Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Chalfant, Kevin
Kiadó: Clique Records
Megjelenés: 2007
Játékidő: 52.56
Értékelés: 4/5
Mama mia! Ez az album tisztelgés a Journey, a legnagyszerűbb amerikai rockzenekar előtt – állítja alkotója, Kevin Chalfant! Vajon melyik ördög bújt belé, hogy hirtelen kihívja maga ellen az ég és a pokol isteneit, és hogyan merészel egyáltalán arra gondolni, hát még belenyúlni a rockzenei tökély „érinthetetlenségének” birodalmába??? A legjobb, ha egyszerűen idézem ennek a vakmerő hősnek a hivatalos honlapján olvasható szavait a Journey kapcsán:
„A Journey zenészei és szerzői egyszerűen a legjobbak a zeneiparban. A Journey utánozhatatlan hangzása rajongók millióinak szívét hódította meg szerte a világon. Büszke vagyok rá, hogy a Journey tagjait a személyes barátaimnak tekinthetem, és hogy a legnagyszerűbb amerikai rockzenekarnak nevezhetem őket. Az évek során a rajongóim követelték, hogy vegyem fel a Journey-dalok feldolgozásait az eredeti változatok nyomán. Ez az album azért készült, hogy eleget tegyen ezeknek a kéréseknek.
Elhiheted nekem, a férfi nem nagyon tévedett. Itt most nem fogunk himnuszokat zengeni a Journey-ről, a rockzene fejlődéséhez nyújtott óriási hozzájárulásukról, és arról a tiszta dallamos és hangzásbeli tökéletességről, amelynek a pecsétjét otthagyták a műveiken, és amelyet egy igazi rockrajongó nem hagyhat figyelmen kívül, még kevésbé nem hallhat meg.
Kevin Chalfant manapság valójában ritka név ezen a bolygón, aki felnőhet egy ilyen nagy kihíváshoz, mint a Journey-feldolgozások. Persze attól függ, honnan közelíted meg az egészet. Heh, hidd el, feldolgozást csinálni igazán nem nehéz, de ha a Journey-eredetik feldolgozásánál olyan pontig akarsz eljutni, amely teljesen közel áll az eredeti másolatához, ahhoz határozottan Einstein és Tesla közreműködése kell! Ez maga az alvó oroszlán fűszállal való csiklandozása, és ebben a játékban Chalfant hibátlan szelídítőnek bizonyul!
Nos, a látszólag áthidalhatatlan akadályok leküzdésében nagy segítség Kevinnek a természettől kapott hangszíne, amely veszélyesen közel áll Steve Perryéhez, ahhoz az utánozhatatlan énekeshez, akivel a Journey a legnagyobb műveit rögzítette. Ne aggódj, az akadályok ledöntése a legmagasabb regiszterekben is megy, ahol Kevin egyenesen a legerősebb, és megrázóan a legközelebb van Perryhez, annyira, hogy egy pillanatra elfelejtheted: nem maga Steve Perry került a hanghordozóra. Egy másik fontos tényező, amely lehetővé teszi Chalfantnak, hogy a saját homokozójában játsszon a Journey-klasszikusokkal, a gazdag tapasztalat, amelyet a pályája során gyűjtött a Journey-tagokkal közös projektekben, mint a The VU – Ross Valoryval együtt – és a The Storm, ahol Steve Smith és Gregg Rolie a társa. Ráadásul a fickó átvészelt egy jó csomó közös „jam session”-órát a Journey-vel, és végig forró vas volt a tűzben mint Steve Perry esetleges utódja. Csak az ördög tudja, miért nem lett belőle semmi, amikor Perry ténylegesen otthagyta a Journey-t. Azóta a Journey nem ugyanaz a zenekar. A „Fly 2 Freedom” ezért igazi élvezetes csemege mindazoknak, akik a Perry nélküli mai Journey után sírtok.
A „Fly 2 Freedom” produkciója valamivel nyersebb és keményebb a Journey-eredetikhez képest, ami minden feldolgozásra igaz. Mégis, ha csak a régebbi, például az „Infinity”-s dalokat vesszük, a hangzás Chalfant kezei között ma valószínűleg a Journey tagjainak is jobban tetszene, ha a felújított hangzásukat az 1978-as saját teljesítményükhöz mérnék. A feldolgozások Chalfant kezében egyszerűen frissen, ihletetten szólnak, és megőriznek valamit a Journey egyedi „nagyszerűségéből”. Nagyszerű – ez a legtalálóbb szó, ha a Journey áll előttünk. A billentyűk elvesztettek valamit az eredetik rusztikus hangulatából, de a gitárok rendkívül szorgalmasan tartják magukat Neal Schon eredeti vágányaihoz. Chalfant megőrizte a hangzásban a hangszerek harmonikusan együttélő összjátékának szükséges adag kristálytiszta átlátszóságát, és megragadta a zenekar mint homogén, oszthatatlan egység stúdióbeli lüktetésének szaftos eleven szellemét. Itt valóban látszólag nehéz próbák várnak a hősre, aki úgy döntött, hogy utánozza azokat a Journey-klasszikusokat, amelyek nem hiányozhatnak egyetlen Journey-repertoárból sem: ilyen az a ballada, amelynek szerzői tökéletességét mindig nehéz felülmúlni, az Open Arms, aztán az utánozhatatlanul elénekelt Don’t Stop Believin’, Who’s Crying Now, Separate Ways, és itt van az érzékien mámorító Faithfully. Mindezt Kevin a társaságával meggyőzően teljesíti. Persze a billentyűk hangzásában és a szólókban akad néhány eltérés a Journey-eredetiktől, de a srácok végig hűek maradnak az alapvető Journey-kubatúrához. Remek újra találkozni a régebbi klasszikusokkal, a Lights, a Feeling That Way és az Anytime dalokkal, a tisztelgés zárása pedig kifejezetten fenséges, egy újabb időtlen Journey-műremekkel, a Send Her My Love-val.
Ez a lemez a szó legszebb értelmében vett igazi tisztelgés a Journey előtt. Ha megtörtént volna, hogy Chalfant Perry utódja lesz, valószínűleg valami hasonlót kaptunk volna a Journey-től is, mint ez a 13 dalból álló csomag. Ahogy mondtam, a „Fly 2 Freedom” abszolút kötelező minden Journey-fanatikusnak. Olyan album, amely már pusztán azért is érdekes és vonzó, mert hatékonyan fel lehet éleszteni vele a klasszikus Journey lüktetését. A Journey pedig olyan zenekar, amelyet nehéz játékban megközelíteni. Chalfant igazi filigrán pontossággal bír, és olyan ember, aki valóban a „Journey-ben van” teljes szívével és lelkével! Erről a „Fly 2 Freedom” egy pillanat alatt meggyőz titeket.
Felállás
Kevin Chalfant – ének
Mike Higgins – gitár, vokál
Michael Gardner – gitár, vokál
Chuck Giacinto – billentyűs hangszerek
Randy Haltzer – basszusgitár
Timmy Higgins – dob
Joel Chalfant – dob
Producer
Kevin Chalfant
Számlista
1. Don’t Stop Believin’
2. Separate Ways
3. Who’s Crying Now
4. Stone In Love
5. Anyway You Want It
6. Faithfully
7. Feeling That Way
8. Anytime
9. Just The Same Way
10. Lights
11. Where Were You
12. Open Arms
13. Send Her My Love
