Előadó: Simple Minds
Kiadó: Sanctuary Records
Megjelenés: 2005
Értékelés: 4/5
A Duran Duran újraegyesülése és új albuma, valamint a U2, a Depeche Mode és a New Order új lemezei mellett a „new wave eighties” pop 2005-ös újjáéledésének hullámában a Simple Minds is új életre kelt, méghozzá olyan albummal, amilyet a „New Gold Dream” megjelenése óta nem csináltak.
A skót zenekarok közül kereskedelmi szempontból messze az egyik legsikeresebb banda a közel három évtizedes pályafutása során húsz „top 20” slágert adott ki, több mint 30 millió lemezt adott el, öt „első helyezett” stúdióalbumot tudhat magáénak, az Egyesült Államokban pedig egy első helyezett és három „top 10” slágere is volt. A „Q Magazine” egyszer a világ legjobb élő zenekarának is megválasztotta őket. Alkotásaikkal a Simple Minds a fiatalabb generációk zenekaraira is hatott, például a Musere, a The Killersre, a Mobyra, a Manic Street Preachersre, a Bloc Partyra és a Stereophonicsra, hogy csak néhányat említsünk.
A „Black & White 050505” visszaviszi a Simple Minds-t a nyolcvanas években született legnagyobb és legjobb lemezei, a „Sparkle in the Rain”, az „Once upon a Time” és a „Street Fighting Years” közelébe. Már a remek borító is nagyon ügyesen a megfelelő hangulatba helyezi a hallgatót, hogy átadhassa magát az albumnak. Az ötösök és nullák arra a napra utalnak, amikor a Simple Minds befejezte az új album felvételét (2005. 05. 05.). A borítón a hűség, a szerelem és a barátság jelképe látható, a Simple Minds pedig nem titkolja, hogy azonosul vele: ez a Claddagh-szimbólum.
Az új album kilenc tökéletesre csiszolt dalt tartalmaz, „töltelékről” tehát szó sincs. A rendkívül atmoszférikus intró azt ígéri, hogy valami érdekes készül! Aztán nagyjából egy perc után beindul a Stay Visible, és megszólal Burchill utánozhatatlan gitárja, Gaynor fertőző, lüktetően folyékony ritmusa, előtérbe tolva Duffy vastagon pengetett, igazi csörgős basszusával, és a lemez már rohan is. A jellegzetes Simple Minds-érzés, amit csak ők tudnak megadni, azonnal, félreérthetetlenül ott van. Főleg amikor Kerr először megszólal, és csatlakozik hozzánk a zenekar utánozhatatlan hangja. A melankólia mindent maga alá gyűrt! A tömören odavágó ritmus rögtön a bőröd alá kúszik. Beleszövődik egy finoman kidolgozott gitár, amely végig külön úton úszik az egyszerű, de roppant hatásos motívumok végtelenjében. A Home igazi „kislemeznek” készült! Popos rockdal, amely azt bizonyítja, hogy az öreg rókák született szerzői az olyan dalokoknak, amelyek pillanatok alatt magukkal ragadják a hallgatót. Igazi nyolcvanas évekbeli sláger, drámai hangulattal és eleven popritmussal.
A Stranger, a Different World és a The Jeweller (Part 2) sorra megerősíti, hogy a zenekarban hatalmas potenciál van, ha a saját, utánozhatatlan kifejezésmódjukról van szó. A dalok atmoszférikus mélységet és érzékiséget hordoznak, a Simple Minds finoman kifinomult. Semmi nagyképűség, semmi bizarrság nincs bennük. Ugyanakkor úgy vannak felépítve, hogy végtelenül csábítóak, és sokaknál biztosan többször egymás után pörögnek majd a CD-lejátszóban. Egy lélegzetvétellel már most állíthatom: az új album bármelyik dala nagyon is kívánatos volna a koncertek műsorán.
A Simple Minds persze nem meleg, féktelen, adrenalinos rockbanda. A költészetüket és a zenéjüket legalább egy parányi hideg fuvallat jellemzi, ami például a rendkívül hangulatos Underneath the Ice-ban igazi jégkorszaki élménnyé alakul. A dal hihetetlenül teátrális, és egyszerűen beszippantja a hallgatót a meditatív jeges ölelésbe, a dallam rendkívül atmoszférikus kifejezésmódjába, amely a balladai álmodozás zseniális, finoman áttűnő kollázsaiból épül fel. Ennek méltó társa a záró Dolphins!
A Simple Minds érett albumot adott ki, amely nem próbálja meg újra elkapni a zenekar nyolcvanas évekbeli, csúcson lovagló hírnevét, a mostani „retro eighties” stílusirány ellenére sem. Nem úgy, mint a U2, amely minden megjelenésnél a végsőkig igyekszik kereskedelmi rekordokat dönteni a zeneiparban, és minden alkotását a maximumig felfújja, amitől alig marad valami az eredeti hitelességből. A Simple Minds szerény marad, háttérbe húzódik, a dalaik ezúttal potenciális slágerként nem váltanak ki általános eufóriát a zenei tömegekben. A Simple Minds-rajongó nők, akik mára szépen belépkedtek a harmincas éveik közepébe, anyukák lettek és többnyire jó módú emberek, nyitott karokkal fogadják majd ezt a lemezt. Ahogy mondtam, a „Black And White 050505” kiváló album. Tetőtől talpig maximálisan kidolgozott, kötöttségek és elvárások nélkül játszották fel. A készítése közben senki nem azzal foglalkozott, mi hoz hasznot és mi veszteséget. Egyszóval nagy album!
Felállás
Jim Kerr – ének
Charlie Burchill – gitár
Eddie Duffy – basszusgitár
Mel Gaynor – dob
Vendégzenész:
Andy Gillespie – billentyűs hangszerek
Produkció
Steve Lillywhite
Számlista
1. Stay Visible
2. Home
3. Stranger
4. Different World (TAORMINA.ME)
5. Underneath the Ice
6. The Jeweller (Part 2)
7. Black and White
8. Kiss the Ground
9. Dolphins
Az album játékideje: 40:55
