Szerző: Rok Klemše
Előadó: Epica
Kiadó: Nuclear Blast
Megjelenés: 2007
Amikor az 1990-es évek közepén megjelent a metal egy új műfaja, a szimfonikus vagy ha úgy tetszik gothic metal, népszerűsége gyorsan megugrott… a műfaj úttörőit, az After Forevert és a Nightwisht másoló, tőlük alig különböző zenekarok áradata miatt azonban hamar feledésbe merült. Ma is rengeteg olyan banda van, amelyik előszeretettel él vissza a „beauty and the beast” énekkoncepcióval, és ha egy formáció ki akar törni a névtelenségből, ennél valamivel több kell neki. Az Epicának a mindössze ötéves pályafutása alatt a negyedik stúdióalbummal, a The Divine Conspiracy-vel ez sikerült is.
A holland kvintett eddigi legjobb albuma a The Divine Conspiracy! A műfaj zászlóvivője, a Nightwish hosszú szünete után (az igazat megvallva, a Dark Passion Play-jel alaposan beletapostak a sötétbe… de az egy másik kritika témája) az egész műfaj megrekedt, az Epica pedig az új lemezzel megadja neki a nagyon is kellő lendületet és egy jókora fenékberúgást. A teljes 75 perces, epikus remekmű komor hangulatú, gótikusan sötét, bombasztikusan szimfonikus úton vezet végig minket, a fényt pedig a hatalmas, epikus, sokféle tempójú dalok gyújtják meg, amelyeket csendes, nyugodt, introspektív pillanatok szelídítenek meg. A hosszúsága ellenére az Epica egy percnyi unalmat sem enged meg magának, hiszen hihetetlenül változatos és dinamikus produktumról van szó. A dalok ezúttal jóval agresszívebbek, bombasztikusabbak, ezért kevésbé fülbemászók, így viszont a hallgató figyelme élesebb marad, mint az Epica korábbi lemezeinél. Persze ettől az album hosszabb időre bevési magát az emlékezetbe. A The Divine Conspiracy a zenekar eddigi legagresszívebb lemeze, a gitárok ezúttal az előtérbe kerültek, a billentyűk pedig a háttérbe, ahol többnyire a szimfonikus elemekről gondoskodnak. A gyors, shred riffekkel dolgozó gitárok remekül keverik az agressziót a kellő adag dallamossággal. A gitárkettős, Jansen és Ad Sluijter az olyan dalokban, mint a Menace of Vanity, a Never Enough vagy a The Last Embrace, gondoskodik róla, hogy az album gitárok terén is súlyos és hatalmas legyen. Szerkezetileg a dalok sokkal összetettebbek, sok hangszerelés közelít a progresszív metalhoz, ami nagy lendületet ad a zenének. Ismétlődő refrén szinte nincs, jóval nagyobb szerepet kapnak viszont Mark Jansen gitáros extrém vokáljai, aki a sikoltozós black metal screamektől a mély, állatias death metal growlokig mindent bevet, kivételes énekdinamikát teremtve, amit még tovább fokoz az After Foreverből ismert Sander Gommans vendégszereplése a Death of a Dream című dalban. Az agresszióról a vendégdobos, Arien van Weesenbeek is gondoskodik, aki számos dinamikus átmenetet és blast beatet hoz a lemezre. Újra feltűnnek az orientális motívumok, amelyek az Epicánál már jól ismertek, de ezúttal még jobban illeszkednek a zenébe. Az Epica előterében pedig minden bizonnyal Simone Simons áll, akitől a borítón is nehéz elszakadni. De Simone nem csupán dísznek van az Epicában, hiszen épp az éneke a zenekar fő hajtóereje. Simone a The Divine Conspiracy-n pályafutása legjobb alakítását nyújtja, egyszerűen ragyog, legyen szó nyugodt, angyali vagy operaszerűen, hibátlan szopránban előadott részekről. Simone ma kétségkívül a metal egyik legjobb női hangja, amit számos vendégszereplése is bizonyít – a Kamelotnál, a Primal Fearnél és az Ainánál kezdve egészen az új Ayreon-albumig. Amikor már azt hiszed, hogy egy óra intenzív metal után az Epica hagy majd egy kis pihenőt, a végén még rád durrantják a lemez opuszát, a címadó, 14 perces remekművet, amely hihetetlenül összetett, mégis könnyen követhető és gyorsan fülbemászó.
Az egyetlen dolog, amit az új albumnak felróhatunk, az agyonrágott koncepció Istenről és a vallási hitekről, de az Epica minden kiadott lemezzel egy fokkal feljebb lép a szimfonikus metal trónja felé. Az Epica úgy öregszik, mint a jó bor!
Felállás
Simone Simons – ének
Mark Jansen – gitár és ének
Ad Sluijter – gitár
Coen Janssen – billentyűk
Yves Huts – basszusgitár
Ariën van Weesenbeek – session dob
Produkció
Sascha Paeth
Dallista
1. Indigo (Prologue) 02:05
2. The Obsessive Devotion 07:13
3. Menace of Vanity 04:13
4. Chasing the Dragon 07:40
5. Never Enough 04:47
6. La‘petach Chatat Rovetz (The Final Embrace) 01:46
7. Death of a Dream (The Embrace That Smothers Part VII) 06:03
8. Living a Lie (The Embrace That Smothers – Part VIII) 04:56
9. Fools of Damnation (The Embrace That Smothers – Part IX) 08:42
10. Beyond Belief 05:25
11. Safeguard to Paradise 03:46
12. Sancta Terra 04:57
13. The Divine Conspiracy 13:56
