Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Yes
Kiadó: Rhino Records
Megjelenés: 2002
Értékelés: 4/5
Az eddigi legteljesebb keresztmetszet mindarról, ami a Yes valaha volt, a mai napig, és minden bizonnyal a legjobb dalválogatás is, főleg a korábbi hasonló best of válogatásokhoz képest. Egy öt CD-s box set, rendkívül izgalmas anyaggal. Végre felkerültek rá olyan dalok is, amelyekről minden Yes-rajongó joggal kérdezheti, hogyan hagyhatták ki őket az eddigi válogatások. Ilyen például a Machine Messiah, a South Side Of The Sky vagy a Turn Of The Century. Emellett az ultimatív szemlén helyet kaptak a zenekar kevésbé ismert, de ugyanakkor lenyűgöző pillanatai is, amelyek minden figyelmet megérdemelnek, például a Release, Release vagy az Arriving UFO. A díszes dobozt a hírhedt Roger Dean tervezte borítóval látták el (be kell vallanom, ezúttal nem ő volt a legihletettebb formájában), és tartozik hozzá egy bőbeszédű füzet is, tele ritka fotókkal. Az első részben rövid életrajzot találsz arról, kik is azok a Yes, a másodikban pedig az angol filozófus, Bill Martin próbálja lefordítani a Yes-világ varázsát, és – amennyire csak lehet – „normális” nyelven közelebb hozni a halandókhoz. A box set nem tartalmaz élő felvételeket.
Nézzük először a kellemes meglepetéseket. Az első kétségkívül a The Revealing Science Of God című grandiózus eposz új, fenséges változata, amely tulajdonképpen megegyezik azzal, amit a „Tales From The Topographic Oceans” (1973) hivatalos kiadásán megkapsz a boltban, csak az „új” verzió egy jó másfél perccel hosszabb. Van benne egy bevezető rész, ami az eredetiről hiányzik. A felhasznált effektek miatt a felvezetés erősen emlékeztet a Close To The Edge intrójára a tenger hullámzásával (Wakeman mellotronja) és a „madárcsiripeléssel”. A másik két különlegesség az I Would Have Waited Forever („Union”, 1991) eltérő változata, Steve Howe szólódíszítéseivel a dal záró szakaszában, amelyek az eredetiben nincsenek meg. Ennek a gitáróriásnak a rajongói a válogatás csúcspontját a Fist Of Fire című dalban (az Anderson/Bruford/Wakeman/Howe felállás idejéből) találják meg, amely ezúttal teljes egészében Steve egyedi gitárszólóival van felturbózva.
Már kevésbé mámorító felismerésre jutunk a Paris Sessions néven emlegetett időszakból (a hetvenes évek vége, a „Tormato” és a „Drama” album közötti korszak) származó darabokkal szembesülve. Csak azért bocsáthatjuk meg őket, mert a Yes-történelem részei, és joguk van helyet foglalni ezen a válogatáson, különben teljesen reménytelenek. Egyszerűen befejezetlenül szólnak. A jazz-purista Steve egyetlen szólót sem díszített ki és nem futkározott végig a nyakon, ahogy tőle megszoktuk, a „keretezett” gitár inkább megrekedt az akkordoknál. A nyers hangzású felvételek ráadásul erős eltérést mutatnak attól a felismerhető és hangzásában kifinomult produkciótól, amelyet a Yes a hetvenes években kidolgozott. Ezek a bónuszszámok úgy néznek ki, mint nagyobb eposzok vagy mini-eposzok darabkái, amelyeket még össze kellene rakni. Ötlettelenségükkel egyenes bizonyítékai annak, hogy a „Drama” előtti felállásváltás elkerülhetetlen volt és minden szempontból üdvözlendő, hiszen a párizsi anyag megjelenése a zenekar számára valóságos pogrom lett volna. Azt sem tudom teljesen megérteni, miért tette a zenekar a rövid, blues-os Last Train című számot a jelen és a kilencvenes évek vége mámorító leckéi, például a Mind Drive, a Homeworld (The Ladder) vagy az In the Presence Of mellé. A Last Train felvétele egy lépéssel túlmegy a kelleténél, felesleges, és hidd el, senki sem hiányolná ezen a válogatáson.
Minden dal remasterelt, és a hetvenes évek anyagának hangzása különösen hihetetlenül tiszta és határozott. Ezért az egész nagyon ígéretesen szól. Ezt nem vártam. Ilyenkor inkább az eredeti lemezekbe temetem az orrom, de nyilvánvaló, hogy a Yes-hagyaték reprodukciója teljes mértékben sikerült, úgyhogy örülhetünk a zenekar stúdióalbumainak közelgő újrakiadásainak. Figyeld meg az olyan halhatatlan eposzok új hangzását, mint a Close To The Edge vagy a Revealing Science Of God, valamint a The Gates Of Delirium-ban megtestesülő katartikus alkotást. Az örökkévalóság kozmikus energiájának grandiózus hangzása. Kristálytiszta, teljes és harmonikusan tökéletes. A válogatás minden tolárt megér, és különösen örülni fog neki az a frissen toborzott Yes-rajongó.
Felállás
Jon Anderson – ének
Trevor Horn – ének
Trevor Rabin – ének, gitár
Steve Howe – gitár
Billy Sherwood – gitár
Rick Wakeman – billentyűk
Patrick Moraz – billentyűk
Tony Kaye – billentyűk
Geoff Downes – billentyűk
Igor Koroshev – billentyűk
Chris Squire – basszusgitár
Alan White – dobok
Bill Bruford – dobok
Produkció
Yes & David McLees
Számlista
CD 1:
1. Every Little Thing
2. Sweetness
3. Survival
4. Then
5. Sweet Dreams
6. Astral Traveller
7. Time And A Word
8. Dear Father
9. Yours Is No Disgrace
10. Clap
11. Perpetual Change
12. Starship Trooper
13. I’ve Seen All Good People
CD 2:
1. Roundabout
2. South Side Of The Sky
3. Heart Of The Sunrise
4. America
5. Close To The Edge
6. Revealing Science Of God
CD 3:
1. Siberian Khatru
2. Long Distance Runaround
3. Gates Of Delirium, The
4. To Be Over
5. Going For The One
6. Turn Of The Century
7. Wondrous Stories
8. Don’t Kill The Whale
9. Release, Release
10. Arriving U.F.O.
11. Richard *
CD 4:
1. Tango*
2. Never Done Before*
3. Backing Track 2*
4. Machine Messiah
5. Tempus Fugit
6. Owner Of A Lonely Heart
7. It Can Happen
8. Leave It
9. Hold On
10. Rhythm Of Love
11. Love Will Find A Way
12. Holy Lamb (Song For Harmonic Convergence)
13. Brother Of Mine
14. Fist Of Fire*
15. I Would Have Waited Forever
CD 5:
1. Lift Me Up
2. Calling, The
3. I Am Waiting
4. Mind Drive
5. Open Your Eyes
6. Universal Garden
7. Homeworld (The Ladder)
8. Messenger, The
9. Last Train*
10. In The Presence Of
* – eddig kiadatlan dalok
