Helyszín: Sesto San Giovanni (Milánó), Olaszország
Az interjú dátuma: 2008. 10. 21.
A French TV legendás amerikai zenekar, amely a 80-as évek elején indult, amikor megszületett a Rock in Opposition mozgalom amerikai változata. Az évek során számos zseniális albumot adtak ki, de sajnos még a kísérletezőbb zenék rajongói között is viszonylag ismeretlenek maradtak. A RockLine az olaszországi Altrock fesztiválon beszélgetett az egyetlen megmaradt alapító taggal, Mike Sary basszusgitárossal.
Rockline: Élvezed a fesztivált?
French TV: Hogyne. A zenekarok többségét ismerem, úgyhogy tényleg nagyon vártam ezt az egészet. A legtöbbjüknek megvan a CD-je, de élőben még sosem láttam őket játszani.
Rockline: Mennyire vagy elégedett a saját fellépésetekkel?
French TV: Nekem voltak gondjaim vele. A hangolómat és néhány felszerelést az egyik korábbi helyszínen hagytam. Tegnap este volt egy pont, amikor egyre jobban elhangolódtam, és próbáltam kompenzálni a játékommal, de csak egyre rosszabb lett.
Rockline: De ezt igazából nem lehetett észrevenni.
French TV: Jó ezt hallani. Általában sokkal többet mozgok a színpadon, ugrálok, de most elhangolódtam, igazítanom kellett a játékomon, úgyhogy nagyon óvatosnak kellett lennem.
Rockline: És az egész turné? Azt élvezed?
French TV: Igen. Nem indult túl jól, de azóta remekül megy, és a zenekar egyre jobb. Elég elégedett vagyok azzal, ahogy alakultak a dolgok. A közönség fantasztikus, megveszik a CD-inket, és még sört is fizetnek nekünk. Nagyon kedvesek velünk.
Rockline: A billentyűs és a dobos végig veletek volt a turnén?
French TV: Igen.
Rockline: És mi a helyzet a French TV eredeti tagjaival?
French TV: Az évek során rengeteg felállásváltozáson mentünk át. Azt mondanám, hogy már a második albumnál én lettem a vezető. Bár French TV a nevünk, ez lényegében az én zenekarom, úgyhogy nekem kell olyan embereket találnom, akiket rá tudok venni, hogy ilyen zenét játsszanak. Van egy állandó dobosunk odahaza az Államokban, de neki munkahelyi problémái akadtak, és nem tudott eljönni erre a turnéra. Akkor fedeztem fel Michaelt, és megkérdeztem tőle, tudna-e játszani.
Rockline: Szóval ismerted a Sotost?
French TV: Hogyne. Megvan a Sotos második lemeze (Platypus) és a Zaar is.
Rockline: Elégedett vagy a két új fiú munkájával?
French TV: Nagyon. Paolónak ez a második turnéja velünk, úgyhogy tudtam, mire számíthatok tőle. Michaelnek van egy myspace-oldala, ahol King Crimsont, Magmát, Sotost és Zaart játszik videókon. Ezeket nézve tudtam, hogy nagyon gyorsan fogja tanulni a dolgokat. Ösztönösen éreztem, hogy rendben lesz, de az ember sosem tudhatja, amíg egy teremben nem állnak együtt.
Rockline: Ezek a srácok hangról hangra lejátsszák a darabokat, vagy improvizálnak is valamit?
French TV: Ezt nehéz megmondani. Szerintem hűek maradnak az feldolgozásokhoz, legfeljebb itt-ott kicsit másképp frazeálnak. A billentyűk terén a lemezeken sokat rétegezünk. Lehet, hogy három különböző billentyűs vonal fut egyszerre, így Paolónak kell kiválasztania, melyik a legerősebb, melyik adja át legjobban a dal lényegét. Vegyes a dolog, de nagyon kevés az improvizáció. Ha mindenki megtalálta a számára kényelmes szólamot, ahhoz tartja magát.
Rockline: Tehát amikor stúdióba mentek, kihasználjátok a stúdió minden lehetőségét, tudván, hogy élőben úgysem lehet ugyanezt visszaadni?
French TV: Igen, igen. Nem pont így tervezzük. A stúdió olyan, mint egy cukrászda: ezt is akarod, azt is akarod. Aztán amikor turnéra indulsz, jön a hasfájás.
Rockline: Vagyis végső soron az dönt, hány ötleted van, mielőtt bemész a stúdióba, és mennyire akarod beleépíteni őket a zenébe?
French TV: Pontosan. Még ha hűen vissza is tudnánk adni a lemezt a színpadon, akkor is hiányozna valami. Majdnem olyan a különbség, mint egy könyv és a könyvből készült film között.
Rockline: Tegnap meséltél az európai turnézás anyagi nehézségeiről. Mi motivál, hogy a gondok ellenére mégis megcsináld?
French TV: Szeretem a zenészek közötti összetartást. Egy CD felvétele bizonyos értelemben olyan, mint a kutatótudósok munkája. Az élő közönség előtti fellépés megmutatja, hogy a zene a gyakorlatban is működik-e. Úgyhogy nagyon kielégítő. És az is sokat segít, hogy megszabadulhatok a CD-s dobozoktól, amik otthon állnak.
Rockline: A CD-ket a saját kiadótokon keresztül jelentetitek meg. Mikor és miért döntöttetek így?
French TV: Valójában nem sok kiadót érdekelt ez a zene. A társam, Steve Roberts sokkal jobban képben volt a progresszív zenekarok terjesztését illetően. Ő segített megérteni, hogy ezt magad is meg tudod csinálni. Ha egy kiadó felajánlotta volna, hogy megjelenteti a CD-inket, megcsináltam volna. Ugyanakkor sok olyan zenekart ismerek, amelyik szó szerint évekig várt egy kiadó határozott válaszára, és ha meg is kapta, a kiadók beleszóltak a zene tartalmába. Jó lenne egy kiadónál lenni, de az azzal járó fejfájás szerintem több bajjal jár, mint amennyit megér. Az orosz Mals kiadó megkeresett minket, hogy újra kiadnák a lemezeinket, hogy Kelet-Európában is árulhassák, és igent mondtunk.
Rockline: És a Cuneiform kiadó? Nem tudtatok róluk?
French TV: De igen. Az első három lemezünknél mindig megkérdeztük őket, érdekli-e őket a kiadásunk. Szerintem kedves akart lenni: mindig azt mondta, hogy évekre előre tele van a naptára. Gyanítom, hogy nem voltunk elég érdekesek a számára.
Rockline: Úgy hallom, használod a „progresszív” kifejezést. Az avantgárd zenében páran nem szeretik ezt a szót. Te miért használod?
French TV: Szerintem kicsit ostobaság felháborodni azon, hogyan címkézik a zenédet. Együtt kell éreznem a hallgatóval, mert ez egy tisztességes kérdés: milyen zenét játszik ez a zenekar? Szerintem a progresszív rock kifejezés elég tág ahhoz, hogy sokféle árnyalatot magába foglaljon. Valahol teljesen értelmetlen is. Ha valakit progresszív rocknak tartanak, az vajon azt jelenti, hogy úgy szól, mint az Univers Zero vagy az Arena? Gondolom, ez egy módja annak, hogy egy kicsit leszűkítsük a kört. Végül is a progresszív rock kifejezésnek nincs sok értelme, így nehéz rajta felhúzni magunkat.
Rockline: Amikor elkezdtétek, éreztél rokonszenvet a Rock in Opposition mozgalom iránt?
French TV: Ó, igen! Azt hiszem, amikor indultunk, valamennyire ismertem a Samla Mammas Mannát, az Univers Zerót, az Etron Fou-t, a Henry Cow-t és a többieket. Akkori társam, Steve Roberts, aki maga is lemezterjesztő volt, sokkal tájékozottabb volt ezekről a zenekarokról. Ő mutatott be sok független progresszív zenekart, köztük a RIO-bandákat is. Néhány együttes… amint meghallottam őket, azt gondoltam, hogy ők a világ legjobbjai. Másoknál időbe telt, mire megszerettem őket. Azt mondanám, hogy a progresszív zene iránti érdeklődésem java innen ered.
Rockline: Ezt tegnap már megkérdeztem, de elmondod, milyen basszusgitáron játszol?
French TV: Egy Steinberger 5 húros. Eredetileg érzékekkel (progresszív hangszernél: bundokkal) volt, de miután tanulmányoztam Percy Jones basszusát, úgy gondoltam, ideje komolyan venni a fretless játékot. Így kivétettem a bundokat a basszusomból. Ez valójában az első turné, amelyen fretlesszel játszom. Évekig gyakoroltam fretlesszel és stúdióban is játszottam vele, de élőben valahogy kényelmetlen volt. Egyelőre elégedett vagyok az eredménnyel.
Rockline: Miért pont erre a hangszerre esett a választásod?
French TV: Nagyon kompakt és könnyű basszus. Turnén a lehető legjobban spórolni kell a hellyel. 1994 óta van meg ez a basszusom.
Rockline: Mindig ezt vitted magaddal turnéra, még akkor is, amikor volt rajta bund?
French TV: Nem. Van vagy 5-6 basszusom, és furcsa módon minden turnén más hangszeren játszottam. Amikor legutóbb Európában voltam, egy Cort 6 húros basszusom volt nálam. Csak az elmúlt két évben játszom fretlesszel, de azt hiszem, még egy ideig ezt a basszust fogom használni.
Rockline: Mesélnél valamit a készülő albumról? Milyen lesz?
French TV: Az előző albumunk után a billentyűsünk és szaxofonosunk kilépett. Nem sokkal később egy új billentyűs költözött oda, ahol én élek. Steve Katsikasnak hívják. Van egy másik progresszív zenekara, a Little Atlas. Sok szempontból hagyományosabb játékos, mint Warren. Ha Steve-en múlna, csak zongorán, orgonán és mellotronon játszana. Inkább akkordokkal szeretné kitölteni a teret, míg Warren melódiavezetése ellentmondásosabb. Steve alapvetőbb zenész, de szerintem mindig is szeretett volna kísérletezőbb dolgokat csinálni. Nagyon élvezte az új dalokon való munkát. Az utolsó 4 albumnál a ritmusszekciót elküldtem Warren Dale-nek, de Steve-vel ténylegesen egymás mellett ülünk, és közösen alkotjuk a szólamokat. Így ott vagyok, hogy szóljak neki, mikor tegye félre a mellotront.
Rockline: Most már állandó tag?
French TV: Nem. Csak a stúdióban. Nem bízik benne, hogy élőben vissza tudja adni a dalokat és a hangzásokat, ami kicsit kár. Meg tudná csinálni, ha lenne rá ideje, de nincs. A szerzemények terén nagyon elégedett vagyok azzal, amit a másik dobossal, Jeff Garddal együtt alkottunk. Nem szívesen mondom, hogy összetett, mert az azt sugallná, hogy a bonyolult az jobb. De sokkal jobban ki tudtuk dolgozni a témákat. Nehéz megmondani, mitől egyedi az új anyag. Gyanítom, hogy azonnal hallani fogod, hogy ez French TV.
Rockline: Szóval megvan benne az a megszokott French TV-hangulat?
French TV: Igen. Mindenféle váratlan rész van benne.
Rockline: Vicces dalcímekkel?
French TV: Igen.
Rockline: Ezt is meg akartam kérdezni. A közönség nagyon hűvösen fogadta a humorodat. Hogy érezted magad emiatt?
French TV: Európában néha belefutok ebbe a problémába. Emlékeztetnem kell magam, hogy ennek 80%-a a nyelvi akadály, de valamekkora része annak is köszönhető, hogy talán tényleg nem vicces, amit mondok, és csak az időt pazarolom. Ezért rövidre fogtam a konferálást, amikor láttam, hogy nem jön át, hogy nem elég szórakoztató.
Rockline: Amerikában valószínűleg más a reakció?
French TV: Igen, de Európán belül is. Nem tudom megjósolni, hogyan reagál a közönség. Van, hogy minden vicces és működik. A viccek mellett szeretek történeteket is mesélni. Néha az európai közönség imádja, pont a megfelelő helyeken nevet. Máskor inkább olyan érzés, mintha egy hangversenyteremben lennél. Bárcsak kiszámíthatóbb lenne.
Rockline: Köszi az interjút!
French TV: Nincs mit.
Képgaléria
