Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Yes
Kiadó: Atlantic Records
Megjelenés: 1973
Játékidő: 80:03
Értékelés: 5/5
A „Tales From Topographic Oceans” a szimfonikus progresszív rock történetének egyik legfontosabb és legmerészebb albuma. Négy egymásba fonódó, koncepcióba szervezett történetet tartalmaz (négy felvonás négy dalban), amelyeket Paramahansa Yogananda „Autobiography of Yogi” című könyvének olvasása ihletett. Ahogy valószínűleg már mindenki tudja, a Yes a „Tales From Topographic Oceans” idejére lecserélte Bill Brufordot, aki saját heves vágyától hajtva a King Crimsonhoz igazolt, akik épp akkoriban kerestek új dobost, Alan White-ra. A csere közel sem volt egyszerű, hiszen Bruford pontosan az volt, amire a Yesnek akkor szüksége volt, és a távozásával a zenekar – nyilvánvalóan – sokat veszített, főleg magának a ritmusszekciónak az improvizációs kifinomultságából és szellemességéből. Alan White a jazz-purista Brufordhoz képest igazi rockdobos volt, akinek a lehetőségei a Yesnél a „Relayer” (1974) című lemezen bontakoztak ki igazán, amely a „Tales From Topographic Oceans” utódja.
A „Tales From Topographic Oceans” a Yes egyik kritikus lemeze, amely megosztotta a rajongókat. Egyesek teljesen elhidegültek a zenekartól, mások még lelkesebb híveivé váltak. A „Tales From Topographic Oceans” tulajdonképpen a zenekar történetének egyik legprovokatívabb lemeze. Gyakorlatilag spontán módon játszották fel. Fejből, egyenesen az ujjakba. Steve Howe szerint akkor adódott erre a lehetőség (teljesen szabad kezet kaptak az alkotásban), így félelem nélkül léptek át a határokon. A „Tales From Topographic Oceans” végső arculatának fő alakítói Steve Howe és Jon Anderson voltak. Spontán megközelítésük terméke egy maximálisan széttöredezett album, olykor nehezen követhető, deviáns kapcsolásokkal és összegyűjtött motívumokkal, amelyek szinte semmilyen racionális értelem nélkül követik egymást, helyenként teljesen pszichedelikus pillanatokkal, amelyek a lemez egészén át egyedi fúziót teremtenek: ezt ismerjük a híres, megismételhetetlen és összetéveszthetetlen „yesvilágként”, amelyet végig a transzcendencia fantasztikus pillanatai szőnek át. A csalódott Rick Wakemannek elege lett ebből az új zeneszerzési módból, és a turné végén először hagyta ott a Yest. Pedig éppen Rick Wakeman masszív mellotronfüggönyei adják a „Tales From Topographic Oceans” lemezén a hullámzás érzetét, mintha az óceán mélyén ringana az album. A zene a hullámokon áll, a klasszikus rockos pillanatok pedig nem tudják maguk felé billenteni a mérleget, és gyakorlatilag elvesznek az űrbéli mellotronon, Howe híres „steel pedal glissando” pillanatain és Jon magas, angyali hangján való lebegés tengerében, a hozzáadott vokális hangszerelésekkel és a motívumok szakadatlan, kíméletlen sorjázásával, amely egyetlen ponton sem hagy egy szemernyi kompaktságot sem. Ezért a „Tales From Topographic Oceans” racionális hallgatással nagyon kemény dió. Szélsőséges kiszámíthatatlanságával valójában végtelenül izgalmas album, amely szellemességével és kísérletező újítókedvével aligha engedi, hogy a hallgató megunja. Az egyetlen igazi taktika, amellyel nekivághatsz ennek a lemeznek, hogy kikapcsolod az agyadat (a ratiódat), és egyszerűen átadod magad a zenének.
A líra olyan mély, hogy nem lehet kalodába zárni. Egyszerűen fogalmazva a négy felvonáson át valamiféle értelem tárul fel létezésünkről, a lét művészetéről, a tapasztalatokból való tanulásról, a magunkban való keresésről. Prédikáló módon, minimalistán szólva egyfajta „rockos hindu szertartás” formájában.
A Yes egy lemezt adott a világnak, amely a kiváló zenei fúzió tökéletes szimbiózisban áll az élet értelmét kutató koncepcióval, a logika horizontjain túli spirituális szférákon át, és új dimenziókat nyitott meg a zene világában. A „Tales From Topographic Oceans” az ünneplés lemeze. Az élet rituáléjának ünneplése. Ereszkedj le és alkoss! Emelkedj fel és szelld át az eget! Egyesülj az óceán bölcsességével! Légy fény! Provokatív újításával, zenei lelkesedésével és intellektusával a klasszikus Yes a „Tales From Topographic Oceans” lemezzel elérte kísérletező, epikus szimfonikus csúcspontját, amely így a progresszív rock zene egyik alappillére.
Felállás
Jon Anderson – ének
Steve Howe – összes gitár és ének
Chris Squire – basszusgitár és ének
Rick Wakeman – billentyűk
Alan White – dob
Produkció
Eddie Oford
Számok listája
1. The Revealing Science Of God – Dance Of The Dawn (20:27)
2. The Remembering – High The Memory (20:38)
3. The Ancient – Giants Under The Sun (18:34)
4. Ritual – Nous Sommes Du Soleil (21:35)
