Előadó: Heartland
Kiadó: Escape Music
Megjelenés: 2007
A Heartland 14 éves zenekar, a „Mind Your Head” pedig a jubileumi, 10. stúdióalbumuk. Szorgos fiúk ezek a Heartland-tagok, annyi szent. A banda 1993-ban alakult az FM és a The Kick romjain. Érdekes, hogy a Heartlandnek még ma sincs hivatalos weboldala, így a kiváló AOR-lemezek ellenére is a teljes anonimitás árnyékában élnek. Hihetetlen, hogyan költözött át a nyolcvanas évek teljes AOR-színtere mára a tökéletesen alternatív rockmozgalomba, egyenesen a „földalattiba”.
Két éve még a kiváló „Move On” (2005) albumot csodálhattuk, amely az AOR-megjelenések 2005-ös évadjának egyik csúcsa volt, méghozzá világviszonylatban. A „Mind Your Head” is tipikus Heartland-lemez. Ahogy mindig, most is elsősorban Chris Ousey jellegzetes hangja határozza meg: éppen jó mértékben reszelős, Overland (FM) félreérthetetlenül soulos beütésével, a refrénekben pedig sok-sok „Ousey”-ból épített többszólamú vokálharmóniák veszik körül, amelyek a főhangot támogatják. A Heartlandnél ez rutin és közismert védjegye a zenei tökéletességüknek, és tulajdonképpen a zenéjük központi eleme, amely köréjük gyűjtötte az életművükre megesküvő hűséges rajongókat.
A „Move On”-nal szemben az új lemez nem kínál olyan ragadozóan megírt AOR-refrénekat, amelyek a „Move On”-on szó szerint dobogtak az első hallgatásra, olyan hatásosan és egyszerűen másztak a bőr alá a folyékonyságukkal és pompás drámai hangulatukkal, könnyedén futtatva végig a hideget a gerincen. A „Mind Your Head” nem éri el ezt a szintet, de őszintén szólva így is újabb kiváló Heartland-album. Morris riffjei ismét robbanékonyak, beléjük pedig, mint mindig, szinte önti magát Ousey vágyakozással és melankóliával teli hangja, Morris pedig a Hammond-orgona melegével remekül megbolondította az egészet. Mégis szembesülünk azzal a problémával, hogy az új anyagot hallgatva a motívumok ismétlődnek, ennek legfőbb oka pedig a dalok meglehetősen egydimenziós ritmikai felépítése. Ezek ugyanis túlnyomó többségükben gyorsított tempóban száguldanak, mindvégig ugyanabban a sebességben (kicsit karikírozva: negyedikből ötödikbe). A lemezen egyetlen ballada van, az A Fathom I Feel, de ez sem tudja megtörni az ismétlődés érzetét. Ugyanakkor ez a ballada is újra bizonyítja a Heartland-csapat kiválóságát, hiszen a lemez egyik csúcspontja, egy szemernyi cukormáz nélkül – a britek ezt nehezen tagadhatják le, ellentétben az óceán túlpartján élő rokonaikkal. Mindenesetre, ahogy említettem, a lemez riffelésében és ritmikai változatosságában több dinamika hiányzik.
A produkció ismét ragyogó. A hangszerek összhangban vannak, az album teljes hosszán egymás mellett élnek a zamatos egyensúlyban, a hangkép pedig ezáltal maximálisan ki van használva, az érzéki, meleg Ousey-hang pedig természetesen a figyelem középpontját viszi el. A szólók ismét mesterien illeszkednek a hangszeres részekbe, Morris pedig a gitáros eleganciájával remekül fokozza velük a dalok drámai hatását és a Heartland zenei lüktetésének összképét.
Szóval. A brit szigetek AOR-színterének minden (ma még élő) ismerője valószínűleg már felkutatta ezt az albumot valamelyik online zenei webshopban, mindenkinek pedig, aki nem tudja, hová tegye ezt a zenekart, mielőtt belevágna a megismerésébe, felsorolok néhány hozzájuk közel álló formációt: Shadowman, The Ladder, The Kick, FM, Newman, Wildkard. A Hammond-orgona meleg ölelése, a zamatos vokálharmóniák, helyenként pedig még a torzított riffelés hangzása és a gitáros átvezető díszítések miatt a Heartland a teljes energiasugárzását tekintve futólag érinti a mai Uriah Heep lényegét. Röviden: a „Mind Your Head” egy újabb klasszikus Heartland-album, megint rendkívül minőségi, és a Heartland teljes lendülettel lovagol vele tovább, ugyanakkor olyan lemez, amelynél nagyon is logikus, hogy ezúttal a kifejezésbeli kidolgozottság összehasonlításában el kellett ismernie a másodhegedűs szerepet a gyakorlatilag hibátlanul megfaragott idősebb testvérrel, a „Move On”-nal (2005) szemben. Talán a „Mind Your Head” csak egy hajszállal készült el túl hamar utána.
Felállás
Chris Ousey – ének, vokál
Steve Morris – gitár, basszusgitár, billentyűs hangszerek
Fredrik Oscarsson – dob
Produkció
Steve Morris
Dallista
01. Magazine
02. For Pity’s Sake
03. Frozen Hearted
04. Last Man To Fall
05. A Fathom I Fell
06. So The Story Goes
07. Mountain To Climb
08. A Richer Vein
09. Run For Your Life
10. Time To Believe
11. The Best Is Yet To Come
Az album játékideje: 48.38
