Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Rothery, Steve
Kiadó: Inside Out Records
Megjelenés: 2014
Játékidő: 62:24
Értékelés: 4/5
A Marillion alapító és pótolhatatlan gitárosa, Steve Rothery minden idők egyik legcizelláltabb (prog) rock gitárosa, akinek elég sokáig kellett várnia arra, hogy olyan hallgatók is megbecsülni kezdjék, akiknek nem állnak közel a rockzene kísérletezőbb leágazásai. Ehhez hozzájárult Steve csendes, szerény természete is, no meg az, hogy mindig „csapatjátékos” gitáros volt, aki sosem tolakodott előtérbe, és a szólókarrierrel is sokáig várt.
Először az EMI képviselői akarták erre rávenni még a nyolcvanas évek közepén, a Marillion legnagyobb kereskedelmi sikereinek idején, hogy így sajtoljanak ki még egy kis extra pénzt, de Steve akkoriban cseppet sem volt hangulatban egy esetleges szólóvállalkozáshoz. Helyette a kilencvenes évek közepén megalapította a folkrock irányú The Wishing Tree mellékprojektet, amellyel eddig két albumot készített az amerikai énekesnő, Hannah Stobart közreműködésével.
Most úgy döntött, elérkezett az idő a szólókarrier elindítására, amelyet a készülő „The Ghost of Pripyat” stúdióalbummal jelentett be, és amelyen több rangos vendég is feltűnik majd, köztük Steve Hackett. Előtte azonban úgy határozott, hogy élőben is kipróbálja, hogyan szólnak a szólódebütjén megjelenő dalok. Rothery ugyanis a római fellépésén hat új instrumentális szerzeményt is eljátszott, a zenekarával a háta mögött. Az eredmény a dupla koncertalbum, a „Live In Rome” lett, amely az új szólódalokat, valamint néhány Marillion-örökzöldet tartalmaz, utóbbiakat a ráadásban játszották el. Ez mindössze a második koncertje volt Steve zenekarának az után a bulgáriai fesztiválfellépés után, 2013 októberében, amikor megszületett a döntés a szólókarrier elindításáról.
Steve gitárstílusában sok gitárlegenda hatása érződik, például David Gilmouré (Pink Floyd), Steve Hacketté (ex-Genesis) és Andy Latimeré (Camel), és ezek a virtuózok a szólóanyag megkomponálásakor is hatottak rá. Az első lemez mind a hat instrumentális száma kifejezetten ambientes színezetű, és bár csak az egyik rövidebb tíz percnél, egy szempillantás alatt elrepülnek: a rendkívül finom hangulat az egyes témák hihetetlen folyékonysága közepette egy másodpercre sem lanyhul. A nyitó instrumentális, a „Morpheus” Steve gitáros-kifinomultságának és sokoldalúságának igazi megtestesülése, jellegzetes improvizációival, amelyeket végtelenül érzelmesen és szenvedélyesen játszik el. Rothery-t a római fellépésen Dave Foster ritmusgitáros (Mr. So & So), Yatim Halimi basszusgitáros (Panic Room) és Leon Parr dobos (ex-Mosque) kíséri.
A „Kendris” Rothery lágy gitárfutamai és a ritmikai finomságok helyére lépő sámánisztikus hangulat miatt időnként úgy hangzik, mint egy elfeledett Pink Floyd-instrumentális az „Obscured By Clouds” (1972) idejéből. Steve a közönséghez szólva azt is elmeséli, miért döntött úgy, hogy a stúdiódebütje instrumentális színezetű lesz, és miért hasonló megközelítést választott a komponáláshoz, mintha filmzenét írna. „The Old Man Of The Sea” finom soundscape-használatot, vagyis hangzásfüggönyöket vonultat fel, miközben a melankolikus gitárdallam lassan titokzatos, enyhén nosztalgikus hangulatot teremt, amelyben nem nehéz elképzelni Hemingway híres irodalmi hősét, ahogy az óceánnal viaskodik.
A „White Pass” az aranyásók emlékének szól, akik a 19. század végén egy maréknyi aranyért tömegesen haltak meg Alaszka és Kanada jeges síkságain. Ennek megfelelően rendkívül hideg, megrázó ambient uralkodik itt, a hömpölygő soundscape-ek és Steve későbbi melankolikus gitárvariációi jóvoltából. Rothery a következő instrumentálist, a „Yesterday’s Hero”-t nemrég elhunyt mostohaapjának ajánlja, aki háborús veterán volt, és a közönséghez szólva közben filozofikusan elmélkedik arról, hogyan válhat valaki „a holnap hősévé”. Kicsit derűsebb, nyugodtabb a hangulat, minimalista gitár- és ütőhangszeres finomságokkal. Az utolsó szám, a „Summers’ End” bejelentése előtt, amely tele van nosztalgikus ambientes árnyalatokkal, és felidézi a nyár végén elszalasztott lehetőségeket, Steve egy örömhírrel lepi meg a közönséget: ráadásként néhány népszerű Marillion-klasszikust is eljátszik.
Erre a ráadásban kerül sor, amikor Steve meglepetésként színpadra hívja Manuela Milanese vendégénekesnőt, aki meglepően jól teljesít a „Waiting To Happen” és a „Sugar Mice” klasszikusokban. A többi Marillion-örökzöldet, a melodramatikus remekművet, a „Cinderella Search”-öt, az ambientes csemegét, az „Afraid Of Sunlight”-ot és a pasztorális power balladát, az „Easter”-t Alessandro Carmassi vendégénekes próbálja ki, aki szintén tisztességesen megoldja a vokális feladatait. Steve persze nagyon jól tudja, hogy ezek csak korrekt közelítések, amelyekkel még jobban felpörgeti a közönséget, hiszen csak két énekes van, aki a felsorolt remekműveket úgy énekli, ahogy kell: Fish és Steve Hogarth.
A „Live In Rome” szórakoztató koncertmelegítő Rothery stúdiódebütje, a 2014. szeptember 22-én megjelenő „The Ghost of Pripyat” előtt, ráadásul sok kérdésre választ ad azzal kapcsolatban, hogyan fognak szólni az egyes dalok. A hallottak alapján igazi csemege vár mindazokra, akik szeretik a gitárközpontú, instrumentális progresszív rockot erős ambientes pecséttel. Ritkán fordul elő, hogy egy előadó a stúdiódebütje előtt ad ki koncertalbumot, de mivel Rothery a Marillionnal végzett munkája révén világhírű név, ezt nyugodtan megengedhette magának.
Felállás
Steve Rothery – szólógitár
Dave Foster – ritmusgitár
Yatim Halimi – basszusgitár
Leon Parr – dobok
VENDÉGÉNEKESEK:
Manuela Milanese – ének
Alessandro Carmassi – ének
Produkció
Steve Rothery
Dallista
1. Morpheus
2. Kendris
3. The Old Man Of The Sea
4. White Pass
5. Yesterday’s Hero
6. Summer’s End
CD 2:
1. Waiting To Happen
2. Afraid Of Sunlight
3. Easter
4. Sugar Mice
5. Cinderella Search
6. Materna Luna
7. Monolith pt.2
