Helyszín: Ljubljana / Biljardna hiša / Szlovénia
A koncert dátuma: 2014. 11. 13.
Látogatók száma: 300
Jegyár: 0,00€ (ingyenes belépés)
Egy ismert szlovén közmondás szerint: kevés pénz, kevés zene. Hogy ez nem mindig igaz, azt a múlt csütörtökön a San Di Ego tagjai bizonyították, akik a ljubljanai Biljardna hiša klubban ingyenes lemezbemutató koncertet adtak San Di Ego című debütáló albumuk megjelenése alkalmából.
A Biljardna hiša bejárata előtt már egy egész csapat zenebolond tolongott. Önkéntelenül átfutott rajtam a kérdés, vajon akkor is ekkora tömeg lenne-e, ha a koncertre belépőt kellene fizetni, de ezt tegyük félre. A jó zenére szomjazó közönségből odabent a klubban is hemzsegett. Egy körbepillantás érdekes keresztmetszetet nyújtott a szlovén zenei életről, amely eljött megnézni és támogatni a San Di Ego szupergrupot.
A San Di Ego négy tagját nem kell külön bemutatni – a nevük tulajdonképpen ismertebb, mint maga a zenekar. Mindannyian játszottak már más ismert formációkban, 2013 elején pedig közösen megalapították saját bandájukat. A ritmusszekciót – Jure Doles dobon és Martin Rozman basszusgitáron – Matic Ajdič gitáron és Sergej Škofljanec énekben egészíti ki, aki a fellépés alatt időnként akusztikus 12 húros gitárt is a kezébe vesz.
A Biljardna hiša szinte szétrepedt, amikor fél tíz felé este színpadra lépett Aleš Klinar, és beharangozta a San Di Ego koncertjét. A srácok saját dallal, az Izbrisanival nyitottak, amelybe ügyesen és ízlésesen beleszőtték az Extreme Get the funk out című számát, a végén pedig újra visszatértek az Izbrisanihoz. Sergej már a bevezetőben elmondta, hogy a koncerten először az éppen megjelent album összes dalát eljátsszák, utána rövidebb szünet jön, majd visszatérnek a színpadra, és hajnalig bulizni fognak. Ezt követte a gyengéd Sonce je tam, kjer si ti, majd a keményebb, legutóbbi kislemez, a To je to (za ta denar). A srácokat a fellépés alatt végig hangosan támogatta a közönség, amely különösen a Bee Gees-feldolgozás, a Stayin’ alive alatt pörgött fel igazán. Addigra a hangzás is rendbe jött a teremben, így hátul is egyformán hallottuk az összes hangszert, a hőmérséklet pedig kitartóan kúszott a maximum felé. A színpadon álló négyes ennek ellenére kompromisszumok nélkül végigvonult a CD többi dalán, pontosan abban a sorrendben, ahogy a lemezen is szerepelnek. A szövegek humora és irónia a zenekar színpadi játékában is megmutatkozott, főleg Sergej frontember arcjátékában, aki minden dal előtt el is mesélte annak keletkezéstörténetét. A saját számokból álló rész a társadalmi helyzetre rímelő Zadnji centtel zárult, amelynek közben a fáradhatatlan Jure Doles megmutatta, hogy az egész órányi játék után is marad még elég energiája egy dobszólóra.
A zenekar néhány percre lement a színpadról, és a teremben sűrűsödő hangulat kissé fellazult, mert a nézők a szünetet kihasználták, hogy kimenjenek egy kis friss levegőre. A pihenő tényleg nem volt túl hosszú, a srácok hamar visszatértek, és a Queen-slágerek egyvelegével folytatták a koncertet. A koncert második felében a világ rockóriásainak örökzöld szerzeményei kerültek a setlistre. A műsor rutinosan haladt tovább, a fiúk magabiztosan, szilárdan és közben lazán vetették bele magukat a rocklegendák számainak különféle stílusú újraértelmezésébe. Megidézték a Bon Jovit, a Police-t, a Whitesnake-et, a Bostont, közben visszatértek a Queenhez, a Led Zeppelinhez… A nagy neveknek se vége, se hossza nem volt. A srácok senkitől sem ijedtek meg. Egyáltalán nem számított, hogy éppen a basszusvonalak kerülnek előtérbe, amelyeket Martin könnyedén, mintha csak a tenyeréből rázta volna ki, szórt szét a Music Manjéből, vagy a kiváló gitárszólók, amelyek Matic arany Les Paulából érkeztek. Jure a dobok mögött saját show-t nyomott, és a dalok közötti ritmikus szüneteknél a dobverők pörgetésével vonzotta magára a tekinteteket. A pontot az i-re a hangszeres teljesítményre Sergej éneke tette fel, amely dacolt minden hangmagassággal és ritmikus fúzióval. A mi kis alpokalji országunkban mindenesetre nehezen találnánk olyan rockkaliberű hangot, amely felvehetné a versenyt a San Di Ego kivételes énekével. Hogy a többi tag is jól bánik a vokális harmóniákkal, azt a kísérővokálok összehangoltságával bizonyították.
Másfél óra megállás nélküli játék és éneklés után a színpadon kezdett kissé lankadni a koncentráció, a közönség azonban még mindig nagyon élvezte, és együtt énekelte a klasszikus rockslágereket. Maticnak a Highway to hell első riffjei közben kissé megremegett a térde, és egy pillanatra kicsúszott a talaj a lába alól, de ez nem akadályozta meg a koncert folytatását. A fiúk belevágtak még a Led Zeppelin Rock and Roll című számába is, Jure Doles dobbetétjével. Az óra már túllépte az éjfélt, ezért a srácok még egyszer elénekelték, hogy ennyi volt ezért a pénzért. A dalba beleszőtték a Journey Anyway you want it című számát is, a legvégén pedig még egyszer eljátszották a San Di Ego-módra megaranzsírozott Stayin’ alive-ot. A közönség dús tapssal jutalmazta a srácokat, majd ismét kiment friss levegőt szívni, később pedig bekapcsolódott a laza csevegésbe a négyessel, akik közvetlenül a koncert után csatlakoztak a közönséghez a színpad előtt.
A San Di Ego így több mint méltóan mutatta be a debütáló lemezét. A srácok azt ígérik, hogy ez nem az utolsó koncertjük volt idén, úgyhogy ha ezt a zenei élményt lekéstétek, lesz még néhány alkalom, hogy jóvátegyétek a hibát. Az egyik 2014. 12. 27-én lesz Velenjében, ahol egy egész rockcsomagot kaphattok – a San Di Ego akkor a legendás Šank Rockkal osztja meg a színpadot. De reméljük, hogy már e dátum előtt is elcsíphetjük őket valahol.
Setlist
1. Izbrisani, Get the funk out (Extreme)
2. Sonce je tam, kjer si ti
3. To je to (za ta denar)
4. »Cupata«
5. Stayin’ alive
6. Pompin
7. Domina
8. Od nebes do pekla (in nazaj)
9. Naš Šef
10. Zadnji cent
11. Queen-egyveleg
12. You give love a bad name (Bon Jovi)
13. Pretty woman (Van Halen/Roy Orbinson)
14. Eye of a tiger (Survivor)
15. Roxanne (Police)
16. Političen song (Martin Krpan)
17. Wish you were here (Pink Floyd), Amanda, More than a feeling (Boston)
18. Here I go again (Whitesnake)
19. Is this love (Whitesnake)
20. Hush (Deep Purple)
21. Living on a prayer (Bon Jovi)
22. A kind of magic (Queen)
23. Walking by myself (Gary Moore)
24. Highway to hell (AC/DC)
25. Rock and roll (Led Zeppelin)
26. To je to (za ta denar), Anyway you want it (Journey)
27. Stayin’ alive
Képgaléria
