Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Anderson, Ian
Kiadó: Eagle Records
Megjelenés: 2014
Játékidő: 108:06
Értékelés: 3.5/5
Mióta Ian Anderson 2011-ben darabokra szedte a Jethro Tullt, és úgy döntött, hogy már csak a szólókarrierjének él – amely, nézd csak, azóta szinte teljes egészében ennek a legendás progresszív rockbandának az örökségéből táplálkozik –, azóta semmi sem olyan, mint régen, jó és rossz értelemben egyaránt. 2012-ben a progresszív rock élő legendája, ez a csibészes flétás földbirtokos, akinek öreg napjaira egyre nagyobb butaságok járnak a fejében, a Jethro Tull konceptalbum-remekműve, a „Thick As A Brick” (1972) negyvenedik évfordulóján elkészítette a folytatást „Thick As A Brick 2 – Whatever Happened to Gerald Bostock” címmel.
Az összes hitetlen Tamással ellentétben, akik szerint Ian ezzel a szokatlan és teljesen váratlan húzással csúnyán pofára esik, a Gerald Bostock-saga második felvonása kellemes meglepetés lett, sőt, a 2012-es év egyik jobb prog-rock lemeze. Az eredeti „Thick As A Brick” megjelenését és a folytatás kiadását ünneplő turné is kiemelkedően sikeres volt, és ennek során Ian a zenekarával Izlandra is ellátogatott. A gejzírek földjén adott koncertjének eredménye a „Thick As A Brick – Live In Iceland” című koncertlemez.
Ian bandája a turné minden estéjén a „Thick As A Brick” mindkét részét teljes egészében, időrendi sorrendben játszotta el. Az egészet megfűszerezte egy sajátos komikus showval, amelyhez a kultikus brit sorozat, a Monty Python repülő cirkusza adta az ihletet. Ez a koncertfelvétel sem más, csak épp a ráadás hiányzik róla: a Jethro Tull örökzöldje, a „Locomotive Breath”, amellyel Ian zenekara minden este lezárta a fellépést. Valószínűleg senki sem fogja túlzottan hiányolni, pedig a Jethro Tullnak ez annyit jelent, mint a Deep Purple-nek a „Smoke On The Water”.
Ian csapata a vehemens fuvolás és énekes vezetése alatt Izlandon is remek hangulatban játszott, és az eredeti „Thick As A Brick” egyes feldolgozásait újabb hangzásbeli díszekkel gazdagította. Különösen ki kell emelni Florian Opahle német gitáros hozzájárulását, aki 2011 óta sikeresen pótolja Martin Barre-t, bár nincs benne olyan finomság, mint a legendás tulli gitárvirtuózban. A „Thick As A Brick” egyes részeit – az eredeti szvittel kezdve – Ian társasága komikus jelenetekkel tarkította, amelyek hangfelvételen sajnos még fele annyira sem jönnek át viccesen és szórakoztatóan, mint élőben vagy a „Thick As A Brick – Live In Iceland” DVD-n.
A koncertdokumentumot érő legtöbb negatív kritika is ebből a tényből fakad, mert a rengeteg komikus jelenet jócskán elrontja az eredeti „Thick As A Brick” szvit hallgatásának élményét. Különösen oda nem illő Iannek a prosztatarák gyógyítására szóló, félig komoly, félig vicces propagandaüzenete, amely pont a „Thick As A Brick” szvit közepén érkezik, és teljesen szétveri az egész hangulatot, mielőtt a zenekar tovább játszaná a következő szekciót. A látványként viccesnek ható poénokból egyszerűen túl sok van a „Thick As A Brick – Live In Iceland” CD-változatán, és már a második egymás utáni hallgatás után gyorsan az agyadra mennek, hiába igazi mestere Ian a fekete humornak és a társadalmi csipkelődésnek.
A másik negatív kritika nem is annyira kritika, mint inkább tény, amely elől Ian az utóbbi (nagyjából) évtizedben már nem tud elbújni, ezért szerzett egy póténekest is Ryan O’Donnell színész személyében. Az eredeti „Thick As A Brick” előadása közben hallatszik leginkább Ian hangjának „megkopása”, így O’Donnell elég gyakran a segítségére siet, és különösen sikeresen helyettesíti a magasabb fekvéseknél, ahol Anderson úr hangszálai az utóbbi években egyszerűen nem bírnak már a feladattal.
Érezhetően jobban sikerült a folytatás, vagyis a „Thick As A Brick 2” – ezt szintén teljes egészében játsszák –, mint az eredeti „Thick As A Brick” előadása, amelynek hangulatát Ian bohóckodásai túl sok megszakítással rontják el. Gerald felnőttkori kalandjainak bemutatása tehát meggyőzőbb, mint a gyerekkori emlékek felidézése. Ian énekproblémái itt egy hajszálnyival kevésbé szembetűnők, hangszeresen pedig az egész – ahogy várható volt – ragyogó szinten szól, így az egyes előadások simán felvehetik a versenyt a stúdióváltozatokkal. A színpadias részek és az Ian meg O’Donnell közötti énekes párbeszédek ezúttal még meggyőzőbben szólnak, és érezni meg hallani, hogy a zenekar „kisujjból” játssza ezt az albumot, és egész este mérhetetlenül élvezte az előadását.
A „Thick As A Brick – Live In Iceland” szolid koncertdokumentum, de csakis a prog-rock leghíresebb „bohócának” legelszántabb rajongóinak szól. Ők több megértéssel is lesznek a bohóckodása iránt, amely nélkül ezen a felvételen simán meglettek volna, még ha a „Thick As A Brick” show szerves része volt is. A koncertlemez fő vonzereje, hogy Ian az eredeti „Thick As A Brick” szvitet 1972 óta először játszotta el teljes egészében. Szinte ugyanilyen csábító vásárlási ok a „Thick As A Brick 2” remek koncertváltozata, amelyben az egész zenekar maximálisan megmutatta, mit tud. Az Ian zenei örökségét csak alkalmanként hallgató, kevésbé lelkes rajongók viszont sokkal jobban járnak, ha a „Thick As A Brick – Live In Iceland” megvétele helyett inkább valamelyik klasszikus Jethro Tull koncertlemezt, mindenekelőtt a „Bursting Out” (1978) című albumot teszik fel.
Felállás
Ian Anderson – fuvola, akusztikus gitár, ének
Florian Opahle – elektromos gitár
John O’Hara – billentyűk, harmonika
David Goodier – basszusgitár, glockenspiel
Scott Hammond – dob és ütőhangszerek
Ryan O’Donnell – kiegészítő ének
Produkció
Ian Anderson
Számlista
CD 1
1. Thick As A Brick (51:44)
CD 2 – Thick As A Brick 2: Whatever Happened To Gerald Bostock?
1. From A Pebble Thrown (2:57)
2. Pebbles Instrumental (3:44)
3. Might Have Beens (0:56)
4. Upper Sixth Loan Shark (1:21)
5. Banker Bets, Banker Wins (4:34)
6. Swing It Far (3:33)
7. Adrift And Dumbfounded (4:25)
8. Old School Song (3:24)
9. Wootton Bassett Town (3:43)
10. Power And Spirit (2:00)
11. Give Til It Hurts (1:13)
12. Cosy Corner (1:24)
13. Shunt And Shuffle (2:13)
14. A Change Of Horses (8:03)
15. Confessional (3:08)
16. Kismet In Surburbia (4:19)
17. What-ifs, Maybes And Might-Have-Beens (5:25)
