Előadó: Moonlight Sky
Megjelenés: 2004
Értékelés: 2.5/5
A következő zenekar viszont határozottan nem akárki. Négy testőr alkotta kvartett, amely szlovén léptékkel mérve igazán sokat kínál. A Moonlight Sky lehet klasszicista, és felületesen, gyorsan fogalmazva a hetvenes évek progresszív rockjának újjáélesztője. Már a hangzás, a billentyűk használata és a gitár meg a billentyűk közti sajátos kommunikáció alapján is. A srácok ebben az időben és térben rettentő bátrak, hiszen a legtöbben mára elfelejtették a hetvenes évek alapdoktrínáját és a proghorock-színtér legnagyobb neveit, akik akkoriban vastag betűkkel írták be magukat örökre a rockzene történetébe.
A Moonlight Sky kidolgozott, kontrasztosan változatos motívumokat fűz egymás után. A négyes kifejezésmódjában egyenrangú. Az ének különleges és felismerhető. Ha mindenáron hasonlítani kell, stílusában helyenként (!) a Prospect első énekeséhez áll a legközelebb. A lényeg, ami tulajdonképpen az alapja annak, hogy egyáltalán használhatjuk a rock szót (hacsak nem az E.L.P. vagy, azaz persze megint vannak kivételek), az elektromos gitár. A gitár kifejezőerejéhez a progresszív rockban, amely hozzátesz a bátor, kutató „bolondossághoz” és szellemes újításhoz, elég a dzsessz ismerete, sőt gyakran kifejezetten kívánatos is. Innen erednek a nagy nevek, mint Robert Fripp, Steve Howe, John McLaughlin vagy a fénysebességű fúziós gitáros, Al Di Meola. Szóval, mondtuk, hogy a srácok egyenrangúak, a Moonlight Sky mégis elsősorban a fantasztikus elektromos gitárjával győz meg, ami a szlovén rockbandáknál túl gyakran határozatlan, ezért kifejezéstelen. A gitáros e téren szlovén viszonylatban határozottan kiemelkedő. Rendkívüli érzékkel uralja magát a gitárhangot, amely valóban „angolosan” szól. Vékony és finoman szubtilis tud lenni, amikor kell. Alapjában véve be lehetne sorolni azok közé, akik a blues elemeiből merítenek, főleg a szólók alapján, amelyek viszont hihetetlenül mesteri módon felépítettek és kidolgozottak, fűszerezve egyedülálló, hosszú pull offokkal, kiváló „időzítéssel”, gyakran ízlésesen átvezetve a wah-wah effekten (a Pluton című szám). Egy gyors párhuzamként említsük meg David Gilmourt (Pink Floyd). A gitáros gondosan takarékoskodik a hangokkal, és gondosan rakja össze őket kifejezőn kidolgozott szólókká, ami viszont nem szűkíti a mozgásterét saját kifejezésmódja kibontakoztatásához. A számok több motívumból vannak összeillesztve, amelyek sorra mind kidolgozottak. A Moonlight Sky tehát nem ismeri a motívumok mentén való szétesést, és a kompozíciókban mindig megőrzi a vezérfonalat. Ha már a hetvenes évek progresszív rockmozgalmaival vetjük össze őket, a Moonlight Sky a komponálás módját tekintve inkább a canterburyi színtér bandáihoz (Camel, Soft Machine, Colosseum…) áll közelebb, mint holmi „ultra űrbéli nehézsúlyúakhoz”, mint a Yes, a Gentle Giant vagy a King Crimson, vagy (a másik oldalon) egy újabb rendkívül hatásos prog rockerhez azokból a réges-régi időkből, akit Genesisnek hívnak. A Moonlight Sky mérgesen álmodozó tud lenni, és teljes fényében az Ocean című atmoszférikus mini-eposzi hangszeres műalkotás előadásában ragyog fel, ahol a szám közepén hirtelen atmoszférikus fordulat gyújt be a gitár- és billentyűpárbajok barokkos összefonódásán át, ami meggyőz arról, hogy a srácok zenészként valóban a megfelelő fából faragtak. A Moonlight Sky szégyenkezés nélkül kacsintgat a dzsessz-rock fúzió felé is. Ilyen szám például a Pluton, ahol a zenekarnak sikerül rendkívüli hangulatot teremtenie, amelyben a drámaiság körről körre fokozódik.
Ami különlegessé teszi a Moonlight Skyt, az természetesen a rendkívüli hangulatok megteremtésének képessége a többnyire álmodozó, közepes tempójú ritmusokon keresztül, ahol a gitár, gyakran slide-trükkökkel is, rengeteg teret talál a transzcendencia megteremtéséhez. Ehhez a rendkívüli összhangon keresztül folyamatosan szellemes billentyűk csatlakoznak, amelyek ugyancsak egyenrangúan és közösen építik az ezoterikus hatást, ami nyugodtan elröpíthet a felhők fölé. A lendületes záró szám, a How Much… azért érdekes, mert az alapvető gitármotívum a jellegzetesen megtört progresszív ritmussal megtámogatva a brit neoprogresszív bandák felé közelíti a zenekart, és így már egy lövésnyire sem vagyunk attól, hogy a számban a régi jó Genesis morzsái is megbújnak.
A zenészek zseniális kommunikációja kivételes kompozíciókat eredményez, mind technikai kidolgozottságukat, mind a változatos hangulatok megteremtését tekintve. A Moonlight Sky ezért dinamikus történet, amely spontán és kiszámíthatatlanul bontakozik ki, ami kivételes erény, és manapság igencsak ritka. A zene sokrétegű, sablonoktól mentes, ugyanakkor rendkívül jól hallgatható és következetes. Nincs tehát az a töredezettség, ami a Yesre jellemző. A Moonlight Sky progresszív különc. Ravaszul idézi meg a hetvenes éveket, ugyanakkor elemzéssel semmiképp sem gyömöszölhető zenei kalapba. Teljesen sajátos alak a rockszíntéren, amelyet felismerhetőség és egyedi jelleg ékesít. Kivételes nyereség a szlovén zenei életnek, és annak ellenére, hogy még csak az elején járnak, számos tekintetben már most eléri a hasonló külföldi zenekarok szintjét. Szóval! Úgy tűnik, mi, szlovének végre megérhettünk egy igazi progresszív rockbandát a szó klasszikus értelmében, amely uralja a bátorság és az újítás fogalmát. Éld át a forradalmat! A friss szél ébressze fel a füledet, és derítse fel az elmédet! Add át magad a varázslatos világnak, annak a világnak, amelyet a kék ég újszülött holdfénye sugároz, és amelyen szabadon úszhatsz és úszhatsz.
Felállás
Andraž Kržič – ének, billentyűk
Miha Petrič – gitár
Janez Moder – basszusgitár
Bor Zakonjšek – dobok
Produkció
Moonlight Sky
Számlista
1. Lunin Svit
2. Angel
3. Škrat Cik – Cak
4. Ocean
5. Jackin
6. Pluton
7. How Much…
Az album hossza: 31:49
