Szerző: Rok Klemše
Előadó: Norther
Kiadó: Century Media
Megjelenés: 2008
A finn melodikus death/power metal csapat, a Norther már a kezdetek óta nem éppen az eredetiségéről híres. Már az első lemezétől, a Dream of Endless War (2002) című albumtól kezdve többé-kevésbé sikerrel másolja finn kollégái, a Children of Bodom hangzását. A metalban is vannak időnként ciklusok, amikor egy-egy műfaj hanyatlik, majd újra fellendül, és a durva vokálokkal megspékelt power metalról, amit a Norther is játszik, elmondható, hogy lassan a vége felé közeledik. Már a megjelenése óta sem számít a legsajátosabb stílusnak, jól talán már csak néhány Kalmah-féle banda aknázza ki, a Children of Bodom pedig – és igen, a Norther is az új, nem túl eredeti című N albumával – lassan kifulladt.
Ha a Norther a második lemezével, a Mirror of Madness (2003) című albummal azt a reményt keltette is, hogy több lehet egyszerű Children of Bodom-„másolatnál”, a termékeik minősége sajnos azóta lassan, de kitartóan romlik. Az N ezt csak megerősíti, hiszen talán még a legrosszabb kiadványuk is, egy szemernyi ambíció nélkül bármiféle zenei fejlődésre. A korábbi albumoktól eltérően az N ugyan kicsit visszafogja a lélektelen, melodikus billentyűs futamokat és dallamokat, de a lemezen ez sokat nem segít. Helyette inkább generikus riffekkel, unalmas billentyűs részekkel és két gitárral örvendeztet meg, amelyek jobbára csak egyszerű power akkordokat püfölnek. A Kristian Ranta/Petri Lindroos (Ensiferum) páros olykor ugyan előrukkol egy-egy érdekesebb gitárvonallal és olyan futammal, ami könnyebben megragad a fülben, de ezek közel sem maradnak ott. A legkönnyebben talán a Savior dallamos középrészére emlékszünk, de sajnos nagyon kevés az ilyen pillanat. Az említett páros az énekdallamokért is felel: Petri durva, Ranta pedig tiszta vokáljával ugyan teremt némi dinamikát és változatosságot, de mit sem ér, ha a dalok úgy hasonlítanak egymásra, mint tojás a tojásra, és az közel 50 perces N-en szinte lehetetlen átrágni magunkat. Az album ugyanis annyira ismétlődő, a számok pedig semmiben sem különlegesek, és egyáltalán nem emelkednek ki az egészből (talán a nyitó My Antichrist és a Frozen Angel a ritka kivétel), hogy a végighallgatás igazi teljesítmény. Jukka Koskinen (Wintersun) a basszusgitáron gyakorlatilag hallhatatlan, igazán érezhető fejlődést csak a dobos, Heikki Saari mutatott, aki csak 2005-ben csatlakozott a Northerhez, és ez csak a második albuma a zenekarral, de már megmutatta, hogy az időnként érdekes átmenetekkel és „fillekkel” meg tudja menteni a dalokat. Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy Jukka és Petri sokkal jobban érvényesül a másik zenekarában.
Nem tudom, azért ennyire gyenge-e az N, mert a srácok kifulladtak, vagy a műfaj népszerűvé válása miatt, amiért a Children of Bodom a „felelős”, és az ebből fakadó vágy miatt, hogy minél szélesebb közönségnek tetsszenek. Bárhol is bújik meg a hiba, az N nagy csalódás, és a Northernek a jövőben derekasan meg kell dolgoznia azért, hogy jóvátegye ezt a komoly bukást. A figyelem most a Children of Bodomra és a Kalmah-ra irányul, mindkettő április elején jelenteti meg az új lemezét. Reméljük, több ötletük volt, mint a Northernek.
Felállás
Petri ‘Pete’ Lindroos – durva vokál, gitár
Kristian ‘Kride’ Ranta – gitár, tiszta vokál
Jukka Koskinen – basszusgitár
Tuomas Planman – billentyűs hangszerek
Heikki ‘Kermis’ Saari – dob
Produkció
Anssi Kippo
Dallista
1. My Antichrist 03:24
2. Frozen Angel 04:06
3. Down 03:41
4. To Hell 04:07
5. Savior 05:02
6. Black Gold 03:18
7. We Rock 03:57
8. Always & Never 04:34
9. Tell Me Why 03:30
10. If You Go 03:55
11. Self-Righteous Fuck 04:47
12. Forever And Ever 04:26
