Kiadó: Insideout Music
Megjelenés dátuma: 2022. 2. 18.
Produkció: Arjen Anthony Lucassen
Az album hossza: 66.42 perc
Műfaj: Progressive Metal/Progressive Rock
Értékelés: 9.0/10
Már a „Revel In Time” első meghallgatásakor, a Star One progresszív metal projekt negyedik stúdióalbumánál is az az érzésed, hogy az ötletgazda Arjen Anthony Lucassen – miután az utolsó Ayreon-album, a „Transitus” (2020, RockLine recenzió) meglehetősen halvány benyomást hagyott maga után – ezúttal rendesen nekiveselkedett, és egy kiváló, eklektikus, ambientesen feszültséggel teli remekművet alkotott, amelyben megvan minden, amit a „Transitus”-on hiányoltunk. Igaz, hogy a Star One-albumok mindig is progmetalosabbak voltak annál, amit Arjen általában a progrockosabb Ayreonnal csinál, de sokan ironikusan jegyzik majd meg, hogy a „Revel In Time” afféle „elveszett” Ayreon-albumnak hat, és tulajdonképpen az, aminek a „Transitus”-nak kellett volna lennie, ha a rajongók mondhatták volna ki az utolsó szót a kreatív folyamatban.
Ezúttal is Arjen és régi dobosa, Ed Warby gyűjtött maga köré lenyűgöző „legénységet” vendégzenészekből. A hangszeresek közül kiemelkednek a gitárvirtuózok: Steve Vai, Michael Romeo (Symphony X), Ron „Bumblefoot” Thal (Sons of Apollo), Adrian Vandenberg (ex-Whitesnake), valamint a billentyűs mester, Jens Johansson (Stratovarius). Ezúttal minden számhoz, sőt a második lemezen található alternatív verziókhoz is más énekest választottak. Arjen régi énekes ismerősei – Russell Allen (Symphony X), Damien Wilson (Arena), Floor Jansen (Nightwish), Irene Jansen és Marcela Bovio (Mayan) – mellé a „Revel In Time”-on csatlakozott Ross Jennings (Haken), Jeff Scott Soto (Sons of Apollo), Joe Lynn Turner (ex-Rainbow), Roy Khan (ex-Kamelot) és Tony Martin (ex-Black Sabbath), hogy csak a legismertebbeket említsük.
A hagyományokhoz híven a „Revel In Time” is koncepcióalbum, vagy ahogy Arjen szívesen nevezi a Star One-projektjeit: space metal opera. Ezúttal az album minden dalának központi témája a klasszikus sci-fi-jelenség, az időutazás. A korábbi Star One-alkotások többnyire hírhedt sci-fi-filmekből merítettek, olyanokból, amelyeket még a műfaj nem rajongói is ismernek. Arjen ezúttal a jól ismert és kultikus filmek mellett kevésbé ismert filmekből és tévésorozatokból is ihletet merített, amelyekről a megrögzött rajongókon kívül a hétköznapi földi halandók többsége még sosem hallott.
A felhozatal tényleg tarka, hiszen az egyes számok a jól ismert sci-fi-filmek – mint a „Terminátor”, a „Donnie Darko”, a „Vissza a jövőbe”, az „Idétlen időkig”, a „Bill és Ted zseniális kalandja” és a „Csillagok között” – mellett nálunk jóval kevésbé híres alkotásokból is táplálkoznak, mint a „Primer”, „A végső visszaszámlálás”, a „Frekvencia”, a „Forráskód” és a régi brit tévésorozat, a „Sapphire and Steel”. Az utóbbit valószínűleg csak Arjen generációjának megrögzött sci-fi-rajongói ismerik, nálunk gyakorlatilag ismeretlen.
A „Revel In Time” a „Fate Of Man” című prog/power metal hibriddel nyit, amelyet a felsoroltak közül a legismertebb film, vagyis a Terminátor ihletett. A várakozásokkal ellentétben – a gyilkos robotokról szóló filmek véres, posztapokaliptikus híre alapján az ember nyers, férfias energiájú énekest képzelne el egy ilyen koncepcióhoz – Arjen ehhez a számhoz Brittney Slayest (Unleash the Archers) választotta, akinek a férfiasan érdes énekstílusa meglepően sikeres választásnak bizonyul. A melodikus, felpezsdítő refrén teljesen powermetalos, mégis jól sül el, és a legtöbb progmetalos puristát sem zavarja majd, akik értékelni fogják Michael Romeo szaftos gitárszólóját is. A „28 Days (Till the End of Time)”, amelyet a „Donnie Darko” című sci-fi pszichothriller ihletett (Arjen nyilván nagy rajongója Jake Gyllenhaal színésznek, hiszen a „Revel In Time” két olyan számot is tartalmaz, amelyet az amerikai színész főszereplésével készült film inspirált), a várakozásoknak megfelelően sötétebb hangulatú, ami remekül áll Arjen régi cimborája, Russell Allen hagyományosan dühös és érdes éneklésének.
A „Prescient” érdekes, „világűrösen” csengő szintetizátoros nyitómotívumot kapott. Ez a szám sikeresen hidat ver a prog metal és a prog rock között, különleges énekdinamikája pedig abból adódik, hogy két különböző énekes szerepel benne: a már említett Ross Jennings és kevésbé ismert vokális társa, Micheal Mills (Toehider). A „Back From The Past” keményrockosabb megközelítést hoz markáns gitárfrázissal, ami nem meglepő, hiszen ezúttal a mindig kiváló Jeff Scott Soto áll a mikrofon mögé. A kissé derűsebb, de még mindig feszültséggel teli hangulat jól illik a szöveghez, amelyet a kultikus „Vissza a jövőbe”-trilógia ihletett, míg a zseniálisan eszelős Emmett „Doc” Brown doktort idéző „kattant” pillanatról Bumblefoot szólója gondoskodik.
A címadó dal, amely a Bill és Ted különös utazásairól szóló három vígjáték elsőjéből merít, egyáltalán nem komikus, hanem meglehetősen ütős és közvetlen szerzemény, amelyben a robbanékony gitárszólóról a hardrockos veterán Adrian Vandenberg és a hardrockos Crobot énekese, Brandon Yeagley gondoskodik. Nagyon jól sikerült a váratlanul dallamos „The Year of ’41”, ahol Joe Lynn Turnernek, a Kirk Douglas és Michael Sheen főszereplésével készült „A végső visszaszámlálás” drámai eseményeinek központi „mesélőjének” sikeresen tesznek társaságot a női vokálharmóniák. A drámai billentyűszólót Jens Johansson szállítja.
A „Bridge Of Life” Damian Wilsonnal, akire azt a feladatot „bízták”, hogy főszerepben mutassa be a „Frekvencia” című film hátterét, amelyben Dennis Quaid játszott, rendkívül epikusra sikerült, a gazdag hangulatot pedig tovább mélyíti a női vokálharmóniák váratlan betörése. Dan Swanö vállára meglehetősen nehéz feladat hárult: az „Idétlen időkig” című vígjátékból, amelyben Bill Murray szórakoztatott minket komikus-tragikus módon, Star One-féle progmetalos energiakatalizátort kellett csinálnia. A szövegben felfedezhető néhány szórakoztató utalástól eltekintve ebben a szerzeményben a várakozásoknak megfelelően zeneileg semmi komikus nincs. Swanö jellegzetes, tompa és érdes énekhangját sikeresen színesítik a női vokálharmóniák, a őrült gitárszólót pedig Marcel Singor, a kultikus progrockos Kayak tagja játssza.
Az „A Hand On the Clock”, amelyben Floor Jansen főénekesként egyesíti erejét régi After Forever-társával, Joost van den Broekkal, aki a drámai billentyűszólót adja, igazi dráma és a különféle érzelmek szenvedélyes hullámvasútja. Mindezek miatt valószínűleg a modern Nightwish-hívek többségének is tetszeni fog. A „Beyond the Edge of It All” John JayCee Cuijpers (Praying Mantis) főéneklésével ismét kicsit keményrockosabb szerzemény, a „világűrösen nosztalgikus” refrént pedig „klasszikus” Star One- és Ayreon-stílusban építették fel. Ezúttal sem hiányoznak a drámai női vokálharmóniák. Az epikus „Lost Children of the Universe”, amelynek főszereplői az egykori ministránsfiú Roy Khan és Steve Vai, Frank Zappa legjobb tanítványa és a „Revel In Time” legrangosabb gitáros vendége, az album rendkívül sikerült csúcspontja és első osztályú lezárása.
Érdekesen sikerültek a második lemezen található alternatív verziók is, amelyekben teljesen más főénekesek szerepelnek. Így például a „Lost Children of the Universe” alternatív változatában Khan helyett Tony Martin énekel, a „Today Is Yesterday” módosított verziójában pedig Swanö helyett maga Lucassen áll a mikrofonhoz. Hangszeres szempontból nincsenek lényeges különbségek, kivéve a „The Year of ’41” alternatív verziójának billentyűszólóját, amelyet Johansson helyett Alessandro Del Vecchio játszik.
A „Revel In Time” biztosan megvigasztalja és jókedvre derítheti mindazokat, akiket az aktuális Ayreon-album, a „Transitus” így vagy úgy csalódással töltött el. Az új „space metal” opera balzsam minden minőségi prog metal rajongónak, egyben a „Space Metal” (2002) debütalbum óta a Star One szinte legérdekesebb műve. Arjen így némiképp jóvátette a vitatott „Transitus”-t, egyúttal arra kényszerítette a rajongóit, hogy ismét felfrissítsék sci-fi-klasszikus-ismereteiket, és megismerkedjenek néhány homályosabb címmel is, amelyeket csak egy hozzá hasonló sci-fi-stréber ismer.
Szerző: Peter „Dr. ProgRock” Podbrežnik
Számlista:
1. Fate of Man (5:29)
2. 28 Days (Till the End of Time) (7:21)
3. Prescient (6:34)
4. Back from the Past (4:50)
5. Revel in Time (4:38)
6. The Year of ’41 (6:20)
7. Bridge of Life (5:14)
8. Today Is Yesterday (5:46)
9. A Hand on the Clock (5:52)
10. Beyond the Edge of It All (4:52)
11. Lost Children of the Universe (9:46)
Felállás:
Arjen Lucassen – gitár, gitárszóló a 10. számon, basszusgitár, billentyűs hangszerek
Ed Warby – dob
Erik van Ittersum – ‘Solina’ vonósok
Joost van den Broek – Hammond-orgona
Marcela Bovio – háttérvokál
Irene Jansen – háttérvokál
Vendégek:
Brittney Slayes – ének és háttérvokál az 1. számon
Michael Romeo – gitárszóló az 1. számon
Sir Russell Allen – ének
Timo Somers – gitárszóló a 2. számon
Michael Mills – ének és háttérvokál a 3. számon
Ross Jennings – ének és háttérvokál a 3. számon
Jeff Scott Soto – ének a 4. számon
Ron Bumblefoot Thal – gitárszóló a 4. számon
Brandon Yeagley – ének az 5. számon
Adrian Vandenberg – gitárszóló az 5. számon
Joe Lynn Turner – ének a 6. számon
Will Shaw – vokalizálás a 6. számon
Joel Hoekstra – gitárszóló a 6. számon
Jens Johansson – szintetizátorszóló (6. szám)
Damian Wilson – ének a 7. számon
Dan Swanö – ének a 8. számon
Marcel Singor – gitárszóló a 8. számon
Lisa Bella Donna – Moog a 8. számon
Floor Jansen – ének és háttérvokál a 9. számon
Joost van den Broek – Hammond-orgona a 9. számon
John Jaycee Cuijpers – ének a 10. számon
Roy Khan – ének all. számon
Steve Vai – gitárszóló all. számon
‘Hellscore Choir’ – kórusének all. számon
Vendégek a bónusz CD-n (‘de-luxe’ kiadás):
Marcela Bovio – ének az 1. és 9. számon
John Jaycee Cuijpers – ének a 2., 4. és 5. számon
Will Shaw – ének a 3. számon
Alessandro Del Vecchio – ének a 8. számon, szintetizátorszóló (6. szám)
Wilmer Waarbroek – ének a 7. számon
Arjen Lucassen – ének a 8. számon
Irene Jansen – ének a 9. számon
Mike Andersson – ének a 10. számon
Tony Martin – ének all. számon
