Szerző: Primož Novak
Előadó: Leprous
Kiadó: Inside Out Records
Megjelenés: year_month
Játékidő: 70:58
Értékelés: 4/5
A Leprous potenciálját évekkel ezelőtt, még a színtérre érkezésükkor Ihsahn ismerte fel, aki a kultikus black metal zenekarnál, az Emperornál szerzett magának nevet. Szólókarrierje során Ihsahn már inkább a progresszív hangzásvilágot helyezi előtérbe. Ehhez a zenéhez viszont elég sok tudás kell, ezért olyan emberekre volt szüksége, akik segítenek neki a felvételeknél és a koncerteken. Így került mellé a Leprous tagsága, akik nagyon képzett zenésznek bizonyultak. Mivel a srácoknak saját ötleteik is voltak, utólag elkezdték ezeket a saját zenekarukban megmutatni, amely mára a progresszív metal színtér egészen markáns neve lett. A Leprous az évek során annyira elfoglalt lett, hogy el kellett köszönniük Ihsahntól. A zenekar egyre növekvő népszerűségét nézve ez nagyon okos lépés volt.
A The Congregation a negyedik stúdióalbum, és több mint egy órán át viszi végig a hallgatót egy egyedi utazáson, amely a legkülönfélébb hatásokat ötvözi. A Leprous nem csupán egyetlen korszakra tekint, hanem a hetvenes évek hatásait remekül vegyítik más időszakokéval. Különösen ki kell emelni, hogy a banda szívesen nyúl avantgárdabb dolgok felé is. Folyamatosan felbukkannak különféle asszociációk, elég egyértelmű a The Mars Volta felidézése, ami az énekben és a különféle dallamtalan részekben érezhető. A Leprous ugyanakkor sok dallamos és nyugodt részt is használ, így nem fárasztó végighallgatni, a hallgatótól mégis megkövetel némi odafigyelést.
A Leprous már az elejétől megmutatja, hogyan kell hozzáfogni a dolgokhoz, hogy valami egyedi szülessen. Elsőként valószínűleg Einar Solberg egyedi hangjával nynyűgöz le, aki tud nyugodtan énekelni, magasba emelkedni, sőt, akár üvölteni is. Solberg, a zene fő szerzője az album középpontjában áll. A dallamok iránti érzéke és a vonalvezetés kétségkívül az album egyik legerősebb, leghallhatóbb eleme. Ugyanilyen fontos szerepet játszanak a billentyűi, amelyekkel atmoszférát teremt a dalokhoz. Solberg nem a giccset vagy a végtelen szólózást hangsúlyozza, amellyel a dalokat a végtelenségig nyújtaná. A billentyűi, amelyek az elektronikus zenéből is merítenek, remekül kitöltik az összképet, a nyugodtabb számokat pedig még érdekesebbé teszik. Példaként kiemelhető a The Flood és a Red.
Bár Solberg a zenekar legkiemelkedőbb tagja, a többieket sem szabad elfelejteni. Az album ritmikai sokszínűsége kétségkívül erős elem. Az új dobos, Baard Kolstad a különféle ritmusok ismeretével és dinamikus játékával nyilvánvalóan bizonyított. Jó példa erre a Rewind, amelyben Kolstad intenzív játékkal villog, ami az egész dalon át egyre fokozódik. A Suhrke/Landsverk gitárospáros elsőre nem tűnik igazán meggyőzőnek, de az atmoszférikus és szinkópás riffekkel kerekedik ki a Leprous hangzásképe. A basszusgitár nem emelkedik ki, csupán ritmikai támasz, de egy ilyen stílusban elég értelmetlen lenne, ha nagy szerepet kapna. Amikor az album véget ér, megerősíthető, hogy a Leprous még mindig valami egyedit akar alkotni. Nem akarnak langyosan szólni, mint a neo-prog rock, és az ötlettelen retro-prog bandák sem a példaképeik. A fantáziadús, szívesen az avantgárd felé kacsintó Leprous egyedi jelenség, amely minden új lemezzel egyre népszerűbb.
A The Congregation, akárcsak a többi Leprous-album, sok figyelmet és időt kér a hallgatótól, hogy beérjen. Az album a zenekar megismeréséhez amúgy ideális. De van néhány hibája is. Egyes számok elnyújtottnak hatnak, akad egy-egy filler is. Ennek ellenére még mindig érezhető a zenekar alkotókedve, és van hová fejlődni. Hogy mekkora mozgástere van még a Leprousnak, az a következő lemezen derül ki.
Felállás
Einar Solberg – ének, billentyűk
Tor Oddmund Suhrke – Guitar
Øystein Landsverk – Guitar
Baard Kolstad – Drums
Simen Daniel Børven – Bass
Produkció
David Castillo, Jens Bogren (keverés)
Számlista
01. The Price
02. Third Law
03. Rewind
04. The Flood
05. Triumphant
06. Within My Fence
07. Red
08. Slave
09. Moon
10. Down
11. Lower
12. Pixel (bonus)
