Előadó: Morse, Neal
Kiadó: Inside Out Records
Megjelenés: 2003
Értékelés: 3/5
Nos, ki gondolta volna, hogy Neal Morse történetének ilyen lesz a végső epilógusa? Honnan jönnek ezek az ötletek, amelyek az emberen át a felvevőszalagokra áramlanak? A zene a lélek nyelve, és a „Testimony” Neal személyes élményéről tanúskodik, valamint közeli találkozásáról a „csodával”, amelyet Istennek hívnak. Ez a kétlemezes album alapkoncepciója is: több mint két óra zene, egészen 29 dal. A limitált kiadás extra CD-t is tartalmaz, két érdekes feldolgozással: a Moody Blues Tuesday Afternoon című számával és a Blind Faith fantasztikus, tizenhárom perces eposzával, a Can’t Find My Way Home-mal. Al torz gitárhangjai, Ryo masszív Hammondjai és Dve vastag Rickenbackerje ugyan hiányoznak, de stílusában a „Testimony” szorgalmasan követi a Spock’s Beard Neal Morse-korszakos albumainak örökségét, vagy másképp mondva: Neal megállíthatatlanul fuzionál tovább, ahogy már a Spock’s Beard-dal is tette.
A koncepció alapján valaki azt hihetné, hogy Neal beállt valamelyik fekete gospelkórusba, de a „Testimony” minden, csak az nem. Zseniális kirakós, mozaik, amelynek apró darabkái tökéletes egymás mellett élésben léteznek egyetlen testen belül. A fő cél tehát megvalósult. A modern kori rockzenei fúzió mestere folyékony, sokszínű albumot kínál, magas szintű atmoszférával, amely folyamatosan hullámzik a különféle elkapott hangulatok között. Gyorsabb, bombasztikus kitörések elől sem térhetsz ki, például a The Storm Before The Calm-ban. A ravasz zenekari hangszerelések hatásosan burkolják be az alapvető zenei motívumok vázát, kifejezésben tágítják és kitöltik az egész hangképet. A mozaik darabkái tolakodás nélkül folynak egymásba, végig teli adag kiszámíthatatlansággal.
Neal jellegzetes, szárazan átitatott, lennonos énekhangjával teljes erőbedobással nyomja, ügyesen alkalmazkodik a dalok szerkezetéhez, így sikeresen eleveníti meg a kívánt hangulatokat. A 29 szerzemény közül sok az instrumentális, ezeket ízlésesen keverte a többi közé. A koncepció öt részre oszlik. Az első CD-n, vagyis az első két részen Neal végigvezet minket élete útján a teljes átváltozás előtt, amikor Isten (az Úr) többé-kevésbé csak papíron volt jelen az életében. A harmadik résszel, vagyis a második lemez kezdetével viszont Neal ahhoz a ponthoz érkezünk, ahol tudatosul benne az isteni kéz jelenléte, és ez megkérdőjelezi az előadó addigi életét: kövesse-e az Úr útját, vagy folytassa az addig megszokott életmódot. Az első lehetőséget választja. Persze sokakat teljesen elriasztanak majd az áhítatos szövegek, de ezen túl kell lépni. Nealt egyszerűen csodálja az ember, mert ilyen kompromisszumok nélkül, komplexusmentesen és őszintén fejezi ki önmagát.
Neal mindenből széles palettát kínál. Igazi „poppy” slágerek klasszikus zongorára építve, a hetvenes évek szimfonikus progresszív rockjának pillanatai, érzelmes és gyengéd balladák, amelyekben különösen a hangja finom hozzáigazításával brillíroz, jut néhány kelta folk akusztikus kaland is, sőt meglepő módon egy kis spanyol flamenco (például a Somber Days) és slide gitár. A Sing It High country folk stílusban szól, és ízlésesen illeszkedik az egész kirakósba. Neal természetesen beletett néhány súlyos orgonás pillanatot is, ezeket főleg a pörgősebb, felpörgetettebb részekbe horgonyozta le. A dobokat Mike Portnoy (Dream Theater) játszotta. A booklet referenciáit végig sem kell olvasni, a stílusa mérföldekről felismerhető. Változatos, teljes, ízlésesen adagolt ütőhangszerekkel, röviden: Portnoy finom mesterségbeli tudása, amely rendkívüli hangzásbeli kontrasztot visz a lemezre. A meglepetés fuvallatáról a különleges vendéggitáros gondoskodott, a Kansas egykori tagja, Kerry Livgren, a Long Story című dalban. A lemezt végig díszíti és gazdagítja a többrétegű kórusének is! Az egész album valóban mélyen, teli tüdővel lélegzik! Mindazoknak a Spock’s Beard-rajongóknak, akik Neal Morse-szal az énekmikrofonnál szeretik, a „Testimony” is logikus választás lesz.
Felállás
Neal Morse – gitár, szintetizátor, zongora, orgona, ének
Vendégzenészek:
Mike Portnoy – dob
Kerry Livgren – gitárszóló a „Long Story”-n
Eric Brenton – hegedű, fuvola
Chris Carmichael – hegedű, cselló
David Henry – cselló
Jim Hoke – szaxofon
Neil Rosengarden – trombita
Katie Hagen – kürt
Mark Leginer – szaxofon
Byron House – nagybőgő
Glenn Caruba – ütőhangszerek
Johnny Cox – „pedal steel” gitár
Jerry Guidrox – gitár
Pamela Ward – háttérvokál
Aaron Marshall – háttérvokál
Rick Altizer – háttérvokál
Terry White – háttérvokál
Gene Miller – háttérvokál
Produkció
Neal Morse
Számlista
CD 1.:
Part 1 – 41:08
1. The land of beginning again (3:10)
2. Overture no. 1 (5:58)
3. California nights (5:46)
4. Colder in the sun (6:20)
5. Sleeping Jesus (5:32)
6. Interlude (1:56)
7. The prince of the power of the air (2:43)
8. The promise (2:52)
Part 2 – 31:38
9. Wasted life (6:50)
10. Overture no. 2 (2:31)
11. Break of day (6:55)
12. Power in the air (5:03)
13. Somber days (5:06)
14. long story (5:35)
15. It`s all I can do (6:25)
CD 2.:
Part 3 – 12:06
1. Transformation (3:00)
2. Ready to cry (4:17)
3. Sing it high (4:48)
Part 4 – 28:19
4. Moving in my heart (3:06)
5. I am willing (6:28)
6. In the middle (2:27)
7. The storm before the calm (7:31)
8. Oh, to feel him (6:17)
9. God`s theme (2:31)
Part 5 – 10:33
10. Overture no. 3 (1:05)
11. Rejoice (2:28)
12. Oh lord my god (3:54)
13. God`s theme 2 (2:10)
14. The land of beginning again (0:54)
A 3. CD, AMELY A KÜLÖNLEGES KIADÁSBAN TALÁLHATÓ, A KÖVETKEZŐ SZÁMOKAT TARTALMAZZA:
1. The fang … sings! (0:18)
2. Tuesday afternoon/find my way back home (13:21)
Az album hossza: 124:01
