Előadó: Doors, The
Kiadó: Atlantic Records
Megjelenés: 1967
Értékelés: 4/5
A mindössze a zenekar nevét viselő The Doors album 1967-ben jelent meg, és a The Beatles legendás Sgt. Pepper’s Lonely Heart Club Bandje mellett az év egyik legjobb művészi alkotása volt. Emellett az együttes legjobb lemezei közé is sorolják, alkotói és kereskedelmi szempontból egyaránt, hiszen hallgatók tömegeit tudta megszólítani.
Az első Doors-album létrejöttére kétségkívül Jim Morrison énekes gyakorolta a legnagyobb hatást. Nemcsak rockénekesként, hanem költőként is bemutatja, hiszen a szövegek zömét ő írta a lemezre. Ez volt az első sikeres album, amely a rock lelkét jazzel, latin ritmusokkal, alap-popos felütésekkel és tiszta bluesszal ötvözte. Mondhatni: mindenki talál rajta valamit! Éppen ez a stílusbeli sokszínűség teszi a Doorst annyira különlegessé és felismerhetővé, az első lemezen azonban ez még szembetűnőbb, hiszen az együttes akkoriban kicsattant az energiától és az ambícióktól.
A lemez lényegét a „Light my Fire” című popdal jelenti, amelyről a Doorsot ma is szinte mindenki felismeri. A zene és a szöveg elképesztően jól illeszkedik egymáshoz, így fokozzák a feszültséget, egészen addig, amíg a záró „C’mon, c’mon, c’mon!” el nem hozza a „hang formájában megjelenő, valódi vizuális orgazmust”. Érdekes, hogy a The Doors legkereskedelmibb és legismertebb dalának szövegét nem Jim Morrison, hanem Robby Krieger gitáros írta. Az eredeti változat hosszabb volt, hosszú szólórész is szerepelt benne, de a rádióadók kérésére nyilvánvalóan le kellett rövidíteniük. A tipikus, ám keményebb dalok közé tartozik a „Break on Through (to the other side)” is, amellyel a lemez tulajdonképpen indul. Ray Manzarek ujjai alól áradó orgonahang, Morrison kemény éneke és a jellegzetes szöveg megmutatja az igazi, úgynevezett „Doors-hangzást”, amelyről bárhol ráismerhetünk az együttesre. Nagy jelentősége van a lemezen a hosszú, epikus „The End”-nek, amely egyrészt misztikus tartalmáról ismert (az oidipuszi szerelem képét festi elénk), másrészt arról, hogy ez a teljes album leghosszabb dala, hiszen jócskán tizenegy percen túl tart. A szám finom gitárhangokkal és tamburinütésekkel indul, majd hirtelen megszólal Morrison sötét, prédikátori hangja, és halálról kezd mesélni. John Densmore dobbetétei az egész dalon át szabad lírai teret engednek Morrisonnak, és épp ezért Jim a szöveget a legtöbbször kedve szerint alakította. Ezt a sötétséget ellenpontozza a „Soul Kitchen”, amely arra hívja fel a figyelmet, mennyire fontos, hogy bizonyos dolgokat el tudjunk felejteni, ha érzelmileg sértetlenek akarunk maradni ebben a kegyetlen világban („learn to forget”), és a provokatív „Twenty Century Fox”, amely már a címében is kritikát rejt az előző század egyik legnagyobb filmgyártó cégével szemben. A gyönyörű „The Crystal Ship” lényegében szenvedéllyel és vággyal átszőtt szerelmes dal, amely Morrison ikonját idézi fel, ahogy rajongói szobáinak falain díszeg ezernyi poszteren és plakáton. A lemezen két feldolgozás is helyet kapott: az „Alabama Song”, amely Kurt Weill és Bertolt Brecht 1920-as német operájához, a The Rise and Fall of the City of Mahagonnyhoz kapcsolódik, valamint a „Back door Man”, amelyet a huszadik század két legnagyobb bluesmuzsikusa, Willie Dixon és Chester Burnett, vagyis Howlin’ Wolf jegyez. A vége felé könnyedebb dalokat is találunk, például az „I Look at You”-t, a hipnotikus „End of The Night”-ot és a „Take It As It Comes”-ot, amelyeknek ugyan nincs különösebb mélyebb mondanivalójuk (talán kifogytak az ötletekből a fiúk), de így is egésszé kerekítik az albumot.
A lemez kétségkívül a rockklasszikusok közé tartozik, és bárkinek ajánlanám, főleg annak, aki még nem ismeri a The Doors zenéjét. Abban az időben valami teljesen újat hozott, melankolikus hangzásával és titokzatos szövegeivel pedig a Doorsnak nemcsak pillanatnyi hírnevet szerzett, hanem azt is elérte, hogy örökre beírták magukat a rocktörténelembe.
Felállás
Jim Morrison: ének
Ray Manzarek: billentyűs hangszerek
Robby Krieger: gitár
John Densmore: dob
Producer
Paul A. Rothchild
Dalok listája
1.Break on through(to the other side)
2.Soul Kitchen
3.Crystal Ship
4.A twentieth century fox
5.Alabama song (Whiskey bar)
6.Light my fire
7.Back door man
8.I looked at you
9.End of the night
10.Take it as it comes
11.The end
Az album hossza: 43.05
