Előadó: Berry, Robert
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2008
Játékidő: 50:02
Értékelés: 4.5/5
Robert Berry kiváló amerikai producer és multiinstrumentalista, akit rendkívül termékeny életműve miatt ismernek. A pasas az AOR rock szakértője, és a zenei munkái, illetve más muzsikusokkal közös projektjei is valahogy mind az „AOR” előtagban találkoznak.
Robert Berry a Sammy Hagar Band és a Night Ranger soraiból érkező társaival újraindította az Alliance projektet, amely 2008 májusában kiadta a nagyon fülbemászó hangzású AOR albumot, a „Road To Heaven”-t, ami valójában az előző év egyik legjobb AOR-teljesítménye volt. Az új szólóstúdióalbum – amely nem az első Berry-lemez, és remélhetőleg nem is az utolsó – afféle keveréke az Alliance-hez „kimaradt ötleteknek” és néhány teljesen friss szerzeménynek. A „Dividing Line”-on Berry még több mozgásteret hagyott magának a zenei kísérletezéshez, így olyan albumot kovácsolt össze, amelynek felfedező sugarai az art rockos indíttatásokat simogatják, hellyel-közzel már-már progosan is, hogy úgy mondjam.
Az album alapvetően még mindig beleférne az AOR műfaji csomagjába, azzal a különbséggel, hogy nem megy be a bőröd alá elsőre, hanem többszöri lejátszást kíván a CD-lejátszóban. Az olyan dalok, mint a nyitó Dividing Line, a This Life, a riffekben élénkebb Listen To The People, majd az A Life Worh Of Livin’ – az egyetlen két vendéggel, az „Alliance-haverokkal”, Gary Pihllel és David Lauserrel (itt figyeljetek a (teljesen véletlenszerű) nyitó „1976–1978-as Boston-éra” gitárdíszítésre) –, és főleg az „éjszakai vezetős” AOR-gyöngyszem I Give You The Best Of Me, olyan számok, amelyek nyugodtan felkerülhetnének bármelyik Alliance-albumra is. Velük szemben a Young Hearts érdekes, művészi kitérőt kínál, annak ellenére, hogy a refrén megőrzi az AOR tömörségét. A Life Is On Fire, amelynek nyitómotívuma a One Good Manre hajaz, progresszívnek mondható dal: törtritmusú, törzsi lüktetésű alapon úsznak a háttérben a szintetizátorok függönyei mint fő atmoszférikus töltelék, a dalnak pedig a rockos hangsúlyt az élő és a produkcióban vastagon megszólaló basszusgitár adja. Zenei felfedezés, sokféle motívum egymásutánja, amelyek mégsem veszítik el a vezérfonalat, és nem bontják meg a dal tömörségét, így a progresszív szétesés miatti aggodalom teljesen felesleges! Remek lezárása ez az albumnak, amely főleg drámai atmoszférájával tűnik ki, a fülnek leginkább befogadható főszereplő pedig itt is Robert Berry meleg, tiszta és világos hangja marad, olyan, amilyet az AOR nemcsak megkövetel, hanem szó szerint akar. Énekesként a legszebben az art rockos balladában, a Faithben mutatkozik meg, ahol az érzelmes, vágyakozó vokál folyamatosan dinamikus fejlődésben tartja a drámai színházat.
Berry edzett zenészként kihozta a maximumot. A stúdióban töltött időt a bal keze kisujjából rázza ki! Hogyan lehet úgy felöltöztetni egy dalt, hogy hangzásban teljes legyen, hogy elérje a dallamos hallgathatóság optimális szintjét, közben pedig úgy adagolni bele a felfedezős ér „pikantériáját”, hogy az egység ne boruljon fel, ugyanakkor az egész még a zenei purista számára is érdekesebbé váljon – ez Robert Berry legnagyobb ereje. Ez egy tipikus Rober Berry-album, amely hatásosan követi idősebb stúdiós testvéreinek vonalát. Berry személyes, vallomásos szövegeket adott hozzá, ráadásul az összes hangszert és az éneket is maga vitte fel. Az Alliance, az AOR rajongói és mindazok, akik a rockzenei kifejezésben a dallamos kozmetika teljességét keresitek egy kis art kísérletezéssel, amely gondoskodik a felismerhetőség érintéséről, a „Dividing Line”-nal mindenképp megtaláljátok a számításotokat!
Felállás
Robert Berry – ének, minden hangszer
Gary Pihl – gitár a 6. dalon
David Lauser – dob a 6. dalon
Produkció
Robert Berry
Dallista
1. The Dividing Line
2. One Good Man
3. Listen To The People
4. Faith
5. This Life
6. A Life Worth Livin’
7. Can’t Let Go
8. I Gave You The Best of Me
9. Young Hearts
10. Wait
11. Life Is On Fire
