Előadó: Rush
Kiadó: Atlantic Records
Megjelenés: 2003
Értékelés: 4.5/5
És most azt kérdezed: „Az ördögbe, minek még egy »live« album, hiszen nem is olyan rég jelent meg a háromlemezes élő CD?” Pedig a Rushnak jócskán volt érve ehhez a lépéshez, mert nagyjából annyi a hasonlóság a „Different Stages” (1998) és a „Rush In Rio” között, hogy mindkettő háromlemezes. A „Different Stages” produkciója rendkívül pontos hangzással jelentkezett, és gyakorlatilag a „zárt termes” koncerthangzás csiszoltságának tökélye. A „Rush In Rio” ezzel szemben egészen másképp szól. Nem rosszabbul, nem jobban, csak másképp. A hangzás szétterjedőbb, ugyanakkor sokkal tömegesebb, telibb és még fenségesebben epikus. Ha negyedik tagként aktiválódik a közönség – a katartikus brazil népre gondolok –, nem kell sokat találgatni: a zenekar azon a tavalyi novemberi napon a rendkívüli módon feltöltődött hangulat óriási hullámainak tetején lovagolt, amelyet a 40.000 fős tömeg extázisa teremtett. A „Rush In Rio” összesen 29 dalt tartalmaz, ráadásul két bónusszal, és a felvételeket nem vagdosták szét: a koncertet szépen, egyben tették hanghordozóra. Így végig élvezhetjük, ahogy Geddy megszólítja a közönséget, amivel a „Different Stages” nemigen büszkélkedhetett. A tömeg energiája alaposan megfűtötte a zenészeket, akik valósággal álomszerűen léptek színpadra. Ezúttal a produkció megragadta azt az felejthetetlen varázst, amely mérföldekről megkülönböztethető a „Diffrent Stages” felvételeitől. Ez az igazi élő album, és Rio kétségkívül a zaj szülővárosa. A tömegdelírium hullámai megállás nélkül terjednek, és maguktól érik el a csúcspontjaikat. Először akkor ragadja komolyabban szárnyára a közönség a zenekart, amikor Geddy megérinti a nyitó Tom Sawyer billentyűit. A közönség végig énekel, és tökéletes összhangban lélegzik a zenekarral. Hihetetlen, hogyan követik a bonyolult YYZ instrumentálist, vagy Neil O Baterista nevű szólószámát, amely ugyanarra az alapra épül, mint a „Different Stages” lemezről ismert The Rhythm Method. A hozzáadott marimbahangokkal és a háttérben szóló effektekkel, amelyek élőben megidézik a borítón látható sárkányt, olyan érzésed támad, mintha az csatlakozna a zenekarhoz a színpadon pár kör caipirinhára (a brazilok nemzeti itala, némileg magasabb alkoholtartalommal). Neil dobszólója több mint egyszerű szólószám: tulajdonképpen dobszvit, számos értelmes, sokszínű motívumból építkezik, amelyek fantasztikusan olvadnak egésszé, és ez Neil igazi, egyedi védjegye, amely kétségkívül a szakma legnagyobbjai közé emeli.
Ha tovább megyek az új és a régi élő album összehasonlításával: Geddy éneke sokkal érzelmesebb, a dobok még acélosabb, „splashy” ütemet vivő hangot adnak, a basszusgitár mindig nyers hangja még vakmerőbb, agresszívebb, és Alex gitárjával egyensúlyban lévő akkordmenetei még több kontrasztot visznek az élő hangzásba. A megszelídíthetetlen, mindig vad gitár mint a dallamok fő hordozója még dühösebb, élesebb, Alex szólózása pedig még acélosabban szól, a Free Will egyik legőrültebb szólójával. Egy ilyen közönség tenyerén a zenekar rendkívüli színpadi varázslatot teremtett, és igazi hangulati fantasztikumot tálalt, amely mindent rázni, rázni, rázni kezd. Most már zárhatom azzal a benyomással, hogy a „Rush In Rio” élő elődjéhez képest összességében egy egészen magasabb szinten „le van vágva”. Például a Free Will még gyorsabban szól, a Roll The Bones sokkal átélőbben szól, és a billentyűk hozzáadása még több grandiózusságot és epikusságot visz a hangzásába.
Ha most összerakjuk mindezeket a tényeket, és hozzátesszük a koherens kémiát, amely a színpadon álló trió között elpusztíthatatlanul és tökéletesen működik, mint egy „perpetuum mobile”, a „Rush In Rio”-t kihirdethetem a rockzene új monumentumának. A „Vapor Trails” (2002) anyaga, amelyen a zenekar talán a történetének legkeményebb gitárhangzását kínálta, az Earthshine, a Ghost Rider, a Secret Touch és a második lemez nyitódala, az enyhén ideges felhangú One Little Victory számaival, valamint a régebbi örökséggel, a Limelight, a The Big Money, a Dreamline és a záró By-Tor And The Snow Dog/Cygnus X-1/Working Man egyveleggel együtt a lemez ütősebb, keményebb és rendkívül izzó pillanatait nyújtja, míg a The Pass (élő ritkaság!), a Red Sector A, a Bravado, a Distant Early Warning, a Natural Science himnuszok, a híres 2112 és a „valami fás” The Trees adják az epikus-romantikus csúcsokat. Geddy érzelmes éneke különösen kiemelkedik a New World Man (újabb élő ritkaság!), a Bravado, a Resist és persze a Closer To The Heart dalokban. A hangulat a teljes lemezen át hullámzik. Ha a második lemezt vesszük górcső alá, az agresszíven indul az újabb anyaggal, és a zenekar ebben a stílusban dübörög nagyjából a feléig, amikor a Red Sector A-val a hangulat új dimenziókat kap, a végére pedig a 2112-vel eléri epikus csúcspontját.A háromlemezes kiadás két bónuszdalt tartalmaz, a Between Sun & Moon és a Vital Signs számokat, amelyeket két hónappal korábban játszottak az észak-amerikai turnén, és a DVD-n nincsenek rajta („he, he, he,…” és még egy „he”, kinek kell DVD, a zenét elsősorban hallgatni kell)!
A srácok gondoltak a bőséges szórakozásra is, és megfűszerezték a La Villa Strangiato-t (meglepetés!) egy betéttel, amelyben Alex úgy mutatja be Geddyt, mint „…a guy from Ipanema…”, Geddy pedig a basszusgitárral azonnal átugrik a nagyszülők ős-evergreenjének, az A Girl From Ipanema-nak a főtémájára, miközben Neilt „a bőrökön” Mr. Milton Bananaként emlegetik.
A produkció fenomenális, tulajdonképpen tökéletes. Megragadta egy szabadtéri koncert igazi „feelingjét”. Ezért hallgatás közben nem lesz nehéz csatlakoznod a zenekar és a közönség általános mulatozásához. Egyszerűen nincs olyan európai, japán vagy észak-amerikai stadion, amelyik ilyen közönséget tudna felmutatni, mint Dél-Amerika. Ez nem hétköznapi közönség. Hogy együtt énekli veled az összes dal összes versszakát, és olyan hévvel és lelkesedéssel üdvözöl minden mozdulatot, minden gesztust, minden be- és kilégzést a színpadon álló zenekartól. Egyszerűen nem találok szavakat, hogy leírjam ezt a fantáziát. Erről a saját hallószerveiddel kell meggyőződnöd. Ez a zenekar számára felejthetetlen este volt, olyan este, amelyet lehetetlen elképzelni a bolygó bármely más pontján.
Hogyan zárjam hát? Ez az élő dokumentum az évekkel járó úri nyugalmat sugározza, valami magasabb értelmet, érettséget a zenekar első évtizedének ösztönös tombolásához képest. De ez nem jelenti azt, hogy a Rush ne „nyomná” tovább csökkenthetetlen erővel. Tüzet okádnak, és van hozzá tökük! A rutinos vén macskák harminc év után is szilárdan, egyenes derékkal állnak, tele munkakedvvel, lelkesedéssel és megszelídíthetetlen energiával, amelyet teljes pompájában sugároznak a színpadról. A „Rush In Rio” olyan élő dokumentum, amely büszkén megállja a helyét a „Made In Japan” (Deep Purple), a „Live ’73” (Uriah Heep) vagy a „The Song Remains The Same” (Led Zeppelin) mellett, és tulajdonképpen csak azt bizonyítja, hogy a Rush kétségkívül az egyik legjobb színpadi előadó, aki valaha is csúszott-mászott ezen a bolygón, bár amikor hallgatod őket, nehezen hiszed el, hogy földiek.Ilyen szaftos élő albumot, amelyet ilyen ünnepélyes varázs koronáz meg, amilyet csak a Lee/Peart/Lifeson-trió képes teremteni, egyszerűen nem hallasz mindennap. Kétségkívül 2003 élő albuma. Az idő majd megmutatja, hogy elnyeri-e az évtized, a két évtized, a három évtized élő albuma kategória első helyét,… Ez egy olyan album, amelyet zenerajongóként egyszerűen birtokolnod kell. Egyszerűen rockremekmű, amely gyönyörűen egyesíti a lázadó arrogranciát, a megszelídíthetetlenséget és az intellektust!
Felállás
Geddy Lee – basszusgitár, ének
Alex Lifeson – gitár, mandola
Neil Peart – dobok
Számlista
CD 1: 70:50
1. Tom Sawyer (5:04)
2. Distant Early Warning (4:50)
3. New World Man (4:04)
4. Roll the Bones (6:15)
5. Earthshine (5:44)
6. YYZ (4:56)
7. The Pass (4:52)
8. Bravado (6:18)
9. The Big Money (6:03)
10. The Trees (5:12)
11. Free Will (5:48)
12. Closer To the Heart (3:04)
13. Natural Science (8:34)
CD 2: 59:08
1. One Little Victory (5:32)
2. Driven (5:22)
3. Ghost Rider (5:36)
4. Secret Touch (7:00)
5. Dreamline (5:10)
6. Red Sector A (5:16)
7. Leave That Thing Alone (4:59)
8. O Baterista (8:54)
9. Resist (4:23)
10. 2112 (6:52)
CD 3: 43:28
1. Limelight (4:29)
2. La Villa Strangiato (10:05)
3. The Spirit of Radio (5:28)
4. By-Tor And the Snow Dog (4:34)
5. Cygnus X-1 (3:12)
6. Working Man (5:48)
7. Between Sun And Moon* (4:51)
8. Vital Signs* (4:59)
*A DALOK CSAK A CD-KIADÁSON SZEREPELNEK
Az album játékideje: 173:26
