Kiadó: Music Theories Recordings/Mascot Label Group
Megjelenés dátuma: 2020. 9. 25.
Produkció: Arjen Anthony Lucassen
Album hossza: 80.51 perc
Műfaj: Progressive Rock
Értékelés: 7.0/10
A „Transitus” Arjen Anthony Lucassen és mindig is ambiciózus projektje, az Ayreon legújabb prog metal/prog rock operája, amelynek zenei, szerzői és koncepcionális irányítása is Arjen kezében volt. Arjen eredetileg egyáltalán nem Ayreon-albumnak szánta a „Transitus”-t, hanem egy másik projekt keretében akarta kiadni, később azonban meggondolta magát, és ismét egy sor rangos zenei név közreműködését kérte.
A „Transitus” koncepciójának énekes szerepein, vagyis az egyes karaktereken számos ismert énekes és énekesnő osztozott: Tommy Karevik (Kamelot, Seventh Wonder) Danielt, Cammie Gilbert (Oceans of Slumber) Abbyt, Paul Manzi (ex-Arena) Henryt, Simone Simons (Epica) a Halál Angyalát, Amanda Somerville (Trillium) Laviniát alakítja, Marcela Bovio (ex-Stream of Passion) három karakterben tűnik fel, Johanne James dobos (Threshold) Abrahamet, Dianne van Giersbergen (Ex Libris) a Szoprán szerepét, Dee Snider (Twisted Sister) pedig az Apát játssza.
Arjen mellett hangszeresként olyan mesterek dolgoztak a „Transitus”-on, mint a gitárvirtuóz Joe Satriani és Marty Friedman (ex-Megadeth). A „Transitus” nagy különlegessége, hogy ez csak a második Ayreon-album, amelyen nem Ed Warby ül a dobok mögött. Ezúttal Juan van Emerloot váltotta, Arjen régi ismerőse, aki valaha Lucassen első zenekarával, a Vengeance-szel dolgozott együtt. Arjen saját bevallása szerint Warby (ideiglenes) leváltásával is azt akarta bizonyítani, hogy ez nem egy szokványos Ayreon-album. A történet mesélőjeként ezúttal a legendás angol színész, Tom Baker vendégeskedik, aki 1974 és 1981 között lett híres a Doktor negyedik megtestesüléseként a BBC kultikus sci-fi sorozatában, a Doctor Who-ban.
Alig maradt már „régi angol iskolás” színész, aki alkalmasabb lenne egy ilyen koncepcióhoz, mint Baker: az ember mintha egyenesen arra született volna, hogy egy gótikusan hátborzongató, a 19. században, a viktoriánus Angliában játszódó történetet meséljen el. Sajnos azonban a narrációiból – főleg a második lemezen – egyszerűen túl sok van, és idővel sokaknak kifejezetten fárasztóvá válhatnak. A „Transitus” gótikus koncepciója teljesen más, mint az eddigi Ayreon-koncepciók, amelyek többnyire sci-fi hangulatúak voltak, és ez volt az egyik fő oka annak, hogy Arjen kételkedett, nem lenne-e jobb inkább egy másik projekt keretében kiadni. Hamar kiderül, hogy a kételyei teljesen jogosak voltak.
Az eddigi Ayreon-koncepciókhoz képest a „Transitus” nagy lépés hátrafelé: ambiciózus, intelligens, provokatív és újító történet helyett olyasmit kaptunk, ami inkább hasonlít a klasszikus európai mesék disney-s feldolgozására, mint egy Tim Burton rendezte sötét, gótikus filmre. A sztori rendkívül sekélyes, és két különböző világról szól: az anyagiról, amelyet a viktoriánus London testesít meg, és a szellemekről szóló spirituális világról.
A történet központi alakja egy tehetős, naiv srác, Daniel. Az apja kidobja a házból, mert viszonya volt a házi cselédjükkel, Abbyvel, aki láthatóan mindkét gazdag férfit érdekelte. Ezen sok, a történelmi kontextust nem értő politikai korrektség-őr megforgathatja a szemét, hiszen a „végzetes” cselédet a fekete énekesnő, Cammie Gilbert játssza. Daniel tragikus halált hal, és attól kezdve a szelleme különféle módokon próbál kapcsolatot teremteni Abbyvel, és bizonyítani, hogy a lány ártatlan a halálában. Daniel a bánatát úgy enyhíti, hogy beszélget egy római katona szobrával az apja birtokának közepén, amely a képzeletében életre kel és megszólal. A történet végén Daniel, hamis barátja, Henry ördögi terve, valamint a Halál Angyalának csábító, női változata és fúriái ellenére is kapcsolatot teremt Abbyvel, és a szerelmesek végül egyesülnek a Transitusban, a szellemek, vagyis a holtak világában. Röviden: a „Transitus” koncepciójáról nem érdemes sok szót vesztegetni, és nagy kérdés, hogy az albummal párhuzamosan megjelent képregény képes-e kijavítani a meglehetősen halovány összbenyomást.
A „Transitus” harmadik, talán legnagyobb hibája a központi férfi és női főszereplő, vagyis Tommy Karevik és Cammie Gilbert közötti meggyőződés nélküli vokális interakció. Köztük semmiképp sem szikrázik be az igazi varázs, az a varázs, amelyet a korábbi Ayreon-féle férfi–női duettekben megszokhattunk. Cammie meglehetősen sajátos énekregiszterrel és érdekes hangszínnel rendelkezik, ami a saját zenekarában, az Oceans of Slumberben valószínűleg ül, Tommyval duettben viszont túlzottan hamisnak és szinte ragadozónak hat, ami egyáltalán nem illik Daniel törékeny, elhunyt szeretőjének szerepéhez. Egy másik szerepben az éneklési stílusa valószínűleg kitűnően működne.
A többi énekes és énekesnő java része dicséretet érdemel, bár az albumon akadnak nem túl fényes pillanatok is, amikor kissé hamisan, egymás hegyén-hátán üvöltenek, például az enyhén idegesítő „Condemned Without a Trial”-on. Az énekesnők közül ez különösen igaz a ezúttal remek formában lévő Simone Simonsra, aki a Halál Angyalának számára szokatlan, baljós és egyszerre csábító szerepében brillírozik. A vörös hajú metaldíva különösen a „This Human Equation”-ben ragyog. Jó hallani Paul Manzi remek énekteljesítményét is, aki az Arena otthagyása után – amellyel csaknem tíz évig gyümölcsözően dolgozott együtt – mindenképp megérdemelne nagyobb ismertséget. Paul különösen a „Talk of the Town”-on villan, amely a „Transitus” sikerültebb pillanatai közé tartozik.
Hangszeres szempontból egy kicsit keményebb, gótikusabb és ambient jellegében sötétebb Ayreon-teljesítményről van szó a megszokottnál, amely időnként közelebb áll Arjen más projektjeihez, például a The Gentle Stormhoz, de ezt a „Transitus” természetéről és koncepciójáról szóló beharangozók alapján amúgy is számítottuk. Az egyes hangszeresek hibátlanul végezték a dolgukat, Joe Satriani rajongói pedig biztosan élvezni fogják a gitárszólóit a „Get Out! Now!” című számban, amely kislemezként is megjelent. Éppen a kislemezként megjelent dalok, mint a „Hopelessly Slipping Away”, valamint a már említett „Get Out! Now!”, „This Human Equation” és „Talk of the Town” tartoznak ennek a „hol forró, hol hideg” albumnak a legjobb pillanatai közé. A két főszereplő énekes közötti meggyőződés nélküli vokális kémia sajnos oka annak, hogy a kompozíciók többsége már a nyitó „Daniel’s Descent into Transitus”-tól kezdve nem tud igazán életre kelni, miközben az egyes számok között abszolút túlzott mennyiségben akad legfeljebb két percnyi „töltelék”, ahol Baker beszélt szava uralkodik.
A „Transitus”-nak mindenképp sokkal jobb lett volna, ha Arjen valamelyik másik projektje, például a The Gentle Storm, a Guilt Machine vagy a Stream of Passion neve alatt jelenik meg az Ayreon helyett, ahogy eredetileg tervezték, de a végén megint a biztos haszon gazdasági logikája győzött. Kár, mert az album nem nélkülözi a pozitívumokat. Egy kicsit rövidebb játékidővel, korlátozott számú narrációval, szellemesebb részszerkezetekkel, intelligensebb és érdekesebb koncepcióval, és mindenekelőtt jobb vokális kémiával a két főszereplő énekes között a „Transitus” kétségkívül sokkal jobban sikerült volna. Ezúttal Arjennek – az irigylésre méltó, mindig jelen lévő ambíciója ellenére – nem sikerült túl jól az egész, és előfordulhat, hogy a „Transitus” a sokkal érdekesebb, sci-fi hangulatú Ayreon-elődök árnyékában marad.
Szerző: Peter „Dr. ProgRock” Podbrežnik
Számlista:
CD1.:
1. Fatum Horrificum (A] Graveyard, B] 1884, C] Daniel And Abby, D] Fatum, E] Why?!, F] Guilty)
2. Daniel’s Descent Into Transitus
3. Listen To My Story
4. Two Worlds Now One
5. Talk Of The Town
6. Old Friend
7. Dumb Piece Of Rock
8. Get Out! Now!
9. Seven Days, Seven Nights
CD2.:
1. Condemned Without A Trial
2. Daniel’s Funeral
3. Hopelessly Slipping Away
4. This Human Equation
5. Henry’s Plot
6. Message From Beyond
7. Daniel’s Vision
8. She Is Innocent
9. Lavinia’s Confession
10. Inferno
11. Your Story Is Over!
12. Abby In Transitus
13. The Great Beyond
Közreműködők:
Arjen Anthony Lucassen – ének, gitár, basszusgitár, billentyűs hangszerek, xilofon, Dulcimer, gyerekzongora
Énekesek:
Tommy Karevik
Cammie Gilbert
Amanda Somerville
Dee Snider
Marcela Bovio
Simone Simons
Johanne James
Michael Mills
Dianne van Giersbergen
Caroline Westendorp
Dan J. Pierson
Jan Willem Ketelaers
Wilmer Waarbroek
Will Shaw
Marjan Welman
Lisette van den Berg
Tom Baker – narráció
Noa Gruman – hangszerelés a Hellscore Choir számára
Hellscore Choir – kórus
Joost van den Broek – Hammond-orgona, zongora
Ben Mathot – hegedű
Jeroen Goossens – fuvola, síp
Jurriaan Westerveld – cselló
Alex Thyssen – kürt
Joe Satriani – gitár
Marty Friedman – gitár
Patty Gurdy – Hurdy gurdy
Juan van Emmerloot – dob
Jan Willem Ketelaers – háttérének
Wilmer Waarbroek – háttérének
Will Shaw – háttérének
Marjan Welman – háttérének
Lisette van den Berg – háttérének
