A Helloweennel egyenesen a pokolból (2013)

Arhiv Arhiv Utoljára módosítva: 12. június 2026

Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Rok Klemše

Helyszín: Ljubljana / CUK Kino Šiška / Szlovénia
Az interjú dátuma: 2013. 03. 18.

Dani Löble a modern európai power metal egyik legjobb dobosa. A Helloween – a zenekar, amely sok szempontból megalapozta az európai power metal fogalmát – ritmusszekciójának első számú dobosa és hajtómotorja már a nyolcadik éve ül a dobok mögött.

A Helloween kijött az új albummal, a „Straight Out Of Hell”-lel (a RockLine-kritikát ITT olvashatod), a honfitársaikkal, a Gamma Ray-jel közös új, „Hellish Rock part II” nevű turnén pedig Ljubljanába is ellátogattak. Hiába volt hosszú az út, hiszen a srácok a romániai Bukarestből indultak Szlovéniába, Dani rendkívül kipihentnek tűnt, és csintalan hangulatban vágott bele a beszélgetésbe…

RockLine: Kint van az új albumotok, a „Straight Out Of Hell”. Milyenek a rajongók reakciói, mekkora a lelkesedés az új stúdiólemez körül?
Dani: Őszintén szólva nem számítottunk ilyen viharos fogadtatásra a rajongóink részéről. Mindenhol csupa pozitív kritika, értékelés, dicséret. Az albumot remekül fogadták. Ez a listákon is meglátszik, ahol a lemezünk a konkurenciában egyelőre nagyon jól szerepel. Szorítok, hogy így is maradjon.

RockLine: Hogyan jellemeznéd a legfontosabb különbségeket az előző album, a „Seven Sinners” és az új, a „Straight Out Of Hell” között?
Dani: Ezúttal tényleg egy kicsit világosabb, pozitívabb albumot akartunk. A „Seven Sinners” végtermékként kifejezetten sötét lemez lett, amit magunk sem terveztünk, és nem is vártunk. Szerintem ebben nagy szerepe volt annak, hogy a gitárokat lejjebb hangoltuk, mint általában. Az új albumhoz újra a megszokott módon hangoltunk, „helloweenesen”, és ez a lemez világosabb oldalát erősítette. Magad is látod, hogy a világ állapota nem éppen rózsás. 2012 végén világvégét jósoltak, a maja naptár, meg ezek a történetek. Aztán semmi sem történt. „Oké” – mondtuk. Adjunk az embereknek egy pozitívabb albumot, miután lementünk a pokolba, és úgy tűnik, túléltük a világvégét. Ezért is ez a címe, van benne valami ébresztő hangvétel, aminek pozitív érzéseket kell ébresztenie az emberekben. Kiugrás. Ki a pokolból.

RockLine: Már a nyolcadik éve vagy a Helloween tagja. Az energia nem apad, továbbra is elképesztően erős színpadi csapat és koncertattrakció vagytok. Hogyan alakultak ki azok a kötelékek, amelyek ma a Helloweent összekötik? Hogy látod ezt a folyamatot a csatlakozásod óta mostanáig?
Dani: Ez afféle fokozatos, logikus fejlődés. Amikor beszállsz egy zenekarba, kapcsolatot kötsz. Nem más ez, mint kapcsolat. Az elején nem ismertem elég jól mindenkit, ők sem engem. A lényeg, hogy a csapat megtalálja az utat, hogy mindig szárazra evezzen, bármilyen helyzetben. A legnehezebb pillanatokban is. Össze kell tartani. Amikor csatlakoztam a Helloweenhez, egy teljesen új világ nyílt meg előttem. Egyszerre a világ körüli turnékra indultam, méghozzá egy ekkora, mondhatni legendás zenekarral. Ezzel egy időben kívülről nő a nyomás rajtad. Mindenki egyszerre a maximumot várja tőled. Ezért minden este, amikor színpadra lépsz, mind a 100%-ot, a lehető legjobbat kell adnod a közönségnek! Legalább 115%-ot! Videófelvétel készül, koncertfelvétel készül. Hirtelen, amikor egy nagy zenekarba kerülsz. Ezért még koncentráltabbnak és szervezettebbnek kell lenned. Azt viszont megerősíthetem, hogy a zenekar nyolc év után tényleg beérett, és erős karakterű egységgé nőtte ki magát. Ma már mindannyian remekül ismerjük egymást. Mindannyian pontosan tudjuk, hol vannak a határai a másiknak a csapaton belül, meddig mehet el valaki, és meddig nem. Nincs bújócska, mert nem is szabad, hogy legyen. És igen! Úgy van, ahogy te is sejteted. Albumról albumra fejlődünk. A következő biztosan érettebb lesz, mint a mostani „Straight Out Of Hell”. Ez nem csupán motiváció, ez egy zenekar természetes fejlődési útja. A Helloween jelenlegi felállása ezen dolgozik már a nyolcadik éve.

RockLine: Ennek megfelelően évről évre nő a dobfelszerelésed is a színpadon. Valahányszor látlak, hozzáteszel még egy cinelt, még egy tomot…
Dani: Ha ha ha… Ez is annak a bizonyítéka, hogy érünk. Hogy bennünk még mindig ott van a vágy, hogy fejlesszük a játékunkat, hogy zenészként csiszolódjunk. Folyamatosan. Van bennünk valami gyerek, aki ilyenkor felébred, és ki akar törni. Ilyenkor általában az történik, hogy hegyeket tudunk megmozgatni, ha akarunk.

RockLine: A legendás producerrel, Charlie Bauerfeinddel való együttműködés és a tenerifei stúdiójában folyó felvételek a Helloween számára úgy tűnik, szerelem első látásra, ami csak nem akar elmúlni. Már a „The Dark Ride” óta együtt dolgoztok vele. Mi az, ami Charlie Bauerfeind jellemében ennyire összehozott titeket?
Dani: Charlie-t már nagyon régóta ismerem. Dolgoztam vele, még mielőtt a Helloweenhez csatlakoztam volna. Ez nagyon természetes dolog. Charlie jelleme, az ötletei, a hozzáállása, és ahogy fogadja a zenét, amit írunk, egyszerűen egybevág a mi zenei filozófiánkkal. Charlie ezért több, mint producer, ő a csapat hatodik tagja! Belülről-kívülről kitűnően ismer mindannyiunkat. Mindent tud rólunk. Mindig képben van, amikor a stúdióban vagy, és mindig kihozza a tehetségedből a maximumot. Ebben mester. Ő a motivátorunk. Még ha olyan számmal állítunk is be hozzá, ami alapjaiban már jó, akkor is azt mondja, hogy lehet ezt még jobban. Charlie nagyon jól érti, hogyan működnek a hangszerek, olyan jól ismeri őket, mint a karakterünket. Nagyon jó hallgató, és minden helyzetet nagyon jól felmér. Ez rendkívül fontos. Charlie számunkra afféle tanácsadó. A felvételek alatt csak egy törvény érvényes. Charlie Bauerfeind törvénye. Ennél nincs följebb semmi!

RockLine: A „Straight Out Of Hell” rendkívül színes, sokszínű album. Megint mindenre gondoltatok. Különösen érdekes a legrövidebb dal, a Wanna Be God. Valamiféle főhajtás a Queen előtt. Kinek az ötlete volt, hogy ez a szám is rákerüljön a lemezre?
Dani: Valójában Charlie jött rá erre az ötletre. A Wanna Be God volt az utolsó dal, amit e-mailben megkaptam az e-mail-fiókomba. A számot Andi írta (az énekes, a Helloween énekese – a szerk.), de nekünk akkor már elég dalunk volt az új albumhoz, és eleinte úgy gondoltam, hogy erre a számra nincs szükség a lemezen. Aztán amikor a stúdióban találtuk magunkat, színre lépett Charlie. Egy ponton szó szerint szétosztott minket, és kiosztotta a feladatokat, hogy ki mit csináljon a stúdióban. Gyakorlatilag valahogy rávett minket, hogy olyat játsszunk, amit eredetileg egyáltalán nem akartunk. Amikor később felvettem a dobokat ehhez a dalhoz, ami elsőre nagyon ártatlannak tűnt, és amikor Andiban megszületett az ötlet, magamban rájöttem, hogy ez az album kiváló pontja. Mivel az ötletet Andi fejlesztette tovább, az volt a kívánsága, hogy a számot Freddie Mercurynak ajánlja, hiszen mindig is nagy rajongója volt. Freddie Andi példaképe. Ezzel a számmal mi, a Helloween is köszönetet akarunk mondani Freddie Mercury személyének és életművének, és a Queen zenéjének.

RockLine: Mi a helyzet a dobos példaképekkel? A te példaképeiddel? Közülük ki inspirált különösen?
Dani: Ó, tényleg sok van, nehéz választani… Például Tommy Aldridge (Whitesnake, Black Oak Arkansas, Thin Lizzy… – a szerk.), aztán Dave Lombardo (Slayer – a szerk.). Még tinédzser voltam, amikor Lombardo a Slayerrel elindította a karrierjét. Itt van Lars Ulrich (Metallica – a szerk.). Larsot viszont elsősorban a színpadi karaktere miatt becsülöm. A természete miatt, ahogy viselkedik és reagál a színpadon, ahogy egy adott helyzetre válaszol, a rendezett exceszszusai vonzóak, és a vad természete is. Egyébként dobtechnika szempontjából Lars nem volt rám hatással. Aztán ott van Tico Torres (Bon Jovi – a szerk.), meg Jörg Michael (Saxon, Stratovarius, Grave Digger, Running Wild… – a szerk.). Jörgöt személyesen is ismerem. A dobolási stílusa olyan, hogy sokszor az ő nyomdokaiban kellett járnom. Azokban a zenekarokban, ahol Jörg játszott, egyértelműen felismerhető a rokonság a Helloween zenéjével. Nincs mit tenni. Német iskola, he he he. Nagyon becsülöm. De nehéz elég részletesen válaszolnom erre a kérdésre.

RockLine: Ha már szóba hoztad Lars Ulrichot és a színpadi eszkalációit, a vad karakterét: hogyan látod például a tehetségkutatókat, ezt a mai trendet? Pozitív vagy negatív dolog?
Dani: Ez nincs rendben, nem oké. Amit a tévében látunk, ezek a showműsorok… Ennek semmi köze a valósághoz. Ezért rossz, mert rossz hatással van az emberekre, mert rombolja az egészséges képet arról, mit jelent zenésznek lenni, mi a zenélés, az előadás, az interpretáció és így tovább. Zenészként sok robotra vagy ítélve. Meg kell teremtened a feltételeket ahhoz, hogy gyakorolj, sokat gyakorolj. Lemész a pincébe, lemondasz dolgokról, arra törekszel, hogy egyszer majd színpadon állj. Annak ellenére, hogy tehetséges vagy, fejlődsz, jó leszel, ez még mindig nem garancia arra, hogy valaha tényleg sikerülni fog. Ezért kapnak az emberek hamis képet, amikor ilyen műsorokban megrendezett dolgokat látnak. Ahogy valaki kiválaszt egy „tehetséget”, és az rögtön sztárként kezd csillogni. Ez a kép téves. Az emberek azt hiszik, hogy ezek a dolgok a zeneiparban nagyon könnyen elérhetők. És ez az ilyen műsorok rossz oldala. Rengeteg pénz van a játékban, és a pénz az, amiért ma a világban amúgy is minden rosszul megy.

RockLine: Nemrég úgy döntöttél, hogy belevágsz a dobklinikákba. Milyen élmény ez?
Dani: A dobklinikákban elsősorban az tetszik, hogy teljesen közel kerülhetek a rajongókhoz, hogy mindenki, akit érdekel a dobolásom, egyenesen hozzám jöhet beszélgetni. Spontán információáramlás ez, rengeteg szórakoztató pillanattal. Örülök, ha bárkinek, aki a dobolás mellett döntött, bármivel segíthetek tanáccsal, valahogy irányt mutatok, motiválom. Először viszont nem voltam híve annak, hogy dobklinikákat tartsak. Ma ebből túl sok van, és az emberek lassan megelégelték ezt is.

RockLine: Vonzza a figyelmedet az új előadók zenéje? Követed az új zenekarok fejlődését a színtéren?
Dani: Zenében nagyon nyitott vagyok, és mindent hallgatok. Követem az új előadókat, de elég sok az általánosság és a másolás. Ráadásul a zeneipar nagy bajban van, és azzal, hogy nem ad esélyt az igazi zenekaroknak, vagyis azoknak, akik saját szerzői elképzeléseket ápolnak, maga alatt vágja a fát. Tulajdonképpen már el is vágta. Egyre kevesebb tere van annak, hogy fiatal zenekarok befussanak. Az olyan zenekarokról beszélek, amelyek a saját felismerhető zenei karakterükre építenek.

RockLine: Sajnos már sürgetnek minket, és ezt az interjút expressz módon le kell zárnunk. Még egy utolsó, elég általános kérdés. Mik a Helloween tervei a közeljövőre?
Dani: Először is túl kell élnünk ezt a turnét, he he he… Ha jól emlékszem, nyolcvan vagy kilencven megerősített fellépés van a programban. Igazi terveink, azt mondanám, nagyon átgondolt terveink viszont ebben a pillanatban még egyáltalán nincsenek. Talán a turné után újra stúdióba vonulunk. Nem tudom megmondani. Attól függ, hogyan alakul a helyzet, és hogyan érezzük majd magunkat a turné végén.