Előadó: Gallagher, Rory
Kiadó: Sony BMG
Megjelenés: 1979
Értékelés: 4.5/5
Rory Gallagher, a fehér blues óriása, azon zenészek közé tartozik, akiknek a zene iránti szerelme nem ismert határokat. Legyen szó legendásan megviselt Fender Stratocasteréről, tamburicáról, szitárról vagy szájharmonikáról, a bluesszal szembeni szeretetével és odaadásával számos többé-kevésbé elveszett lelket maga után tudott vonni, akik az ő őszinte, gyakran egészen naiv előadásmódjában gyakran saját magukra ismernek. Az elérhetősége, egyszerűsége és őszintesége, amelyek létezése a zeneipar mostoha ölelésében szinte lehetetlennek tűnik, Gallagher esetében egészen különleges jelenség, amelynek mágikus receptjét elsősorban a szívből jövő játéköröm és az alkotás iránti elkötelezettség jelenti.
A Top Priority Gallagher legvadabb lemeze, és messze a leggonoszabb is. A gitáros a Photo Finish nagy sikere után ezúttal is tovább távolodik hagyományos, blues-folk beállítottságú hangszereléseitől. Ezúttal nyoma sincs a lassú, főleg akusztikus daloknak, amelyekkel az úr az előző albumokon alaposan szórakoztatott minket. Amit Rory most kínál, az egyszerű, jó öreg, mocskos blues rock. A Top Priorityn Gallagher hű marad megszokott közlésmódjához, az egyszerű, gyakran nyilvánvalóan önéletrajzi szövegekhez, amelyek miatt bárki számára könnyen befogadható, és gyakran nem tudjuk elkerülni az érzést, hogy a gitáros csakis értünk „szenved”. Többet egy előadótól, a hihetetlen melegségérzék és megértés mellett, amelyet Rory olyan önzetlenül ad nekünk, tulajdonképpen nem is kívánhatunk.
Rory a kirándulásra először a Follow Me vad rockolásával hív meg minket, amely már az elején nagy vonalakban felvázolja az album alapképét. Az energikus dal McAvoy ütős basszusjátékának és határozott dobritmusának köszönhetően szemérmetlenül kiáltja a Gallagher-féle gitáros gonoszság utáni vágyat. Mocskos báj, amelynek nem lehet ellenállni. Mindazoknak, akik e kezdő figyelmeztetés után is merik tovább piszkálni a dolgot, itt a Philby, ahol Rory az elektromos szitár mesteri kezelésével olajat önt a tűzre, a tipikus keleties utóízzel megfűszerezve. Ez a kiváló, mocskos blues ismét megmutatja a gitáros hihetetlenül széles kifejezési skáláját, amellyel albumról albumra meglep. Vagy mégsem! Az induló „disznólkodás” után ugyanis már várja is önöket, azaz benneteket a nagyon is üdvözlendő, könnyedebb Wayward Child, amely telve van Rory kusza lelkére jellemző optimizmussal. A pozitív energiától pattogó dal csúcspontját a gitáros záró szólójának játékos mesterségével éri el, amelyet briliánsan kísér a McAvoy – McKenna ritmusszekció, akiknek a Top Priority csak a második közös munkájuk.
Bluesosnak lenni jókora adag humoros önkritikát is igényel. Az egyik legszebb példa erre a remek, súlyos blues, a Keychain, egy emberről szóló történet, aki mindenáron meg akar szabadulni a múlt öleléséből. Őszintén szólva jobbat, mint az I need a fast train, I’m leavin’ on the double vagy az I’m playing no games, this ain’t no water pistol, tényleg nehéz találni. A vad slide-megoldások rajongóinak itt az At The Depot, egy rock & roll, amelynek tökéletes ellentéte a dühös nénike, a Bad Penny, minden zenei szempontból a tökély. A déli hangvétel ezúttal a dal alapszerkezetéről gondoskodik, miközben Rory új felfedezések reményében ismét a szitárhoz nyúl. A Just Hit Town alatt kénytelenek lesztek feltápászkodni a fenekeitekről, és felkészülni egy igazi „bad ass” boogie blues rock robbanására, amely gyorsan elröpít egy újabb orgazmusig. A szex és az alkohol kéz a kézben vonul végig az Of The Handle-ön is, amellyel eljutunk ahhoz a kritikus ponthoz, ahol a füleink végérvényesen alapos patkányirtásra szorulnak. Ez az energikus és izgalmas album a ruganyos Public Enemy No.1-gyel zárul, amelyet Rory gengszterfilmek iránti szerelme erősen inspirált, s emiatt az album végén az egész kicsit talán kilóg a elképzelt keretből. E kis „kellemetlenség” ellenére Gallagher a Top Priorityval a blues rock történetének egyik izgalmasabb pillanatát hozza össze.
Felállás
Rory Gallagher: ének/gitár/szájharmonika
Gerry McAvoy: basszusgitár
Ted McKenna: dobok
Produkció
Rory Gallagher & Alan O’Duffy
Dalok listája
1.Follow Me
2.Philby
3.Wayward Child
4.Keychain
5.At The Depot
6.Bad Penny
7.Just Hit Town
8.Off The Handle
9.Public Enemy No.1
Az album játékideje: 46.48
