Előadó: Brand New Sin
Kiadó: Century Media
Megjelenés: 2006
Ez a cucc hihetetlenül hiteles fajta! Csontig hatoló hard rock lövés. Ez nem holmi szépelgő, dallamos rekviem a boldogtalan szerelemért és nem önkielégítő üresjárat. A Brand New Sin, a Syracuse-ból származó kvintett, amely harmadik stúdióalbumával, a „Tequila”-val jelentkezik, gyakorlatilag nem is találhatott volna ki jobb albumcímet.
Valódi, nyers rock n’ roll-keverékről van szó, olykori stoner rock fogásokkal (The Proposition), közben üdítő southern rock cikornyákkal, sőt egy kevés depresszió is akad (See The Sun), amely a régi jó grunge sajátja volt. Hiteles hard rock, „balhorog”, „jobbhorog” és egyéb váratlan „övön aluli” ütések nélkül a bokszringben: teljes erőből, egyenesen a célpont közepébe csapkod. Az olyan számoknál, mint a Motormeth, a Did Me Wrong, a Reaper Man vagy a Said And Done, szikrázni fog körülöttetek a hamisítatlan, közvetlen rock and roll energia!
Az album pokoli erupció tetőtől talpig! Bár a tányérodon nem kapsz mást, mint megint csak bécsi szeletet és pommes frites-et, a játék átélése és maga a produkció teszi mérhetetlenül vonzóvá a lemezt. A riffek szellemesek, érzed bennük az igazi szerzői kezet (a frissességet) és a hamisítatlan garázshangzást. A szólók tele vannak nagy pull offokkal és mérgező lickekkel, minden meggyőzően, teljes erőbedobással szól, ugyanakkor teljesen egyszerűen, mindenféle mélyenszántó doktrína nélkül, és a fémesztergapad hangja meg a vasreszelék szaga sem marad el. A Brand New Sinnek megvan az a ritka szerencséje, hogy két teljesen egyenrangú gitárosa van, akik rendkívül inspirálóan hatnak egymás munkájára, úgyhogy az album minden pontján egyre feljebb srófolják a színvonalat. Ez a gitárkettős ideálisan működik azokban a zenei vizekben, amelyeken a Brand New Sin hajózik. A riffek egyszerűek, mégis mérgesen megragadóak. Az átvezető részeket egyszerű gitártrükkök (díszítések) ékesítik, amelyek teljesen hétköznapinak hatnak, mégis mesterien vannak beleszőve, pont a megfelelő adagban, pont a megfelelő helyen. Ahogy mondtam: ideális. Sehol egy pöffeszkedés, pompa, semmiféle kísérletező ballaszt, ami fárasztaná az asszociációs kérget, vagy feleslegesen szennyezné a füledet. A Brand New Sin adrenalinra hangolt löket, amely nem hagy egy helyben állni, a nadrágod meg remeg, mint egy igazi tűzoltóbálon. Autóban inkább ne hallgassátok ezt a zenét, mert a kormány mögött azon nyomban, észrevétlenül ólomlábat kaptok, és semmilyen sebességkorlátozás nem fog megállítani benneteket, ami persze nem tetszik majd a rendőr uraknak, akik úgyis a szegényektől lopnak, hogy a gazdagoknak adják (Superhik-logika).
Az énekben könnyedén megérzitek az alkohol szagát. Rekedt, egy erőszakos fickó ordítása, aki bevágtat a szalonba, akkorát csap az ajtóra, hogy kiszakad a sarkaiból, akkorát ver a pultra, hogy forgács marad belőle, kiharapja a tequila dugóját, hatalmasat szellent, hogy zölden füstöl, és az egészet egyenesen a palackból tölti magába, miközben patakokban folyik le az arcán az izzadság. A Brand New Sin nem ismeri a tréfát, a becézgetést, a szép biztató szavakat és az együttérzést. Ez egyszerűen csak ütlegelés jó háromnegyed órán át. Az album négy közjátékot és egy feldolgozást tartalmaz, így a tiszta, valódi saját szerzemény 9. És mégis, a The Animals híres, tiszteletre méltó című, mindannyiunk által ismert House Of The Rising Sun feldolgozása a Brand New Sin kezében messze a leggyőzőbb a különböző zenekarok által eddig hallott milliárdnyi változat közül.
A Brand New Sin koszos, arrogáns, erőszakos, és maga a rock and roll!!! Igazi attrakció minden motoros találkozóra! Mindazoknak, akik szeretik a Motörheadet, a Rose Tattoót, egy csipetnyi C.O.C.-t és persze a Lynyrd Skynyrd örökségét. Tulajdonképpen az utóbbival le is zárhatjuk a történetet. A Brand New Sin tulajdonképpen a 21. század Lynyrd Skynyrdje. Dühödt déli desperadók, a „Tequila” pedig egyszerűen olyan album, amely tetőtől talpig rock n’ roll bomba a két szem között, egy szemernyi habozás és émelyítő köntörfalazás nélkül, amelyben nyers Gibson-hang pattog a tűző texasi nap alól, miközben a csörgőkígyó már rég kinyújtotta a nyakát, elégedetten kimúlt, és vidáman csorgott a kígyónyál. A „Tequila” olyan lemez, amelytől könnyedén át fogtok élni egy felejthetetlen, kőkemény erekciót, és tequila-függők lesztek!
Felállás
Joe Altier – ének
Kenny Dunham – gitár
Kris Wiechmann – gitár
Chuck Kahl – basszusgitár
Kevin Dean – dob
VENDÉGZENÉSZ:
Peter Steele – ének (12. szám)
Produkció
Joey Z
Számlista
1. Said And Done
2. Did Me Wrong
3. Spare The Agony
4. Ice Man
5. The Proposition
6. Old
7. Worm Whore
8. See The Sun
9. Motormeth
10. Numero Dos
11. Elogio
12. Reaper Man
13. Acehole
14. House Of The Rising Sun
Az album hossza: 46:44
