Kiadó: Frontiers Music Srl.
Megjelenés dátuma: 2022. 7. 15.
Produkció: Alan Parsons
Az album hossza: 45.05 perc
Stílus: Art Rock / Progressive Rock / Pop Rock
Értékelés: 8.0/10
Alan Parsons, a legendás zenész, producer és hangmérnök sosem tartozott a legújítóbb progrockerek közé, éppen ezért viszont az egyik legkvalitásosabb és legkövetkezetesebb alkotó volt: a hetvenes–nyolcvanas években, még az emlékezetes The Alan Parsons Project kereteiben időtlen dalok egész sorát hozta létre, például az „Eye In The Sky”-t, a „Sirius”-t, a „Don’t Answer Me”-t, a „Games People Play”-t és a „Time”-ot, hogy csak a legismertebbeket említsük. Miután a The Alan Parsons Project 1990-ben feloszlott, Alan szólóútra lépett, és azóta öt önálló albumot készített, amelyek többé-kevésbé sikeresen folytatták a híres projekt stílusát.
A „From The New World” a hatodik stúdióalbuma, a 2019-es „The Secret” utódja, amely közel tizenöt év alkotói szünet után hozta el Alan sikeres visszatérését. Az évtizedek óta szokásos módon a „From The New World” is felvonultat néhány neves vendéget, köztük Joe Bonamassa gitárvirtuózt, Tommy Shaw énekes-gitárost (Styx), valamint David Packet (ex-Ambrosia) és James Durbint (ex-Quiet Riot). Ez azt jelenti, hogy a „From The New World” tizenegy szerzeményén kilenc különböző énekes szerepel.
A nyitó „Fare Thee Well” teljesen a The Alan Parsons Project fénykorának stílusában épül fel, a szövegben pedig számos utalást tartalmaz Alan korábbi alkotásaira, és kiváló minőségű indítást ad az albumnak. Megvan benne minden, ami a hetvenes–nyolcvanas években artrock-gurmék légióit nyűgözte le: bájos vokális harmóniák, markáns refrén, ínycsiklandó szimfonikus hangszerelés és megbízható gitárjáték. A címadó dal, amely kissé a örökzöld „Children of the Moon”-ra emlékeztet, középtempós. Egészében véve nagyon rendben van. Ugyanez igaz a drámai „Uroboros”-ra, amelyben Tommy Shaw énekel, és amely több ponton rokon a Styxszal. A „Don’t Fade Now” álmodozó ballada, amelyben vezető énekesként és gitárosként maga Parsons úr is közreműködik. Éppen elég stílusbeli rokonságot mutat néhány klasszikus The Alan Parsons Project-balladával ahhoz, hogy ne legyen unalmas.
A „Give ’em My Love”-ot főleg a énekben kiváló formában lévő Durbin és Bonamassa dobja fel, aki élénk gitárszólóval tarkítja, és ettől a dal jóval mozgalmasabb lesz. A zongorára épülő „Obstacles” nosztalgikus power ballada a régi motoros P.J. Olssonnal a főszerepben. Az „I Won’t Be Led Astray”, Pack vezetésével, rendben lévő, de nem túl izgalmas AOR-ballada, amelyet Bonamassa jellegzetes gitárszólója ment meg a középszerűségtől. A középtempós „You Are the Light” felismerhető, „retró” stílusban épül fel, és az ízléses vokális harmóniáknak meg a nosztalgikus refrénnek köszönhetően a régi hívek többségének tetszeni fog. A kissé elektronikus beütésű „Halos” a nyitó „Fare Thee Well” mellett a leginkább közelít ahhoz, hogy klasszikus The Alan Parsons Project-sztenderd legyen. Alan sokszor megpróbálta (sikertelenül) megírni legnagyobb slágere, az „Eye in the Sky” és a kultikus instrumentális „Sirius” utódját, és most sem tudjuk levetkőzni ezt az érzést.
Sajnos a jó energia és a viszonylag kifogástalan színvonal az album vége felé, az utolsó két dalnál, amelyek mindketten feldolgozások, szinte szétesik. Ilyenkor az ember azt kérdezi magától: „minek volt ez szükséges?”. A „Goin’ Home” egy száz éves eredeti feldolgozása, amelyet Antonín Dvořák egyik tanítványa írt. Alan előadásában kissé álmos ballada lett belőle, a „Be My Baby” pedig meglehetősen anakronisztikus feldolgozása a gyöngyöző múltú The Ronettes lánycsapat slágerének. Bár Alan eddigi életművében az egyik ritka női főénekes dal, nem hagy jó benyomást, és az albumon teljesen feleslegesnek, olcsónak hat.
A „From The New World” a legtöbb régi Alan-rajongónak tetszeni fog, hiszen számos nosztalgikus pillanatot tartogat, amelyek a „régi szép időkre” emlékeztetnek, a vége felé viszont kissé elfogy a kezdeti lendület, ezért nem sorolható az idei progresszív rock, illetve art rock termés élvonalába. Alan produkciója a „From The New World”-ön követendő példa lehet sok hasonló zenekarnak, ami a munkásságát ismerőket persze egy cseppet sem fogja meglepni. A rutinos zenész és producer mester a „From The New World”-del nagyon szolid albumot alkotott, amely a várt színvonalat hozza, és számos lenyűgöző pillanatot tartalmaz, de a „lecsengésből” hiányzik az az „i-re a pont”, hogy a legjobb művei közé kerüljön, ha a The Alan Parsons Project hagyatékát is beleszámítjuk.
Szerző: Peter „Dr. ProgRock” Podbrežnik
Számlista:
1. Fare Thee Well
2. The Secret
3. Uroboros (featuring Tommy Shaw of STYX)
4. Don’t Fade Now
5. Give ‘Em My Love (featuring James Durbin, Joe Bonamassa)
6. Obstacles
7. I Won’t Be Led Astray (featuring David Pack, Joe Bonamassa)
8. You Are The Light
9. Halo
10. Goin’ Home
11. Be My Baby
Felállás:
vezető ének – Alan Parsons, Tommy Shaw, David Pack, James Durbin, P.J. Olsson, Todd Cooper, Dan Tracey, Mark Mikel, Tabitha Fair
vokál – Alan Parsons, Tommy Shaw, P.J. Olsson, Todd Cooper, Dan Tracey, Doug Powell, Mark Mikel, Chris Shutters, Scott Hunt
gitár – Alan Parsons, Jeff Kollman, Dan Tracey, Doug Powell, Jeff Marshall, James Durbin, Tim Pierce
basszusgitár – Guy Erez
dob – Danny Thompson
billentyűk – Tom Brooks, Doug Powell, Matt McCarrin, Kim Bullard
szaxofon – Todd Cooper
cselló az “I Won’t Be Led Astray” c. dalban – Mika Larson
gitárszólók a “Give ‘Em My Love” és az “I Won’t Be Led Astray” c. dalban – Joe Bonamassa
