Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Strawbs
Kiadó: A&M Records / Interscope
Megjelenés: 1969
Játékidő: 38:04
Értékelés: 3/5
A brit prog folk rock úttörők, a Strawbs hosszú utat tettek meg szerény kezdeteik óta: 1964-ben még Strawberry Hill Boys néven, egy homályos bluegrass bandaként születtek, ami mostanság már nehezen hihető. A szerény kezdeti kilátások ellenére már a hatvanas évek közepén, a karizmatikus gitáros-énekes, Dave Cousins – a legendás csapat legfelismerhetőbb és állandó alakja – jóvoltából saját dalokat kezdtek írni, és meglepő tehetséggel ötvözték a rockot a hagyományos folk hangszerelésekkel.
A Strawbs első felállásában ott volt a legendás énekesnő, Sandy Denny (1947-1978) is, aki az önmagáról elnevezett bemutatkozó album felvétele előtt távozott, hogy a Fairport Conventionhöz csatlakozzon. A főszerepet az éneklésben így Cousins vette át, aki mindig is egyedi vokális megközelítéssel dolgozott, és ez volt az egyik kulcsa a nagyobb felismerhetőségnek. Miután a dán piacra sikertelenül próbálták kiadni a még a tragikusan elhunyt Dennyvel együtt rögzített dalgyűjteményt (ezek végül mégis megjelentek „Strawberry Musical Sampler No. 1” címen, 1969-ben), szerencséjük volt: tudomást szerzett róluk Gus Dudgeon (1942-2002), a hetvenes évek egyik legelismertebb producere (leginkább az Elton Johnnal való hosszú együttműködéséről ismert), akinek a közreműködése nélkül az első lemezük biztosan jóval másképp szólt volna, és nem a jó értelemben.
A Strawbs eredeti korszakában kizárólag akusztikus hangszerekre esküdött, igazi dobosnak még híre-hamva sem volt. Ron Chesterman basszusgitár helyett nagybőgőn játszott, Cousins és Tony Hooper pedig az akusztikus gitár pasztorális hangzására építettek. Vendégzenészként a legendás John Paul Jones (Led Zeppelin) basszusgitározott, Nicky Hopkins zongorázott (utóbbi számtalan legendás név mellett megfordult), a skót színész, Richard Wilson pedig a narrációt adta. Egy meg nem nevezett arab zenészcsoport szintén vendégszerepelt a „Tell Me What You See In Me” című dalban.
Néhány kezdőhiba és időnkénti naivitás ellenére a Strawbs bemutatkozó lemeze számos elragadó akusztikus hangszeléssel, a hagyományos hangszerek ötletes használatával, valamint a folk dallamvilág, a szimfonikus hangzás és a rockosan megfűszerezett ritmikai árnyalatok gördülékeny ötvözésével büszkélkedhet. Igaz, nem ők jártak az élen, hiszen a folk rock úttörői, a Fairport Convention és a Pentangle ekkorra már megalkották néhány legjobb munkájukat. Ettől függetlenül Cousins és társasága már az elején képes volt képszerű, változatos, többnyire éteri hangulatokat teremteni.
A nyitó „The Man Who Called Himself Jesus” – amely kislemezen is megjelent – egy skót színész narrációjával indul, jellegzetes akusztikus dallama van, ünnepélyes refrénnel az élen, és már ebben megmutatkozik Cousins képessége a feszült ‘történetmesélésre’. A szöveg egy falusi különcről szól, aki meg volt győződve róla, hogy ő Jézus – ez nemcsak a Strawbs kedvelt lírai témájává vált, hanem a szlovén politikai bunkók bevett gyakorlatává is. A „That Which Once Was One” szép pasztorális ballada romantikus, ‘Tudor-kori’ reneszánsz hangszereléssel, amely a hallgatót a lovagok és udvarhölgyek réges-régi világába repíti. Az „All The Little Ladies” egyszerű, szinte gyerekes kis dal ravasz akusztikusgitár-dallammal, melynek szövege nem is lehetne tipikusabban angol.
A kissé pszichedelikus, de ettől semmivel sem kevésbé pasztorális „Pieces Of 79 And 15” főszerepében Hooper énekel, és jó akusztikus hangszerelési sorozattal lassan építi fel az éteri hangulatot. A „Tell Me What You See In Me”-t keleti ütőhangszerek és ebből adódóan pentatonikus ritmikai skálák járják át a már említett meg nem nevezett arab zenészek közreműködésében, vagyis viszonylag szokatlan Strawbs-alkotásról van szó, ahol az angolszász és a kelta ambient többnyire háttérbe húzódik a Közel-Kelet illata javára. Az „Oh How She Changed”, pályafutásuk első kislemeze, kontemplatív kelta sirató nosztalgikus szimfonikus hangszeléssel és Hooper által megszólaltatott hatásos ütőhangszerekkel. Hooper itt ismét az énekes szerepét próbálja ki, és sokat tesz az általános melodramatikusságért.
Az „Or Am I Dreaming?”, az album egyik jobb pillanata, kellemes pasztorális kis dal éteri akusztikus-szimfonikus hangszeléssel és álmodozó ambienttel. A „Where Is This Dream Of Your Youth?” afféle koncepcionális folytatása az előző számnak: kórusszerű vokális harmóniák, akusztikusgitár-dallamvilág és összetett ütőhangszeres ritmusok jellemzik, miközben a ‘bárzongora’ révén még enyhe jazzes lüktetés is kihallható. A „Poor Jimmy Wilson” ismét kifejezetten pasztorális-középkori hangulatot áraszt egyszerű akusztikus hangszeléssel, miközben Cousins egy szerencsétlen egykori iskolatársról mesél.
Ezt követi a kétrészes szvit, a „Where Am I?” és az „I’ll Show You Where To Sleep”. Az első rész Hooper énekes hatókörébe tartozó gyengéd ballada, a második Cousins vezényletével a folk és a pszichedelia sikeres fúziója. A záró, több mint hatperces folk rockos ep, „The Battle”, amelynek érdekes szövege egy érsek és egy király középkori csatájáról szól, szép bepillantást enged a Strawbs későbbi, ambiciózusabb kísérleteibe. A ritmikai intenzitás itt a kiágazó pasztorális hangszerelések segítségével még hangsúlyosabb, mint az album nagy részén, Cousins pedig még egyszer latba veti énekesi képességét, hogy színpadiasan mesélje el a régi legendákat.
A Strawbs bemutatkozó lemeze teljesen szolid nyitánya volt ezen örök prog folk rockos újítók hosszú és sikeres pályafutásának, ám még viszonylag messze állt legjobb teljesítményeik mélységétől és csiszoltságától, amikor végül felfedezték az elektromos gitár és a dobok varázsát, és beverekedték magukat a rock, a folk és a szimfonikus hangzás sikeres ötvözésének „elsőosztályú ligájába”. Amikor a következő album felvétele előtt a legendás Tony Visconti lett a producer, zenei fejlődésük a következő néhány évben, egészen a hetvenes évek közepéig, fokozatosan már csak felfelé ívelt.
Felállás
Dave Cousins – ének, vokál, gitárTony Hooper – ének, vokál, gitár
Ron Chesterman – nagybőgő
VENDÉGZENÉSZEK:
John Paul Jones – basszusgitár
Nicky Hopkins – zongora
Richard Wilson – beszéd
Arab zenészcsoport közreműködik a „Tell Me What You See in Me” című dalban
Producer
Gus Dudgeon
Számlista
1. The Man Who Called Himself Jesus
2. That Which Once Was Mine
3. All the Little Ladies
4. Pieces of 79 and 15
5. Tell Me What You See in Me
6. Oh How She Changed
7. Or am I Dreaming?
8. Where is this Dream of Your Youth?
9. Poor Jimmy Wilson
10. Where am I? / I’ll Show You Where to Sleep
11. The Battle
