneering nevű fiatal zenekaros versenyét, és ezzel kijárt nekünk egy lemezkiadás, Jaka Jarcnál az összes számot újra felvettük, és alaposan átdolgoztuk. Ez rengeteg órányi hangszerjátékot és producermunkát vett igénybe. Ezen a lemezen még az előző dobosunk, Bor Zakonjšek játszott velünk, aki aztán zenei tanulmányokra Londonba ment.
RockLine: A ti zenétek a kis Szlovéniában…
Moonlight Sky: Innovatív, alternatív, és ha megengedünk magunknak egy „szerény” választ, nagyon színvonalas ahhoz képest, ami kínálatban van (nevetés).
RockLine: Milyenek a külföldi visszajelzések? Az embernek az az érzése, hogy az USA-nak vagy Észak- és Nyugat-Európának kézzel-lábbal kellene kapnia rajtatok?!
Moonlight Sky: Külföldön nehéz betörni, Szlovéniában kevés zenekarnak sikerült igazán (ha egyáltalán bármelyiknek). A világtrendeket a pénz alakítja, az pedig Szlovéniában nincs a zenére. Két éve volt egy koncertünk Bécsben, játszottunk Horvátországban is. Mindenhol nagyon jól fogadtak minket. Ennél messzebbre vezető vállalkozásokra eddig még nem szántuk el magunkat. A www.moonlight-sky.com weboldalunk idegen nyelvű fordítása még nincs kész.
RockLine: Hol látjátok a Moonlight Skyt néhány év múlva?
Moonlight Sky: Már most is új számokon dolgozunk, készül az első klipünk, pár hónap múlva pedig a tervek szerint már a második is kint lesz. Szóval haladunk tovább – próbálunk, koncertezünk, új zenét írunk. Néhány év múlva … Ki tudja?
RockLine: Köszönjük, és sok sikert a továbbiakhoz!
Képgaléria
