Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Uriah Heep
Kiadó: Bronze Records
Megjelenés: 1973
Értékelés: 4.5/5
Az ember azt hinné, hogy a srácok kicsit visszavesznek, lecsillapodnak, és kiérdemelt pihenőt tartanak azután a hatalmas siker után, amelyet az 1973 elején megjelent dupla koncertlemezzel arattak. De ők már az új stúdióalbumon járt az eszük. Az Uriah Heep a brit stúdiók bérlésének óriási költségei miatt átköltözött Franciaországba, és ott vette fel a kiváló „Sweet Freedom”-ot. Az új, változatos lemez a szokásos pillanatok mellett, amelyek azonnal álomvilágba rántanak – vagyis a zenekar klasszikus specialitása mellett, ami már a vérükben volt -, egy kicsit több „shakin’, rockin’” R&B-feelinget is kínál. Különösen meglep a banda a nyitó tombolással, a Dreamerrel, ahol a mindig átélten éneklő David mellett nagyon látványos szerepet kap Mick Box, aki vadul elfűrészelt szólókkal, szédítő átvezetésekkel és persze a mindig sírva szóló wah-wah gitárjátékával valóságos ördögöt szabadít el. A gitár teljes erőből vág, mintha fogadtak volna rá! A Dreamer után a zenekar „all time” klasszikusa, a Stealin’ következik. Szenvedélyes dal, amely világszerte sláger lett. Csakhogy sajnos, ahogy az az Uriah Heepnél már megszokott volt, vele sem sikerült újra befutniuk Nagy-Britanniában – vagyis otthon. Ah, ezek a szeszélyes britek: ennyire hagyománytisztelők, mégis ennyire közömbösek azokkal a zenekarokkal szemben, amelyek az ő földjükön bukkantak fel, és megteremtették a rockot. És miért nem volt sikeres otthon az Uriah Heep a Stealin’nel? A dal harmadik versszaka miatt: „I done the rancher’s daughter…” – el tudod képzelni??? A „rhythm and blues” alapú Stealin’ ma is olyan szám, amelyet az Uriah Heep kötelezően eljátszik a világ színpadain, és amely csak megerősíti a zenekar kivételes tehetségét a fantasztikus, „slágergyanús” szerkezetek megírásához.
Ha a „The Magician’s Birthday” (1972) tetőtől talpig, rendkívül hatásosan keltette életre a mesék világát, a „Sweet Freedom” közvetlenebb rockos fűrészelést kínál. A zenekar panaszkodott a párizsi stúdió rossz körülményeire. A korabeli aranyfelállás kötelékei emellett repedezni kezdtek a kokainnal való túlzott kacérkodás miatt. Mindezek ellenére az Uriah Heep zenei teste az új lemezzel sem veszített egy szikrát sem akkori nagyságából. A hatodik stúdiólemezükkel az Uriah Heep addigi legkeményebb hangzását hozta.
A címadó dal, a sorrendben negyedik, egyben a lemez első hangulati csúcspontja. Érzelmekkel teli, klasszikus Uriah Heep-remekmű kifejező hangszereléssel, megannyi elkapott hangulattal, amelyek kiszámíthatatlanul csapnak át egymásba, és amelyeken át a légkör folyton hullámzik, valamint éles kontraszttal a gyengéd refrén között, ahol Davidet angyali háttérvokál-kórus veszi körül, és Ken Hammond-rohamai között, amelyek a magasztos hangulat intenzitásának egyik fő pillérei. A Sweet Freedom kétségtelenül az örök álmodozók vágyakozásának dala.
A feszült, elektromos hangulat az If I Had A Time-ban folytatódik, ahol a Heep megint remek ambient kontrasztot használt a érzéki ének és a nehéz Hammond-hang között. A dalt Hensley már 1971-ben megírta, és az új „Sweet Freedom”-kiadás bónuszszámainak sokasága között ez a rendkívül érdekes változat is helyet kapott.. Hensley ebben a verzióban klasszikus zongorán játszik, és ő énekel, a stúdió-„session”-ön pedig Simon Kirke dobos (Free/Bad Company) és Paul Kossoff gitáros (Free/Back Street Crawler) segíti. A később átdolgozott If I Had A Time, vagyis a „Sweet Freedom” lemezen hivatalosan megjelent változat a Hammond-orgona alapmotívumába illesztett, erősen vibráló betét révén az elkapott varázslat tekintetében a „The Magician’s Birthday” lemez Echoes In The Dark című számára emlékeztet. A dinamika ismét magasabb szintre ugrik a feltekertebb, csintalan Seven Starsszal, amely csak megerősíti a zenekar mesterségét az álmok életre keltésében.
A hangulat szédítően megfordul egy különleges dallal. Ez a Circus. A dalt Mick Box zseniális akusztikus folkgitár-dallama díszíti, amelyhez a Heep ízlésesen ütőhangszereket adott. Nem nehéz kitalálni, milyen varázslatot teremt a zenekar, amikor bekapcsolódik a dalba David Byron. Képzelj el egy enyhe, gyengéd szellőt és annak fuvallatát, ahogy csiklandoz, miközben egy pálma árnyékában fekszel egy paradicsomi homokos tengerparton a Karib-tenger közepén (persze kötelezően egy forró karibi szépség társaságában).
Hogy egy ilyen pillanat véletlenül se puhítsa vagy lágyítsa el túlzottan senki szívét, az Uriah Heep a végére az igazi magaslégköri extázist tartogatta, a Pilgrim című drámák drámáját. Épp ellenkezőleg: ez az a pillanat, amely összetörheti a szívedet. A sokszínű vokális harmóniák Hensley zseniális Hammondjával együtt valóságos angyalt varázsolnak a Földre. Közvetítőt, őrzőt, tanítót,… engedd át magad a képzeletednek. A Heep ravaszul fokozza a hangulatot a vége felé. Az egyik első csúcspont a dal második felében a wah-wah gitárszóló, ahol Mick a maga szellemességével új, izgalmas élményt nyújt. Ez hangulatában nagyon közel áll ahhoz, amelyet a The Magician’s Birthday című dal fogott el. Ezután jön a lemez csúcspontja. A kifutásban az Uriah Heep egy pillanatra kifogja a lovakat, majd együtt a Hammond, a wah-wahon átszűrt gitárriffelés és Lee egyre intenzívebb dobverése, miközben David áll a figyelem középpontjában, valóságos érzelmi kitörést hoz létre, tele melankóliával, fájdalommal és örök vágyakozással. Hihetetlen, hogy az Uriah Heep egyszerre hangzik keményen, ugyanabban a levegővel pedig Byron a maga kifinomultságával és zseniális alkalmazkodóképességével az adott helyzethez olyan egyedi, magaslégköri elemekkel gazdagítja a zenekar kifejezésmódját, amelyeket az akkori Uriah Heep-felállás kémiája ilyen meggyőzően volt képes megidézni. A „Sweet Freedom” továbbra is a zenekart tartotta az óriáshullám tetején, amelyet a srácok a „Demons And Wizards” (1972) című lemezzel vehemensen elfoglaltak, és amelyen azóta is vállalkozó kedvvel, teli kreatív lelkesedéssel és vad, megszelídíthetetlen energiával lovagoltak tovább.
Felállás
David Byron – ének
Ken Hensley – billentyűk, gitár és háttérvokál
Mick Box – gitár
Lee Kerslake – dob, ütőhangszerek és háttérvokál
Gary Thain – basszusgitár
Produkció
Gerry Bron
Számlista
1. Dreamer (3:41)
2. Stealin’ (4:49)
3. One Day (2:47)
4. Sweet Freedom (6:37)
5. If I Had The Time (5:43)
6. Seven Stars (3:52)
7. Circus (2:44)
8. Pilgrim (7:10)
Az album játékideje: 37:23
BÓNUSZ SZÁMOK AZ 1996-OS REMASTEREZETT KIADÁSON:
1. Sunshine (4:48) kislemez B-oldala
2. Stealin’ (3:17) kislemezen megjelent szerkesztett változat
3. Seven Stars (5:29) vágatlan hosszú változat, korábban kiadatlan
BÓNUSZ SZÁMOK A 2004-ES REMASTEREZETT KIADÁSON:
1. Sunshine – kislemez B-oldala
2. Seven Stars – hosszabbított változat
3. Pilgrim – korábban kiadatlan hosszabbított változat
4. If I Had The Time – demóváltozat
5. Sweet Freedom – élő változat
6. Stealin’ – élő változat
