Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Primal Fear
Kiadó: Nuclear Blast
Megjelenés: 2002
Értékelés: 3/5
A lemez valóban más, ahogy a zenekar beharangozta. Ha a „Nuclear Fire” elsőre a fülbe ment, az utódjáról ez nem mondható el. Az első négy szám (figyelem: az intróval együtt!) az elődöt folytatja, azzal a különbséggel, hogy a „Light Years From Home” refrénje gyanúsan a bemutatkozó lemez „Silver And Gold”-jára hajaz. Jön a gyötrelmes „Revolution”, amely az egészében nehezen hallgatható szám. A lemez többi gyenge pontján a nyűglődés a refrénekre koncentrálódik, amelyek sorra megölik az egyébként szuperül felépített riffeket és a számok hangulatát (pl. „Fear”, „Silence”, „Magic Eye”). A zenekar ezt a nyűglődést valahogy kiegyensúlyozza a dallamos és ordítóan közhelyes „Mind Control”-lal, amelyet direkt a lemez közepére tettek, hogy a hallgató mégiscsak lépésről lépésre át tudja magát küzdeni a végéig. A „We Came Down” viszont szuper zúzda, és pont az, amit a Primal Fear-től vártam. Itt mutatja meg a zenekar, miért az egyik vezető név most a német heavy metal színterén, sőt úgy általában a heavy metalban.
Mat Sinner a produkcióban Scheppers hangjának előtérbe tolásával odáig ment, hogy Ralf énekdallamaival elgázolt jó néhány ízlésesen megszólaltatott gitárterceket (a „Controlled” refrénje, a „Cold Day In Hell” refrénje), amelyeknek az átvezetéseknél feltétlenül jól hallhatónak és előtérben lévőnek kellene lenniük. Ralf még félhangos dallamvezetésekhez is folyamodik az éneklésben (a „Fear” refrénje). Bár a gitárriffek ezt abszolút nem engedik, ő átmegy rajtuk. Igen! Ezt nevezhetjük akár szándékos hamiskodásnak is a „másság keresése” jegyében. Hogy a zene a hallgatót tényleg teljesen kikészítse, Ralf alapdallamához a számokban olyan helyeken csatlakoznak a vokálok, ahol semmiképp sem illenek a riffekhez. A sivító acélsas töri a szárnyát. Kedves Ralf, az erő nem minden! Így sokszor az az érzésed, hogy ideges kórusüvöltést hallasz dupla lábdob alatt, a gitárriffek pedig – bár megint tökéletesek – semmiképp sem tudnak életre kelni. Így a „Mind Machine” is tönkremegy a refrénben. Minden szuperül van felépítve benne. A dupla lábdob és a riffelés villámként felhúzva viszi a számot a felfokozott hangulattal a refrénig, ott viszont a dal szó szerint felhígul.
A Wolter/Leibing gitárpáros végre tökéletesen összeszokott. A kiváló szólók menekülést jelentenek attól a nyomasztó légkörtől, amelyet a riffelés és Ralf éneke helyenként szerencsétlen kombinációja teremt a refrénekben. Az összes díszítés a riffek között és az átvezetésekben, a felhúzott aktív hangszedők, amelyek elől a legfinomabb gitárlick sem menekülhet, a tökéletes terceek és a párbajozó gitárszólók kitalált dallamai mentik meg a Primal Feart és negyedik lemezüket
Összességében a lemez annyira hallgatható marad, hogy érdemes a gyűjteménybe tenni. A fiúk csinálhatják akár öt évig is a következő lemezt, csak hogy elfedjék az aktuális ötlethiányos szindrómát.
Felállás
Ralf Scheppers – ének
Stefan Leibing – gitár
Henny Wolter – gitár
Mat Sinner – basszusgitár, kísérővokál
Klaus Sperling – dobok
Produkció
Mat Sinner
Számlista
1. Countdown To Insanity
2. Black Sun
3. Armageddon
4. Lightyears From Home
5. Revolution
6. Fear
7. Mind Control
8. Magic Eye
9. Mind Machine
10. Silence
11. We Go Down
12. Cold Day In Hell
13. Controlled
