Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Loverboy
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2014
Játékidő: 44:14
Értékelés: 4.5/5
A Loverboy, a nyolcvanas évek melodikus rockjának és AOR-jának veteránja, amelynek örök otthona a kanadai Alberta tartomány közepén fekvő Calgary, új albummal jelentkezik »Unfinished Business« címmel. Ez az album egy egész 40 éves pályafutás alatt született. Lehetséges ez? Tulajdonképpen igen. A zenekar régi felvételeket gyűjtött össze, amelyeket korábban sosem használt fel hivatalos kiadványokon, és így egyfajta kompilációt adott ki, amelyet mégis joggal sorolhatunk a zenekar rendes stúdióalbumai közé. Miért?
Az eredmény lenyűgöző. Az »Unfinished Business« egy pillanat alatt visszalő a zenekar pályafutásának legelejére. A lemez hallgatása olyan, mint egy időgéppel tett utazás a múltba. Az anyag aranyosan hagyományosan van megaranzsálva. Hagyományosan van eljátszva. A részletek megint csak hagyományosak. Tele van fülbemászó zeneiséggel, kiváló a produkció is, amely ravasz egyensúlyozással lavíroz a nyolcvanas évek bombasztikája és az organikus hangzás eleven, modern retorikája között. A rockosan érdes gitárok határozottsága és az akusztikus gitárok beépítése megfontoltan ellensúlyozza a szintetizátorokkal kicicomázott hangszerelést, amely a nyolcvanas évek tipikus hangfüggönyeit használja. Mike Reno erőteljesen, haspárosan fiatalosan szól, mintha alig múlt volna 20 éves, és minden pillanatban szenvedélyes, épp ezért rendkívül hiteles. Az énekes kivételes hangi erejét, domináns színpadi jelenlétét és nagy tekintélyét a lemez minden percében megőrzi.
Az album rendkívül színes dalválasztékot kínál: igazi rock ‘n’ roll rohamok fogják egymás kezét, tele féktelen, »party« hangulatú pimaszsággal, mint a nyitó Fire it Up, közvetlenül utána a Countin’ the Nights, vagy a különösen pompázatos What Makes You So Special. Ezekben a zenekar végig hatalmas pozitivitást sugároz, és az évek súlya ellenére a megszelídítetlen, fiatalos kicsapongás érzetét. Ebbe a ligába simán besorolhatjuk a remek Slave-et is, amelyet egy mozdony kerekeinek igazi ritmikus gurulása vezet, a billentyűk cicomás fényességét déli hangulatú, vijjogó elektromos gitárok egészítik ki, a teret pedig még az akusztikus folk gitárok is megtöltik. Ebben a dalban könnyű kiszúrni azt a nagyszerű élénkséget, amely végigkíséri a Loverboy pályafutásának aktáit, és azt az energikus rock ‘n’ roll érdességet, amelyet olyan úttörő zenekaroktól örököltek, mint a Slade, a Cheap Trick vagy a The Who. Ha már a Slade-et említettük: a Loverboy örök rajongása a zenekar iránt különösen szemléletesen csillan meg a rock ‘n’ roll csibész Doin’ It The Hard Way-ben, ahol a klasszikus rock ‘n’ roll riffet bőségesen megtámogatják a »honky tonk« billentyűk. Az albumot a kiváló Crack Of The Whip zárja, amely különösen megörvendeztet mindenkit, aki magas színvonalú zeneiséget vár az AOR-pompától.
Az albumon azonban két komoly dal is helyet kapott. Az első a balladisztikus, akusztikus Come Undone, amely a Loverboy gitárosa, Paul Dean szavai szerint jó 40 évvel ezelőtt született, majd a drámai, súlyos ballada, a War Bride, amelyben a Loverboy a komor, atmoszferikus tájak felvázolásához is kivételes érzékről tesz tanúbizonyságot, a domináns basszusmenetek pedig az Eagles híres slágere, a Hotel California elve szerint jelölik ki az alapritmust. A dal mollból bontakozik ki, és határozottan eltér a zenekar egyébként bulizós zenei karakterétől. Remek hangulati kitérő az albumon!
Hiába az időben és térben elveszett töredékek, amelyekből a Loverboy az »Unfinished Business« címet viselő egészet összerakta, a lemez kivételesen kompaktan, koherensen szól, és a produkció kivételes organikus élőségének köszönhetően, amely a tagság között 4 évtized alatt kialakult rendkívüli kémia gyümölcse, nagyon hitelesen és őszintén hat. Az album retró hangzású. Stílusában is. Ezért biztosan boldoggá teszi a zenekar minden régi hívét, akik így végre megkapták azt a Loverboy-lemezt, amelyet nyugodtan nevezhetünk a 8. stúdióalbumnak, még ha alapjában véve kiadatlan anyagok kompilációja is. A nyolcas szám a zenekar hosszú élettartamához képest nem hangzik soknak, de a Loverboy esetében mindenekelőtt az a szabály érvényes: »A minőség számít, nem a mennyiség«. Az »Unfinished Business« olyan album, amely, ha a nyolcvanas évek közepén jelent volna meg, alaposan feldúlta volna a legkelendőbb albumok listavezetőinek sorait. Fiúk, le a kalappal ezért az igazán gyönyörű munkáért. Most pedig végre szedjétek össze a bátorságotokat, lépjetek a régi európai kontinens földjére is, és játsszatok nekünk is egy koncertet a világnak ezen a felén!
Felállás
Mike Reno – ének
Paul Dean – gitár
Doug Johnson – billentyűs hangszerek
Ken „Spider” Sinnaeve – basszusgitár
Matt Frenette – dob
Produkció
Loverboy
Számlista
1. Fire Me Up (3:45)
2. Countin’ The Nights (3:50)
3. Ain’t Such A Bad Thing (3:39)
4. Come Undone 4:06 5. Slave (4:41)
5. What Makes You So Special (4:02)
6. War Bride (6:19)
7. Doin’ It The Hard Way (3:31)
8. You Play The Star (4:38)
9. Crack Of The Whip (5:55)
