Szerző: Rok Klemše
Előadó: Avven
Megjelenés: 2006
Panta Rhei, minden folyik, minden megy… és három év után megszületett az Avven debütáló lemeze. A 2003-ban alakult zenekar már a kezdetektől fogva az önálló, saját szerzemények megalkotására fektette a hangsúlyt, és egy év kemény munka után saját kiadásban megjelent az első albumuk. Sajnos már szinte értelmetlen ismételgetni ugyanazt: a szlovén kiadóknak még mindig nincs füle a minőségi zenére, így az olyan bandák, mint az Avven, magukra maradnak. Kizárólag az ő kitartásuknak és a hasonló helyzetben lévő zenekarokénak köszönhetjük, hogy megmentik az összességében siralmas szlovén zenei életet. De hagyjuk a siránkozást, inkább foglalkozzunk a zenével, mert végül is az számít igazán.
Az Avven az első lemezén sikeresen hajózik az etno-, illetve folkos beütésű rock/metal vizein, és a világ népzenéiben kutatva keresi a saját hangját az indiaitól és a keltától a keleti dallamokon át egészen a szlávig. Az etno dallamok világát ügyesen és hatásosan keverik a nyers gitáralapokkal.
Az Intro melankolikus hegedűvonalaival elvezet minket abba a zenei világba, amelyet a Kresnicéből való srácok és a lány varázsol elénk. Azt, hogy mennyire fontos része a zenének a hagyományos népi hangszerelés, már az Intro megmutatja, ám az hamarosan átvált a súlyosabb Guruba. Ahogy a „guru” szó a gu (sötétség) és a ru (fény) szavakból áll össze, úgy a számnak is két oldala van: az erősebb gitáros és a lágyabb, trombitával és billentyűkkel megtámogatott. A két szócskából összeálló guru viszont isteni fényt jelent, amely szétoszlat minden sötétséget, és a Guru is úgy ránt be minket a keleti filozófia és a remek folk rock gyönyörű világába. Az 5-ben az Avven a velük meglehetősen rokon finn folk metalosokhoz, a Korpiklaanihoz kerül közel, elsősorban a harmonika hangzása és a gyorsabb gitártempó miatt, de azért is, mert a szép, férfi, melankolikus ének mellett kiáltások hallatszanak a háttérben. Hogy az Avven hangszeresen rendkívül képzett, azt már az is bizonyítja, milyen változatos hangszerpalettát szőnek a zenéjükbe. Hallhatunk hagyományos rockhangszereket, gitárt, basszust és dobot, a kicsit ritkább billentyűket és hegedűt, valamint egy kisebbfajta tengernyi népi hangszert – tapant, tököket, gereblyéket, tarabukát, tamburint, fuvolákat. Az aUM-ban a férfi énekhez, amely időnként Tomiéra (Siddharta) emlékeztet, de felesleges fintorgás és vonyítás nélkül, mély death metalos growl csatlakozik, az Avvenben pedig a férfi ének és a gyönyörű, lágy női hang keveredik. Fand az ír tengeri istennő, nevét úgy is fordítják, hogy A szépség gyöngye vagy Könnycsepp, és pontosan ez mondható el az azonos című balladáról is. A felvezetésben ismét felcsendül a gyönyörű női ének, a helyét a vezető férfihang veszi át háttérvokálokkal megtámogatva, a végén pedig újra elbűvöl minket az álomszerű női hang. A Kanaanban az Avven az ígéret földjére indul, a számot remek hangulat járja át az egyiptomiasan csengő billentyűkkel, amelyek egyenesen a zarándokok sorai közé visznek minket. A Panta rhei-ben az ének ismét férfi és női vonalat vegyít, a nyers gitárriffeket pedig szép hegedűhangok támogatják (Barbara, a hegedűs jelenleg a texasi posztgraduális hegedűképzésen tanul). A számhoz az RTV Slovenijával együttműködve videóklipet is forgattak, amelyet megnézhettek a zenekar hivatalos oldalán. A lemezt egy akusztikus, hegedűvel támogatott szám, a Reka Guinevere zárja, amelyet akár a Blind Guardian valamelyik akusztikus dala mellé is lehetne tenni.
A szövegek is a zenéhez hasonlóan két szinten működnek. Fogadhatjuk őket mesékként, hősökről, istenekről és mesebeli lényekről szóló mitológiaként, vagy leáshatunk mélyebb rétegekig is, amelyek az életről és a halálról, az örömről és a bánatról, a szerelemről, az emberi létezésről, valamint az ember és a világ, illetve a többi ember viszonyáról kérdeznek.
Az Avven biztosan olyan zenekar, akiről még hallani fogunk: egyre többet koncerteznek, magukra pedig a fiatal zenekarok Orpheum Newcomer nemzetközi zenei versenyén is felhívták a figyelmet Grácban. Az előválogatóban tizennyolc zenekar közül a szakmai zsűri értékelése szerint az első, a közönségszavazáson a második helyet szerezték meg. Első helyezettként így bejutottak a fesztivál döntőjébe.
A döntő koncerten is kiváló produkcióval nyűgözték le az Orpheum teli nézőterét, és így összesítésben a 6. helyet szerezték meg (a közönségszavazatok alapján a 4.-et) a teljes mezőnyben, 105 zenekar közül.
Az Avvent legkönnyebben az egyik saját soruk jellemzi: „…vedno gremo le više in vedno bolj stran…” Panta Rhei, minden folyik, minden megy… Az Avven hajózzon mindig nyugodt vizeken.
Felállás
ier-lath: basszusgitár, ének
Aillan: dob, ütőhangszerek, ének
Joc: billentyűk
Anam: ének, gitár, tapan, tökök, gereblyék
Galvin: gitár, ének, harmonika, agyagbőgő
Morrigan: hegedű, tarabuka, tökök
Evelyn: ének, tamburin
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZEK:
Klemen Markelj: dob, ütőhangszerek
Qky: dob
Gašper Kačar: kiegészítő billentyűk
Jure Brečko: trombita
Tjaša Polc és Tanja Repe: harántfuvola
Matej Režek: akusztikus gitár
Pia Prelogar: ének
Produkció
Matej Režek
Számlista
1. Intro
2. Guru
3. 5
4. Adikema
5. aUM
6. Avven
7. Fand
8. Kanaan
9. Panta rhei
10. Ar srf
11. Reka guinevere
