A Fates Warning egyedi világának új diadala! (2013)

Arhiv Arhiv Utoljára módosítva: 11. június 2026

Szerző: Urban Bolta
Fotók: Aleš Podbrežnik

Helyszín: Orto bar / Ljubljana / Szlovénia
A koncert dátuma: 2013. 10. 15.
Látogatók száma: 200
Jegyár: 18€ (akciós ár) / 22€ (elővétel) / 25€ (a koncert napján)

Fates Warning! Egy név, amelyre a nyolcvanas évek klasszikus metaljának rajongói azonnal hegyezik a fülüket. Ők az egyik első amerikai zenekar, amely továbbfejlesztette a brit heavy metal-hullám örökségét, és a speed metal formulájának segítségével a nyolcvanas évek közepén elkezdte kialakítani a progresszív metal egyedi irányzatát, ezért a metalközönség körében rendkívül nagyra becsülik őket. A Fates Warning azonban nem ragadt le a nyolcvanas években: a metal aranykorának végével is magabiztosan haladtak a saját víziójuk útján, és harminc év alatt a bolygó egyik legmarkánsabb metalbandájává értek. Az ilyen kaliberű zenekarok nem gyakori vendégek a szlovén klubszínpadokon, így a tavalyi első szlovéniai koncertállomásuk igazi kis ünnep volt, a siker pedig meggyőzte a szervezőt, hogy a bandát alig másfél évvel később újra elhozza hozzánk.

A Fates Warning idén, közel egy évtizednyi stúdióbeli aszály után tért vissza a „Darkness in a Different Light” című albummal, amely pályafutásuk egyik legsötétebb munkája. Az album népszerűsítése adta az apropót az új európai turnéhoz, amely október közepén a ljubljanai Orto barban állt meg.

Az amerikaiak előtt még a norvég Divided Multitude mutatkozott be a szlovén közönségnek, egy olyan zenekar, amelynek gyökerei mélyen, egészen a kilencvenes évek közepéig nyúlnak vissza. Az ötös végig a helyhiánnyal küzdött, hiszen az amúgy is szűkös színpadot a dupla dobfelszerelés is korlátozta (az egyik már Bobby Jarzombekre várt), így a mozgásba nem tudták átfordítani azt az energiát, amelyet a zenéjük rejt. A Divided Multitude a progresszív metal vizein evez, de a kifinomult hangszerelésnél inkább a dallamokban gazdag hangulatteremtésre törekszik, néhány refrén pedig egészen az Edguy-féle epikus power metal indulók felé kanyarodott. A billentyűs, Eskild Kloften, nem fogta ki a napját: nemcsak hogy a színpad jobb szélén, egy hangfal mögött megbújva sötétben üldögélt, de a billentyűk hangja is összemosódott a hangképben, így lemaradtunk a komplexitásról, amelyet a zenekar egyébként tud. Minden hangzáselem a dallamosság felé húzott, amihez az énekes, Sindre Antonsen kevéssé karizmatikus hangja miatt nem tudta hozzátenni az i-re a pontot. A norvégok szereztek némi szimpátiát a ljubljanai közönség körében, és a Facebook-oldalukon olvasottak alapján ők maguk is élvezték a fellépést. Jól lakott a farkas, és a kecske is megmaradt!

Szünet következett, amely váratlanul pár további perccel megnyúlt, mert a stáb a szállodában felejtette Jim Matheos gitárost. Rajta kívül a felállást az énekes Ray Adler, a basszusgitáros Joey Vera, a már említett dobos Bobby Jarzombek alkotta, a másik klasszikus gitárost, Frank Arestit pedig ezen a turnén a fiatal Mike Abdow helyettesítette.

A Fates Warning már az első taktusoktól megmutatta, hogyan kell ezt csinálni! Emlékszem, pár évvel ezelőtt a legendás Štorklja azt mondta, hogy ez az egyik nagyon kevés zenekar, amely élőben képes a stúdióváltozatok tökéletes lejátszására. Valószínűleg nem tévedett sokat. Az Orto bar kristálytiszta hangzása még tovább fokozta az ötös elképesztő összeszokottságát és koncerterejét, amely a maga módján már a koncert elejétől ötödik sebességbe kapcsolt.

Bár a számaik felépítése jóval elemibb, mint a híresebb Dream Theateré, a Fates Warning is a szó igazi értelmében progresszív, technikailag igényes zenét játszik. A két gitár kemény riffalapot ad, amelyről Ray Adler az énekteljesítményéhez rugaszkodik el. Adler rendkívül karizmatikus egyéniség, született érzékkel az interpretációhoz, ami a szövegek mély mondanivalója mellett a zenekar előadásának egyik legerősebb eleme. Ezúttal is ő volt a zenekar és a közönség közötti interakció központi alakja: a jókedvű frontember (újra megnőtt) jellegzetes, símára fésült haja alatt a közönség együtt énekelt vele a legnagyobb klasszikusoknál, mint a Life in Still Water, a The Eleventh Hour, a Point of View és a Through Different Eyes. A színpad bal oldalán pedig nem más uralkodott, mint a kócos frizurás gitáros, Jim Matheos. A zenekar fő kreatív ereje elmélyülten és rendkívül komolyan működött a színpadon, a karmesteri pálca irányítását Adlerre hagyta, egyszerű, természetes megjelenése pedig látszólag ellentétben állt a technikailag igényes futamokkal, amelyek tankönyvi pontossággal pörögtek le az ujjai alól. Ugyanilyen hibátlan volt a beugró gitáros, Mike Abdow is, Frank Aresti helyettese, aki nemrég Kaliforniába költözött, így az aktuális turnéra egyszerűen nem maradt ideje. Abdow hálátlan szerepbe került, Aresti nagy cipőjébe kellett belelépnie, de jól megbirkózott vele. Technikailag jól felkészült gitárosról van szó, egyszer sem pillantott bele a tabulatúrákba, amelyeket minden eshetőségre maga mellett tartott. A rajongók számára a Fates Warning Matheos–Aresti páros nélkül nehezen elképzelhető, ezért a megbomlott páros mindenképp a turné mínusza volt, az amerikaiak mégis a lehető legtöbbet hozták ki a helyzetből. A tempót két edzett zenei vadmacska, Jarzombek és Vera diktálta, ők a kollektíva összeszokottságának fő okozói, hiszen másként hogyan magyarázhatnánk az A Pleasant Shade of Gray, Part III szinte tökéletes előadását, amelynél a zenekar csontvázának kölcsönös ismerete kulcsfontosságú volt.

A repertoár a tavalyi listához képest nem változott gyökeresen, leszámítva három számot a még mindig frissen sülő „Darkness in a Different Light” lemezről. A Fates Warning teljesen megbízik a nyolcvanas évek utáni korszak anyagában, így (sok rajongójuk bánatára) szinte teljesen figyelmen kívül hagyják a „No Exit” (1988) és a „Perfect Symmetry” (1989) albumok időszakát, vagyis azokat az éveket, amikor igazi prog metal szörnyeteggé váltak. A színpadra visszatérve a szokásos Still Remains-es zárás mellett búcsúzóul meglepetésként az A Handful Of Doubt című számot is megkaptuk, a este újabb mélyen vallomásos, atmoszférikus csúcspontját!

A tavalyi RockLine-beszámolót a Fates Warning koncertjéről (KLIK) azzal a reménnyel zártuk, hogy a banda még egyszer eljut hozzánk. Ez hamarosan be is következett. A Fates Warning így ismét kivételes utazást varázsolt nekünk egyedi formulájának mélységeibe, amely az Orto bar hangzásbeli tökélyével párosulva egy jó másfél órára a progresszív metal minden közeli és távoli rajongójának Mekkájává változtatta a klubot.

Setlista

FATES WARNING:
1. One Thousand Fires
2. Life in Still Water
3. One
4. A Pleasant Shade of Gray, Part III
5. Another Perfect Day
6. Down to the Wire
7. A Pleasant Shade of Gray, Part VI
8. Pieces of Me
9. I Am
10. The Eleventh Hour
11. Point of View
12. Firefly
13. Through Different Eyes
14. A Pleasant Shade of Gray, Part XI
15. Monument
—ráadás—
16. Still Remains
17. A Handful Of Doubt