Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Premiata Forneria Marconi (PFM)
Kiadó: Sony BMG
Megjelenés: 2006
Értékelés: 4.5/5
Az olasz progresszív rock legendái a múltban, főleg a 70-es évek első felében számos remekművet adtak ki, amelyek egyben hosszú időre elérhetetlen mércévé is váltak, és amelyet két évtized elteltével sem sikerült teljesen megközelíteniük. A 80-as és 90-es években többnyire többé-kevésbé erősen átlagos stúdióalbumok követték egymást, és már úgy tűnt, hogy a Premiata Forneria Marconi (vagy ha így könnyebb, PFM) legendaként marad meg az emlékezetben, amely manapság csupán egykori nagyságának örökségéből él, amikor is a kezembe került a legújabb stúdióanyaguk. Már két hallgatás után kellemesen szembesültem azzal, hogy a „Stati Di Immaginazione” könnyedén az egyik legjobb albumuk, amely nincs is olyan messze a legnagyobb remekműveiktől, mint a „Storia Di Un Minuto” (1972) és a „Per Un Amico” (1972). Ugyanilyen örömmel jelenthetem ki, hogy 2006 egyik legjobb progresszívrock-kiadványáról van szó. Egészen hihetetlen belegondolni, hogy a Premiata Forneria Marconi a 21. században új reneszánszát éli, és zenéje fejlődésében egy újabb érettebb lépést tett előre, ami legalább a 70-es évek vége óta nem fordult elő.
A PFM, mióta (ismét) váratlanul faképnél hagyta őket Flavio Premoli billentyűs és énekes, triává olvadt, amit szerencsére sikerült a maguk javára fordítaniuk. Az album felállását az eredeti tagok közül Franco Mussida (elektromos, klasszikus és akusztikus gitár) és Franz Di Cioccio (dob), valamint a régi motoros Patrick Djivas (basszusgitár és műanyag fuvola) alkotja. A szimfonikus rock megszállottjainak nagy örömére a triót két különleges vendég segíti: az egykori tag, Lucio „Violino” Fabbri (hegedű és billentyűk), valamint Gianluca Tagliavini (billentyűk, hammondorgona és moog szintetizátor).
A teljesen instrumentális „Stati Di Immagianzione” egyben félig konceptalbum is, amely nyolc szerzeményen át mesél különböző történelmi korszakok történeteit: az őskortól a kibernetikus színezetű jövőig. Közben érinti az olyan látnokok vizsgálatát is, mint Leonardo és Arkhimédész, valamint néhány kevésbé ismert eseményt is, például azt, amely egy egyszerű emberekből álló csoport körül játszódik, akik a múlt század elején, kiterjedt áradások idején egy kis halászfaluban éltek valahol Hollandiában (Nederland, 1903). Maga a zene – az én nagy örömömre és a minőségi szimfonikus prog rock minden mediterrán vonzódású rajongójára is – ismét közel került a 70-es évek magas mércéjéhez. Itt minden megvan, amit a szív kívánhat: fenséges gitárszövések és rétegzett billentyűk, állandóan változó hangulatok, számos finom szóló, valamint kivételesen szép hangszerelések, amelyektől minden szimfonikus gourmand megnyalja majd a száját.
A „La Terra dell’ Acqua” űrbéli billentyűhangokkal nyit, rendkívül törékeny gitárral és kifinomult basszusvonallal. Aztán egy remek hegedűszólón keresztül kezd erősödni a hangulat intenzitása. A dinamikus basszus zörgése után a zongora és a lenyűgöző gitárszóló összjátékát élvezhetjük, amely a drámai dobokkal együtt kivételesen feszült hangulatot teremt. Ekkor hirtelen melankolikus rész érkezik a zongorán, majd egy blues-os színezetű gitár szóló, amely a hatalmas ritmusvonallal párhuzamosan zárja az album nagyon jó nyitányát. Az „Il Mondo in Testa” egy rövidebb, nagyon finom, zongorás-hegedűs bevezető után olyan részbe csap át, ahol a ritmust egy ugráló alapütem diktálja a gitár, a zongora és a hegedű kellemes keverékén át, amihez valahol a közepén még vibrafon is csatlakozik. A szerzemény helyenként – főleg a vibrafonnak, valamint a rendkívüli változatosságnak és a hangulatok ötletes váltogatásának köszönhetően – kicsit a Gentle Giant, sőt Frank Zappa némely munkájára emlékeztet. A „La Conquista” elsősorban rétegzett ritmusvonalra és a ritmusgitár, a basszus és a vibrafon lenyűgöző párbeszédére épül. A hangulat a rendkívül álmodozótól – rétegzett billentyűkkel és törékeny gitárral – a blues-os színezetűig változik, wah-wah gitárral és néhány érdekes billentyűhanggal. Különösen elbűvölő a moog szintetizátoron játszott gyönyörű, kiterjedt szóló, amely itt-ott felidézi a klasszikusukat, az „E’ Festa” című dalt (Storia Di Un Minuto, 1972), illetve annak angol változatát, a „Celebration”-t (Photos Of Ghosts, 1973). Az „Il Sogno Di Leonardo” bevezetője a gitár és a fuvola finom összefonódására épül, amelyet a zongora és az akusztikus gitár újabb nagyon szép párbeszéde követ. Ugyancsak ínyencfalat a hegedű gazdag hangzása és a szintetizátor lassú szólója. A végeredmény rendkívül romantikus hangulat, amely hallgatás közben a legendás művész számos víziót rajzolja elénk. A „Cyber Aplha” ragyogó gitárszólóra épül, a wah-wah pedál lenyűgöző használatával és számos érdekes billentyűhanggal. Az „Aqua Azul” bevezetője a basszus és a szimfonikus hangfüggönyök finom párbeszédét kínálja, amelyek együtt rendkívül egyedi, melankolikus hangzást adnak. Ezt számos hangulat váltakozása követi a moog szintetizátor és a hegedű elbűvölő játékán át. A „Nederland 1903” álmodozó atmoszférájú, nagyon szép zongora- és gitárrészekkel, amelyeket a hammondorgona rendkívül szomorkás játéka tetéz meg, megteremtve a záró klimaxot. A „Visioni di Archimede” a PFM-et a legjobb formájában mutatja meg. Ez a remekmű mindent tartalmaz, amit a rajongó csak kívánhat: dinamikus, változatos hangzást ragyogó elektromosgitár-alappal, lenyűgöző ritmusgitárral, hatalmas hammondorgona-hanggal és látványos moogjátékkal. Ez egyben az utóbbi 30 év legjobb PFM-albumának lezárása és csúcspontja.
Benyomásaimat azzal a szinte hihetetlen megállapítással zárhatom, hogy ez a zenekar egyik remekműve és a műfaj egyik legjobb albuma, nemcsak az elmúlt évekből, hanem abból az időből is, amikor a műfaj a csúcsán járt. A Premiata Forneria Marconi hosszú idő után végre kivételesen dinamikus, gördülékeny és atmoszférikus albumot alkotott, amely sokszínű hangulataival a hallgatót pillanatok alatt, könnyedén megragadja, és újabb meg újabb hallgatásokra éhesen hagyja. A „Stati Di Immaginazione” ugyanakkor új kezdetet is jelent a legendás zenekarnak, amelynek sikerült leráznia a dicső múlt terhét, hangzásban visszatért oda, ahol mindig a legerősebbek voltak, ugyanakkor sikeresen alkalmazkodtak a modern produkcióhoz is. A „Stati Di Immaginazione” 2006 egyik legszebb zenei meglepetése, bizonyíték arra, hogy a műfaj számos legendája ma is mennyire eleven, és hogy – ahogy minden jel mutatja – az olasz szimfonikus prog is reneszánszát éli majd ebben a században.
Felállás
Franco Mussida – elektromos, klasszikus és akusztikus gitár
Patrick Djivas – basszusgitár, fretless basszusgitár, műanyag fuvola
Franz Di Cioccio – dob, ütőhangszerek
VENDÉGZENÉSZEK:
Lucio Fabbri – hegedű, billentyűk
Gianluca Tagliavini – billentyűk, hammondorgona, moog szintetizátor
Produkció
Premiata Forneria Marconi
Számlista
1. La terra dell’acqua (8:17)
2. Il mondo in testa (3:58)
3. La conquista (6:29)
4. Il sogno di Leonardo (6:44)
5. Cyber Alpha (4:28)
6. Agua Azul (3:53)
7. Nederland 1903 (3:23)
8. Visioni di Archimede (9:00)
Az album hossza: 46:14
