Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Hackett, Steve
Kiadó: Camino Records
Megjelenés: 2008
Értékelés: 4/5
Steve Hackett, a rockzene történetének egyik legnagyobb gitáros újítója és zeneszerzője (jóval azelőtt, hogy Eddie Van Halen a 80-as években népszerűvé tette a tappinget, az Steve-nek már a legjobb Genesis-felvételek egyik bevett gitártechnikája volt) és hangszerének egyik legérzékenyebb játékosa új lemezével ismét bebizonyítja, hogy a Genesis egykori és mai nagyágyúi közül ő marad a legszorgalmasabb, akik általában csak tízévente egyszer rukkolnak elő valami újjal.
A progresszív rockos színezetű, remek „Wild Orchids” (2006) után, amelyen stílusban a 70-es évek legjobb alkotói korszakából merített ihletet, ezúttal teljesen instrumentális, klasszikus felfogású lemezt készített, amelyen az egyetlen hangszer az első szerelme, a klasszikus gitár (ezt biztosan sosem vallaná be a feleségének, Kim Poornak, aki a borítóit is rendszeresen illusztrálja, pedig az igazságot nem lehet letagadni). Rajongói már régóta tudják, hogy Steve nem csupán kiváló (prog)rockgitáros, hanem sokszor megmutatta már, hogy egyedülálló klasszikus gitáros is, aki tudja, hogy a klasszikus gitárból gyakran több pátoszt lehet kicsalogatni, mint az elektromos változatból. Steve-nek már egész sor akusztikus pillanat van a háta mögött, amelyekben a klasszikus gitár egyedi használatával ragyogott, de egyetlen lemezén sem került ennyire hiteles és tiszta módon közel ehhez, mint most.
A „Tribute” a mester főhajtása néhány klasszikus „tanára” előtt: a klasszikus zeneszerzők, élükön Bachhal, éppúgy ide tartoznak, mint a klasszikus gitárhasználat néhány fő újítója. Közülük Steve esetében a legendás spanyol klasszikus gitáros, Andrés Segovia emelkedik ki. Steve a múltban többször is kifejezte rajongását Segovia iránt, és hangsúlyozta, mekkora jelentősége volt az utóbbinak a klasszikus gitárjátékának fejlődésében.
A „Tribute” 13 számot tartalmaz: Steve szólógitáros előadásait klasszikus gitármesterek és klasszikus zeneszerzők műveiből, valamint három eredeti Hackett-szerzeményt. Ezek a „The Fountain Suite”, a „Cascada” és a „Sapphires”. Két darab közülük a legutóbbi turnéja alatt született, amelyen akusztikus triója tagjaként lépett fel régi munkatársával és fivérével, John Hackettel. Ezúttal Steve teljesen egyedül állt színpadra, billentyűk, fuvola és ritmusszekció nélkül, de ettől még biztosan nem volt magányos, hiszen gitározás közben kétségkívül végig lelkileg is összekapcsolódott klasszikus „tanáraival”.
A lemez első három darabja Steve főhajtása Bach előtt, és ennek megfelelően számos barokk elemet tartalmaznak. Nemcsak a mester kifinomult technikája hallatszik rajtuk, hanem az az érzékeny izzás is, amellyel eljátszotta őket. A „The Fountain Suite” Steve szavai szerint a Segovia előtti legfőbb főhajtása, meglehetősen összetett szerzemény, amelyben a legnyilvánvalóbban érezhető, milyen hatással volt Segovia Steve klasszikusgitár-játékára. „The Earle Of Salisbury” William Byrd eredeti szerzeménye, amely középkori hangulatával nynyűgöz le, olyannal, ami általában inkább Steve genesises elődje, Anthony Phillips műveire jellemző. Ezután a „La Catedral” következik, amely szép főhajtás egy másik spanyol klasszikus gitáros, Agustin Barrios előtt. Az „Ely Noya de la Mare” kellemesen pásztorian romantikus hangulatú. Még három Bach-főhajtás követi, amelyeken a technikai összetettség és a változatosság éppúgy elbűvöl, mint a látszólagos könnyedség, amellyel a mester a klasszikus zene iránti szerelmét és kivételes gitártudását demonstrálja. A záró „La Maya De Goya”, amely Granadosnak szól, Steve még egyszer visszatér a spanyol talajra, és a hallgatót a hiteles romantikus-pásztori hangulat kellemes révületébe repíti, amely legjobb műveinek többségére oly jellemző.
Nemcsak Steve hívei, hanem a klasszikus gitár minden szenvedélyes játékosa és szerelmese is biztosan el lesz ragadtatva a „Tribute”-tól, mert a legendás zeneszerzők és klasszikus gitárosok klasszikusai egyedi értelmezésekben elevenednek meg korunk populáris/rockzenei világának egyik legkiválóbb klasszikus gitárosa tolmácsolásában. A „Tribute” Steve eddigi lemezei közül a legközelebb áll a klasszikus zenéhez, így egyben eddigi legjobb klasszikus albuma is. Ezzel újra és újra bizonyítja, hogy lélekben még mindig elsősorban klasszikus gitáros, és ezzel sajátos különc azon gitárosok között, akik elsősorban rockos, illetve popzenei teljesítményükkel lettek híresek. Aki valóban meg akarja ismerni Steve életművének mérhetetlen stílusbeli sokszínűségét, mindenképp ne hagyja ki ezt a lemezt, a rajongóinak pedig természetesen kötelező vétel.
A „Tribute” egyébként az első a két Steve-album közül, amelyet idénynek jelentettek be. A következő megjelenés ismét rockosabb színezetű lesz, és két zenei legenda működik majd közre rajta: a legendás basszusgitáros, Chris Squire (Yes), valamint a dobos Simon Phillips (Toto). Az év második felében tehát újabb, minden bizonnyal progresszív rockos csemege várható egy olyan zenei legendától, aki a legodaadóbban él a saját dolgának.
Felállás
Steve Hackett – klasszikus gitár
Produkció
Steve Hackett
Számlista
1. Gavottes BWV 1012 (Bach)
2. Courante BWV 1009 (Bach)
3. Jesu Joy BWV 147 (Bach)
4. The Fountain Suite (Hackett)
5. The Earle of Salisbury (Byrd)
6. La Catedral (Barrios)
7. El Noy de la Mare
8. Cascada (Hackett)
9. Sapphires (Hackett)
10. Prelude in D, BWV 998 (Bach)
11. Prelude in C min, BWV 999 (Bach)
12. Chaconne BWV 1004 (Bach)
13. La Maja de Goya (Granados)
