Szerző: Rok Klemše
Előadó: Nocturnal Rites
Kiadó: Century Media
Megjelenés: 2007
Hosszú utat tett meg a svéd Nocturnal Rites. Death metal zenekarként indultak, felvettek egy demót és egy promólemezt, az In A Time of Blood and Power című debütálóval pedig belevetették magukat a power metal vizeibe. Szerencsére a Nocturnal Rites nem süllyedt le a közhelyes, sztereotip power metal szintjére, hiszen van a hátuk mögött néhány említésre méltó lemez – a diszkográfiájuk ékkövét, a Shadowland (2002) című albumot pedig egyszerűen nem lehet kihagyni: szerintem ez a power metal alapműve, és szinte használati utasítás ahhoz, hogyan kell kiváló, fülbemászó power metalt írni. A Nocturnal Rites most visszatér nyolcadik lemezével, melynek címe magyarul Nyolcadik bűn. Nem kertelek – a The 8th Sin tényleg bűnös kiadvány… bűnösen rossz lemez, amilyet a Nocturnal Rites nem engedhetett volna meg magának.
Már a nyitódal, a Call Out to the World is felhúzza az ember szemöldökét. Mi a franc ez a techno-zakatolás az elején!? Hol vannak a régi, jó, nyers Nocturnal Rites-os idők? A svédek a The 8th Sin-en azt kínálják, amit a legegyszerűbben úgy lehet megfogalmazni: tipikusan közhelyes, teljesen sablonos popos power metal hangzás, amire a legrosszabb rémálmomban sem számítottam tőlük. Semmit nem hallani rajta, ami akár egy kicsit is felvillanyozna… na jó, felkeltené az érdeklődésemet. Hogy a Call out to the World nem csupán gyenge kezdés, azt rögtön a következő szám, a Never Again is megerősíti, amelyhez videóklipet is forgattak. A svédek láthatóan annyira kifogytak az ötletekből, hogy a Never Again intróját szemérmetlenül lemásolták az In Flames Cloud Connected című számának bevezetőjéről (Reroute to Remain album). Megengedhetetlen!
Sajnos nem a „techno” betétek az album egyedüli hibái. A The 8th Sin anyaga hatalmas minőség- és eredetiséghiányban szenved. Ilyen power metalt legfeljebb a frissen alakult zenekaroknak lehet megbocsátani, a Nocturnal Riteshoz hasonló vén rókáknak, akik közel tizenöt éves karriert tudhatnak maguk mögött, semmiképp! A kifulladtságra az első két dal mellett a harmadik, a Not the Only is szép példa: epikus balladának szánták, de annyira félresikerül, hogy érdektelen, patetikus és „szívszorító” lesz belőle. Siránkozó, szenvedő ének és hegedűk a háttérben még nem garantálják a ballada sikerét, fiúk! A The 8th Sin olyan lemez, amellyel a Nocturnal Rites komolyabbnak akart látszani, hiszen az albumon végig a tragédia és a szomorúság árnyéka lebeg (igen, a hallgató szempontjából…), és ezzel nyilván a múltjuk vidám, „Willy Wonka”-féle power metaljától akartak elszakadni. Hatalmas hiba… Az pedig, hogy a srácoknak teljesen elfogyott a szuflájuk, már a dalcímekből is látszik – Not the Only, Tell Me, Not Like You, Me… Kérem szépen, nem várok bonyolult mondatszerkezeteket, de egy kicsivel több eredetiséget azért lehetett volna mutatni.
Egy kis plusz ihletet a hangszeres és az énekes részben is szívesen láttam volna. Jonny Lindqvist éneke korántsem rossz, de úgy szól, mint bármelyik másik power metal énekesé, és a mai power metal áradatában, egy olyan műfajban, ahol néhány igazán fantasztikus énekes is akad, Jonny villámgyorsan elfelejtődik. A hangszeres rész sem emelkedik ki semmivel – a basszusgitár úgyis hallhatatlan, a dobolás rendkívül egyszerű és felszínes, a riffelés kifulladt és kiszámított, a szólók pedig egy szemernyi energia és szenvedély nélkül szólalnak meg. Az anyag nem jut feljebb egy erőltetett, eurovíziós power „metalnál”. Hogy ez nem csak a „fűrészelős” számokra igaz, azt a émelyítően rossz ballada, a Me bizonyítja. Egy számtalanszor hallott kombináció: zongoraalap és nyávogós ének, amely még siránkozósabb szöveget ad elő, és amihez a semmiből ráadásul női hang is csatlakozik… Igen, ez a kifulladtság definíciója.
Mindig azt vallottam, hogy minden lemeznek meg kell adni az esélyt, hogy beérjen. Most viszont csak annyit mondhatok, hogy a The 8th Sin nagyot ment mellé, és semmit nem veszítesz, ha nem hallgatod meg. Sőt, megspórolsz magadnak 40 percet, amit minőségibb power metal hallgatására fordíthatsz. A The 8th Sin az idei év első nagyobb csalódása – a római császárok egy ilyen lemezre, mint a The 8th Sin, lefelé fordított hüvelykujjat mutattak volna… sőt, rögtön kettőt.
Felállás
Jonny Lindqvist – ének
Nils Norberg – szólógitár
Fredrik Mannberg – gitár
Nils Eriksson – basszusgitár
Owe Lingvall – dob
Produkció
Nocturnal Rites
Számlista
1. Call Out to the World 03:48
2. Never Again 03:19
3. Not the Only 05:16
4. Tell Me 04:13
5. Not Like You 04:25
6. Leave Me Alone 03:00
7. Till I Come Alive 03:45
8. Strong Enough 03:13
9. Me 04:13
10. Pain and Pleasure 03:53
11. Fools Parade (Outro) 02:37
