Előadó: Running Wild
Kiadó: G.U.N. Records
Megjelenés: 2002
Pontszám: 1/5
Hát igen… Rock’n’Rolf zenekar nélkül maradt, mostantól ő maga a Running Wild.
Mit is mondhatnánk a német heavy metal legenda új lemezének megjelenésekor? Rock’n’Rolf a második lemezen is számítógépre programozott szintetikus dobokat kínál nekünk, „Angelo Sasso” néven, akinek a booklet hátoldalán így mond köszönetet: „thanks to Angelo Sasso for best drums ever”. Ha ez nem a cinizmus csúcsa, akkor mi? Rock’n’Rolf egyébként kiválóan programozta be az összes dobáttűnést és pergést, de a cintányérok gyanúsan hiányzó hangzását nem tudta elfedni. Vagyis a csalás majdnem sikerült. Rolf mellett az egyetlen élő lény a zenekarban a basszusgitáros, aki a Peter Pichel névre hallgat, ám a jellegzetes produkció miatt, amely a bár remekül felhúzott gitárok magas hangjait tolja előtérbe, a basszusgitár ezúttal sem érvényesül, ahogy Pichel elődjénél, Bodo Smuszynskinél sem tette soha.
A lemezen 10 dal szerepel, de létezik limitált kiadás is két bónuszszámmal, ezek a „Powerride” és a „Faceless”. A nyitány ütős, intro nélkül, a „Welcome To Hell” című dallal indul, egyszerű, nyitott riffekre építve. A refrén úgy szól, mint a W.A.S.P. „L.o.v.e. Machine”-je. Tessék??? A „Soulstrippers” ugyanebben a stílusban viszi tovább a lemezt, a refrénben lehangolt akkordok, hol van itt a pokolba a vad tépés és a fényes ritmusok, amelyek egyébként a Running Wild zenéjét díszítik? A harmadik szám, a „Brotherhood” rendkívül szép introval indul, mintha J.S. Bach csembalóművét hallgatnád. A dal a „megvilágosodottakról” (Order Of The Illuminati) szól, akiket azért küldtek, hogy alakítsák a sorsunkat. A dal közepén és végén rendkívül szép dallamos futamok vannak, ahol (na végre) a gitárok tercekben szólnak, gyors ritmusok alatt. Végre valami tipikusan „Running Wildos”. Csakhogy a refrén jellegtelen, és teljesen agyonüti a dalt. Ezután jön az egyszerű „Crossfire”, mintha valamelyik nyolcvanas évek eleji Judas Priest-lemezre ugrottunk volna be, ugyanez a tünet pedig a középszer alatti „Detonator” és „Dr. Horror” esetében is megfigyelhető.
Először csak az ötödik számnál futott végig a hideg a hátamon. A „Siberian Winter” instrumentális dal, és végre ez a jellegzetes Running Wild. Vad ritmus, gyors tépéssel és ritmusváltásokkal teli szám. Libabőrős lettem a „Pirate Song” hallgatása közben is. Ez a lemez leggyorsabb dala, és erősen emlékeztet a Running Wild aranykorára, valamint a „Port Royal” albumon szereplő „Conquistadores”-re. Yessssssss!!!! Utána egy ütős, középtempós dal következik, az „Unation”, remek refrénnel, amelyet olyan vokálok támasztanak alá, mint a „Blazon Stone” lemezen szereplő klasszikus mestermű, a „Heads Or Tails” esetében. Az utolsó, tízperces eposz az Arábiai Lawrence-ről „Ghosts” címmel újabb olyan dal, amely minőségében biztosan kiemelkedik, és mindent tartalmaz, amit a klasszikus Running Wildtól várhatunk (a szintetikus dobokat leszámítva). Érdekes, hogy Rock’n’Rolf ennél a dalnál először használt a pályafutása során keleti hangsorokat is.
Rolf, a jövőre nézve sok sikert kívánok neked a zenekar mielőbbi összerakásához, mert csak így lehetünk újra tanúi igazi Running Wild-klasszikusoknak, nem pedig a nyolcvanas évek eleji Judas Priest középszer alatti utánzásának. A számítógépes dobok ugyanis soha nem fogják pótolni az örökké élő Jörg Michaelt, AC-t, Ian Finlayt vagy Stefan Schwarzmannt.
Tehát senki nem fog lemaradni semmiről, ha elkerüli a Running Wild legújabb termékét.Amit a Running Wild az utolsó lemezzel felmutat, azt az olyan zenei óriások, mint a Saxon, a Judas Priest, a Black Sabbath vagy az Accept az eredetiségükkel sokkal, de sokkal jobban uralják.
Felállás
Rock’N’Rolf – ének, gitár
Peter Pichl – basszusgitár
KÜLÖNLEGES KÖSZÖNET:
Angelo Sasso – dobok
Produkció
Rock’N’Rolf
Számlista
1.Welcome to Hell
2.Soulstripper
3.The Brotherhood
4.Crossfire
5.Siberian Winter
6.Detonator
7.Pirate Song
8.Unation
9.Dr. Horror
10.The Ghost
BÓNUSZ SZÁMOK A KÜLÖNLEGES KIADÁSON:
11.Powerride
12.Faceless
Az album hossza: 55:17
