Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Satriani, Joe
Kiadó: Epic Records
Megjelenés: 2006
Játékidő: 59:02
Értékelés: 3.5/5
Joe végtelenül szimpatikus, mosolygós srác, és ezt az új lemezének, a „Super Colossal”-nak a borítója is megerősíti. Joe ezzel is azt bizonyítja, hogy az energiája egyszerűen nem fogyhat el, és nem is tud elfogyni. Pozitív kisugárzás mindenhol! Legyen szó a G3-ról, a különféle vendégszereplésekről vagy a szólókarrierről, Joe pályafutása alkotói csúcsán jár! A „Super Colossal” azoknak, akiknek sietős a dolguk, és nincs kedvük mindent elolvasni, Satriani egyik legjobb alkotása. Ismét szép számú dalt egyesít, és az ember elgondolkodik: mit lehet még ehhez hozzátenni? Nem elég nyolc szám minden kiegészítő „töltelék” nélkül? Satriani azonban könnyedén megcáfolt, és megmutatta, hogy az ötletei sosem fogynak el. Meggyőző zenei ötletek ezek, amelyek magukkal ragadják a hallgatót, és a hallhatóan más, friss hangzásukkal kifejezetten pozitívan sokkolják.
A nyitány a lemezcímhez híven szól. A Super Colossal című dalban masszív gitárszintetizátor-függöny és „power” ritmusvonal van, amely azonnal felpumpálja az adrenalint. A produkció megragadta a szükséges eleven lüktetést. Érezni, hogy Satriani belépett az érett korba, és hátrahagyta azt a megszokott szigorú fókuszt, amelyben a gitárszólónak kell mindent teljesen alárendelni. A basszus és a dobok élénkek, és intenzíven részt vesznek Satriani végtelenül szívbemarkoló gitárkalandjainak világában. Satriani a modern kor összes „ultraszupersztikus gitárosa” közül Vaitól egészen Malmsteenig (ha úgy tetszik), akik foggal-körömmel iskolai tudással vannak felfegyverkezve, az a figura, aki az ördögien jó gitártrükkök legtalálóbb elegyét kínálja, méghozzá mindig igen jól hallgatható dalformába csomagolva, amely már az első hallgatásra működik. Satriani nem erőlteti a dolgot, a keretek között marad, és a „Super Colossal” jól látható vezérfonalat követ. Könnyed rockalbum, amely egy szuszra, teljesen szabadon barangol a különféle műfajok között, vagyis Joe birtokolja azt a ritka, de keresett erényt, hogy kidolgozott zenét tálal fel, egyenesen a fülnek. Eközben mesterien egyengeti az útját a saját, felismerhető kifejezésmódja felé, ami nem jelent mást, mint a zeneszerzés szabadságát.
A Just Like Lightin’ „funky disco seventies feel”-t hoz, és mint ilyen, váratlanul vált az album dinamikáján, a szemünk előtt pedig könnyen felsejlik a Bee Gees képe. Az It’s So Good hallatán nem nehéz elképzelni az 50 éves apukákat, ahogy hawaii ingben, koktéllal a kezükben riszálnak valahol messze minden gondtól. Következik a „felturbózott” száguldás, a keleties hangzású Redshift Riders, majd a lemez a „power love” balladával, a Ten Words-szel folytatódik, ahol Joe zseniálisan választja az egyszerű riffet, amelyet ízlésesen fűszereznek a szólók.
A mester a továbbiakban szellemesen játszadozik a játékszerével, különösen az ünnepélyes A Cool New Day-ben, majd a jéghideg, „moody”, pszichofuturisztikus One Robot’s Dream sétával, a csavaros, álmodozó The Meaning Of Love-val, amelyet a könnyedén elringató Made Of Tears követ, végül itt a lemez egyik csúcspontja, a „földönkívülien” drámai Theme for a Strange World. A lemez ezzel a dalsorrenddel éri el a hangulatváltások dinamikájának talán legimpozánsabb pillanatait. Az albumot a Crowd Chant zárja, egy tipikusan himnikusnak szánt, koncerttermekbe illő dal, amelyet klasszikus „barocco” motívum keresztez.
Satriani érett albumot tett le az asztalra: a könnyed, „rockos” hallgathatóság és Joe zsenijének lágy kifinomultsága tökéletesen kiegyensúlyozott elegye ez, amelyet az ütős gitárfeszültség és a finomság jellemez, egyenlő adagokban az egész lemezen át. Satrianinak mint szólistának/zeneszerzőnek sokszor felrótták, hogy a zenei formái mesterkélten, kapásból összecsapottak, a „Super Colossal” azonban az ellenkezőjét bizonyítja. Érzéki, életvidám lemez, amelyen Satrianinak nincsenek egocentrikus rohamai, ehelyett lenyűgöző, egész dallamokban gyönyörködtet, ahol a szólók pontosan jó adagban és pontosan jó helyen kapnak teret. „Satch” érzékeny lemezt készített, amiről egyébként is ismert, de ezúttal ezzel a képességével olyan albumot hozott össze, amely ebben különösen kiemelkedik gazdag diszkográfiájából.
Felállás
Joe Satriani – gitár, basszusgitár, billentyűs hangszerek
Jeff Campitelli – dobok
Simon Phillips – dobok
Produkció
Mike Fraser & Joe Satriani
Számlista
1. Super Colossal
2. Just Like Lightnin’
3. It’s So Good
4. Redshift Riders
5. Ten Words
6. A Cool New Way
7. One Robot’s Dream
8. The Meaning Of Love
9. Made Of Tears
10. Theme For A Strange World
11. Movin’ On
12. A Love Eternal
13. Crowd Chant
