Előadó: Angel Blake
Kiadó: Dynamic Arts Records
Megjelenés: 2008
Játékidő: 46.31
Értékelés: 3.5/5
Az Angel Blake nevű svéd csapat öncímű debütálását követő lemeze, a „The Descended” a power metal ütőerejének és az ambientes, divatosan színpadias sötétségnek érdekes keveréke, amelynek megalkotásában a skandináv zenészek igencsak otthonosan mozognak a metal műfaji skáláján. A zenekar a black metalos The Crown romjain nőtt ki, és a The Crown egykori gitárosa, Marko Tervonen vezeti. Ez különösen igaz Markóra, aki származását tekintve finn.
Ezt a sötét hangulatot egyrészt a lehangolt, masszív rifffal adja, de talán még inkább Tobias Jansson hangja, aki főleg a refrénekben szívesen nyúl az alacsonyabb fekvésű éneklés felé. Ennek férfias súlya adja meg azt a fontos drámai, melankolikus pillanatot, amely az egész lemezt átjárja.
A zenekarnak kiváló érzéke van ahhoz, hogy sikeres dallamos elemet helyezzen a dalok magjába, így azok visszafordíthatatlanul gyorsan befurakodnak a bőröd alá, mihelyt a hallgató agya elkezdi feldolgozni őket. A Defensless-szel, amely a lemez első hivatalos kislemezeként jelent meg, rögtön bizonyították, hogy hatalmas tehetség van bennük, és a jövőben komolyan számolhatunk velük. Érdekes például a harmadik szám, az Again, amely esetlen, lelassított tempójú riffelésre épül, hangzása pedig sokat köszönhet a stúdiós „játszadozásnak” a sztereó chorus effektekkel, amelyek ezúttal fontos szerepet kapnak a háttér hangzásfüggönyének felépítésében. Emlékszel még az Iron Maiden-rikoltozó, Bruce Dickinson tíz évvel korábbi „Chemical Wedding” albumára? Ez csak hangzásbeli, nem hangulati párhuzam. Ebben a dalban Tobias két különböző énekstílusa is találkozik: a férfias, mély és az „kidüllesztett mellkasú”, dallamosabb, amely egy csipetnyi „fényt” csempész az alkonyi hangulatba. A srácok ügyesen kamatoztatják a két megközelítés párbeszédét egy képszerű refrénben, amely hatásosan átveszi a dal atmoszferikus csúcspontjának szerepét. Ez a komorság annál hangsúlyosabb, minél esetlenebbül és lassabban mozog a ritmus a számokban. Az Alone-ban például az ének viszi a főszerepet a hangulat építésében a szándékosan rockos, kötetlen felvezetésben, a hangzás pedig a masszív riffgubancban fokozatosan nő a dalon át, a refrénben és a zárásban „crescendóval”, ami megerősíti alkotóik nagy rutinját és stúdiós tudását. A Wasn’t Meant To Last nyitó részében a zenekar mesterien egyesít egy kettős riffpárbeszédet. Az első riff nyitott és leeresztett, erre pedig egy szaggatott, tenyérrel tompított, gyorsabb „thrashes” riffet raknak, ami remekül szolgálja a dinamikát és a hangulatépítést. A zenekar itt is sikeresen használja ki Tobias kettős énekmegközelítését. Mindezek közepette még a félballadás Silent Voice is, amely a nyitó motívumban nem titkolja az általánosan ismert dolgokra emlékeztető vonásait, a különleges ambientes „protézisnek” köszönhetően pontokat szerez, főleg a refrén kontrasztosan odaragasztott, torzított riffkitörése miatt. A lemez csúcspontját a végére tették, a You’ll Never Need To Feel Again-nel, amely a magas dallamosság és a végzetes gyászhangulat sikeres ötvözésének legszebb manifesztuma.
A folytatásban is nagyon hatékonyan tartják magukon a hallgató figyelmét, hiszen a hangulat egyhangúsága ellenére azt a dalok alapmotívumainak változatos és nagyon jól hallgatható kombinációjával törik meg. Szólók nincsenek. Minden a sötét atmoszféra kiemelésének van alárendelve, aminek a srácok nagyon sikeresen eleget is tesznek, a szólók pedig ezúttal csak rontanák a lemez összképét. A „The Descended” rendkívül dinamikus album.
A lágyabb (rockos) megközelítésű pillanatok miatt, amelyekre az alacsonyabb énekstílus jellemző, a lemez (halvány árnyalatokban) a nyolcvanas évek végének poszt-punk vagy dark rock zenekaraihoz, például a The Sisters Of Mercyhez is közel kerül, ezért az Angel Blake dark heavy metal alműfaji besorolása talán nem is annyira téves. Az Angel Blake érdekes, sikerült kísérlet, hasonlóan a lengyel UnSunhoz, a Vader egykori gitárosának, Mausernek a zenekarához. Nyilvánvaló, hogy a black metalosok született érzékkel hangsúlyozzák a stúdióban a rendkívül ambientes hangzáskozmetikát. Persze a „The Descended”-del az Angel Blake még nem érte el alkotói zenitjét, és a kompozíciókban még van tartalék, főleg a produkciót illetően, különösen, ha az Amorphis, a Sentenced, vagy, merem állítani, ebben az esetben a H.I.M. és a Danzig eredményeit idézzük magunk elé. Érdemes odafigyelni rájuk mindazoknak, akik ismerik a Tarot nevű zenekart, a Nightwish gitárosának, Marco Hietalának a bandáját. Az Angel Blake olyan csapat, amely a jövőben még nagyon kellemesen meglepheti a hallgatóit.
Felállás
Tobias Jansson – ének
Marko Tervonen – gitár
Anders Edlund – basszusgitár
Örjan Wressel – nagybőgő, vokál
Janne Saarenpää – dobok
Számlista
1. Anywhere But Here (5:00)
2. Defenseless (4:00)
3. Again (4:57)
4. When All The Lights Are Out (4:39)
5. Alone (5:17)
6. Wasn’t Meant To Last (4:41)
7. In Silence – Augerum (2:15)
8. The Descended (4:32)
9. Silent Voice (4:21)
10. You’ll Never Need To Feel Again (6:49)
