Előadó: Razorback
Kiadó: AOR Heaven Records
Megjelenés: 2007
Ez aztán a tipikus hard rock lemez, amely hergel, hergel és hergel, de a csúcsra sosem juttat el! A Razorback név alatt felvonuló felállás alapján az ember ugyanis sokkal többet várna. A bandában ugyanis együtt van a német gitáros, Rolf Munkes (Empire, Tony Martin Band), a dobos „mindenes” Mike „The Troll” Terrana (Axel Rudi Pell, Masterplan), a basszusgitáros Chris Helm (egykor a Shylock és a Lanzer tagja), valamint az éneklő Stefan Berggren (Snakes In Paradise, Company of Snakes).
A „Criminal Justice” után, amelyen a srácok szerencsétlenül elveszítették a lényegüket a modern fogások utánzásával, és az „Animal Anger” című bemutatkozó lemez sikeres dallamos/AOR-arca teljesen eltűnt, a „Deadringer” végre megint jó irány. Persze a „Criminal Justice” csődje után nehéz volt abban bízni, hogy a Razorback egyáltalán össze tudja szedni magát. Mégis sikerült. És hála égnek, visszatértek ahhoz, amihez nyilvánvalóan a legjobban értenek.
Az eredménnyel azonban csak részben lehetünk elégedettek. A srácok ugyan meggyőznek arról, hogy a dallamos hard rock világában kiváló zenészek, ami a hangszeres tudást illeti. Dalszerzőként viszont jóval kevésbé meggyőzőek. Az album vannak pillanatai, amelyek nem rejtik el a lyukakat és a zeneileg naiv „meztelenséget”: a fiúk jóval jobb opciókat is választhattak volna a refrének és az előrefrének dallamainak végleges kialakításához. Erre jó példa rögtön az elején a címadó dal, bombasztikus riffel és a refrénig tartó feszültségépítéssel, amely aztán nem hozza el azt a hangulati csúcspontot, amitől égnek állna a hátunkon a szőr. Ezzel a problémával gyakorlatilag az egész játékidő alatt szembesülünk, és érezni, hogy az album még sok tartalékot rejt. Leginkább a vokális harmóniák kidolgozását hiányoljuk, amelyek nagyon egysíkúnak hatnak, Mike Terrana pedig a dobok mögött teljes statisztaszerepet játszik. Kár, hogy a zenekar nem használja ki ennek a fickónak a hatalmas tudását, mert másfelől Munkes szólói a legjobbak közé tartoznak, amit a „Deadringer” kínál, de a hatásuk egyszerűen felhígul a „Deadringer” alkotóinak közös ötlethiánya mellett. Egyszóval a zenekar hatalmas potenciálja a lenyűgöző hangszeres felvezetések, levezetések és közjátékok terén megvan, de kihasználatlan marad. Emiatt az albumnak nincs meg a kellő dinamikája, mert Terrana nem fáradozik azokkal az átvezetésekkel, amelyeket tőle megszokhattunk. Aki ismeri a Rage-nél nyújtott munkáját, tudja, hogy az ember igazi dobos-vadállat. Ráadásul hiányzik az ötödik tag, a billentyűs. Az album nem tud megteremteni egy megfelelő hangulatot. Steffan Berggren klasszikus megszállottja Ronnie James Diónak (The Last Man Standing) és David Coverdale-nek (Let Me Give My Lovin’). A két zárójelben említett dal Dio, illetve Whitesnake stílusban szól, a versszakok pedig szemérmetlenül és kendőzetlenül ezekre a párhuzamokra játszanak rá.
Nyilvánvaló, hogy a Razorback alkalmi összeállás, a tagok nem lélegeznek együtt a zenekarral, és nem adják bele a 100%-ot. Ezért nincs igazi kémia az albumon sem! A srácoknak a jövőben elsősorban a refrének hangszerelését kell csiszolniuk, hiszen azok minden igényes dallamos hard rock lényegét adják.
Jó, hogy kacsintottak egyet az első lemez felé, de ha közelebb akarnak kerülni hozzá, először is fejlődésre lesz szükség: a refrének dallamainak megmunkálása mellett be kell vonni egy billentyűst, kell valamivel több hangszeres merészség, és ezzel színház és szellemesség a ritmusszekció és a gitárok együttműködésébe, valamint fejleszteni kell az énekes többszólamúságot, amely a „Deadringeren” nagyon üresen és naivan szól! Elsősorban pedig a Razorbacknek valószínűleg jót tenne egy agymosás is, hogy megszabaduljanak a rockidolok iránti megszállottságuktól, és a jövőben meg tudjanak mutatni egy szikrányi saját eredetiséget.
Felállás
Stefan Berggren – ének
Rolf Munkes – gitár
Chris Helm – basszusgitár, gitár
Mike Terrana – dobok
Producer
Rolf Munkes
Számlista
1. Faint Distant Bell Ring
2. Deadringer
3. Last Man Standing
4. Take Me To The Other Side
5. Hero
6. Line Of Fire
7. Burden
8. Miracle Baby
9. Rock ‘n’ Roll Life In Hellsinki
10. Let Me Give My Lovin’
11. Razor Blues
Az album játékideje: 51.45
