Előadó: Vaughn, Danny
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2007
Danny Vaughn rég a rockzene rutinos harcosa. Énekesi ártatlanságát a Waysted egyik legjobb albumán, a „Save Your Prayers”-en (1986) veszítette el. Egyébként a Waysted-et Pete Way alapította, a legendás UFO basszusgitárosa, miután a zenekar Michael Schenker távozása után elvesztette (kereskedelmileg sikeres) fényét. Danny később az amerikai dallamos hard rockereknél, a Tyketto-nál próbált nagyobb szerencsét, velük vette fel a műfaj egyik legnagyobb becsben tartott lemezét, a Tyketto debütjét, a „Don’t Come Easy”-t (1991). Ezután jön a harmadik zenekara, a Vaughn. Ez – a nyolcvanas–kilencvenes évek fordulójának bizarr méretű pompájával, glamjével és csillogásával szemben – földhözragadtabb, közvetlenebb és nyersebb hangzással dolgozik.
A „Traveller” Danny számára újjászületés. Önálló album, az énekest tapasztalt brit rockerek kísérik. Hiába telt el annyi év, a Tyketto és a Vaughn íze a „Traveller”-en is többnyire egyértelműen ott van.
Az új produkción rögtön hallatszik a különbség! Danny kicsit feltekerte a gitárriffeket a hangkép egészében, az albumhoz hozzáadott egy csipetnyi modernséget. Egy rendkívül dallamos, gördülékeny lemez áll tehát előttünk, amely más kezében biztosan kifejezetten arénapompásan szólna, de ettől elválasztja az élő, természetes hangzású produkció, a gitárok kissé mélyebb hangolása, a leginkább kicsit koszos, groove-os hangzásuk, mindez pedig klasszikus hard rockos stílusban, a nagy dallamok hajszolásával. Szóval a nyolcvanas évek, egy csipet modernséggel. A „Traveller” így továbbra is a Vaughnhoz és a Tyketto-hoz áll a legközelebb. Egyszerűen azért, mert a szerzemények stílusban nem állnak olyan messze egymástól, hogy ne lehetne őket testvérnek tekinteni, vagy ne ismernénk fel a közös alkotót.
A „Traveller” mindezek mellett rendkívül érett album is. Kompakt lemez. A dalok minősége nem ingadozik, hanem egyenrangúan sorakoznak egymás mellett. Ha többször végighallgatod, nem nehéz rájönni, hogy a számokat különös szál köti össze, és a lemezt a legértelmesebb mindig az elejétől a végéig hallgatni. Valóban olyan érzésed támad, mintha úton lennél, a hallgatóból pedig tényleg utazó („Traveller”) lesz.
Akár a nyugodtabb hangvételű Touch Of Your Hand vagy Measure Of A Man, akár az érzéki, lágy Think Of Me In The Fall balladát nézzük, amelyben kiemelkedik Danny hangjának meleg érzelmessége, vagy a nyitó Miracle Days-t, ami az ünneplés dala, Vaughn mindenhol teljesen meggyőző, kiváló érzékkel építi fel a szilárd, őszinte szerkezetet – énekesként, előadóként és anyagot író zenészként egyaránt. Végig megmarad az igazi, szikrázó dallamosság, „cukormáz” nélkül, ami komolytalanná tenné a végeredményt. Vannak aztán dalok, amelyek szerkezetükben egyenesen a Tyketto-hoz vagy a Vaughnhoz húznak (Lifted). A Lifted érzéki, fűszeres refrénjében újabb erény mutatkozik meg: a refrén atmoszférikusságát emeli, ahogy a többszólamú háttérvokálok mesterien támogatják Danny vezető énekét. Az atmoszférikusság dinamikusan hullámzik az egész lemezen át. A Lifted után a Warrior’s Way mögé jóval agresszívabb fajta riff került, amely felráz az álmodozásból, az adrenalin pedig csak kissé szökik fel a vérben, a csúcspont pedig megint a tökéletesen kidolgozott, dallamokkal teli refrén. A Death Of The Tiger-rel az album mind kompozíciós, mind mondanivalói szempontból az egyik csúcsát éri el. –A Death Of A Tiger összetétel valójában azt jelenti, hogy egy személyes felismerés kinövi az egódat, hogy ledobod magadról, vagy ahogy egyszerűbben és jobban mondva: te fogod láncra az egót, nem ő téged. Danny Vaughn ezzel a dallal mutatja meg a „Traveller”-en a legközvetlenebbül lelki érettségét. Az albumot (meglepő módon) az akusztikusan megnyugtató Better By Far zárja, amely hihetetlenül jót tesz ennek a színesen sűrű lemeznek a lezárásaként.
Amint mondtam, ezt az albumot az első másodpercétől az utolsóig, egyben kell hallgatni, szünetek és „skipelés” nélkül: csak betolod a korongot a CD-lejátszóba, és már indulsz is útnak. A „Traveller” olyan lemez, aminek a Tyketto és a Vaughn minden barátja örülni fog. Ugyanígy minden kíváncsi fülnek ajánlható, mert egy tökéletesre csiszolt dallamos hard rock album, amelyre semmilyen szempontból sem mondható, hogy kidobott pénz, hiszen a kompozíciók érettsége uralkodik rajta, átitatja a dallamok iránti kivételes érzék, így rendkívül hallgatható lemez, amiben van valami több. Az a bizonyos „Žmoht”, amit a tapasztalat hoz. Személyes vallomású album, amelyet optimista szellem vezet. Ahogy említettem: hálaadás a teremtésnek, az élet ünneplése. Egy lemez, amely rendkívüli érettségről tanúskodik, és olyan frissességgel köszön ránk, amelyet Danny Vaughn még mindig nagyon meggyőzően képes belecsorgatni a rockzene birodalmába.
Felállás
Danny Vaughn – ének, akusztikus gitár, elektromos gitár, mandolin, billentyűk
Tony Marshall (Contagious) – gitár, háttérvokál a 4. dalban
Par Heath (Brave New World) – gitár
Steve McKenna (Ten) – basszusgitár
Lee Morris (Paradise Lost) – dob
Produkció
Danny Vaughn
Számlista
1. Miracle Days
2. Badlands Rain
3. Traveller
4. Restless Blood
5. That’s What She Says
6. Touch Of Your Hand
7. Lifted
8. Warrior’s Way
9. Measure Of A Man
10. Think Of Me In The Fall
11. Death Of The Tiger
12. Better By Far
Az album hossza: 55.01
