Előadó: Rage
Kiadó: Nuclear Blast
Megjelenés: 2006
Értékelés: 3/5
A Soundchasert keresztre feszítették, és az ő tiszteletére írt a Rage egy 20 perces epikus szvitet, amelyet a prágai „Lingua Mortis” zenekar hangzásával dúsítottak, azzal a zenekarral, amellyel a banda már dolgozott együtt a kilencvenes évek második felében. Mit hoztak hát össze Wagner, Smolski és Terrana?
Valójában a „Speak Of The Dead” két részből áll, és köztük jól kivehető a választóvonal. Az elsőt a már említett, 20 perces Suite Lingua Mortis adja, a hagyományos Rage-metal és a klasszikus zenekari hangszerelés keveréke. Smolski, a gitáristen persze most is zseniális, és megszokott formáját hozza elképesztően kidolgozott gitárfutamaiban, Mike Terranának pedig most is sikerül keményen „pisztolyoznia” a gurításaival, amelyekkel az izmaiból, szinte félkézzel veszi el a hallgató lélegzetét. Ez most sincs másként. A zenekar játéka életet és érzelmeket visz a szvitbe, és valóban életre kelti azt. Elég bátor lépés ez, amelyet a mai Rage láthatóan nagyon szeretett volna újra megtenni. A szvit igazi rekviem, megérdemli, hogy esélyt kapjon, és a bőr alá másszon.
A Rage eltalálta a megfelelő mértéket. Megőrizték metalos, hajlíthatatlan tartásukat, és valami még mindig friss, vonzóan izgalmas dolgot hoztak össze. Ennek a merész szvitnek az „ultramelodikus” gitár szó szerint segít szárnyalni. Peavy éneke megszokott, és a szvit eposzi jellegét, himnikus pompáját bizonyos mértékig megnyirbálja, a kompozíciót pedig a földre húzza. A szvit sok türelmet kíván, hiszen az igazi „headbanger” azonnali, üvöltő metal-extázisra vágyik, amit a szvitben aligha talál meg, bár a Rage néhányszor meggyőzően okádja a tüzet. Az igazi metalosokat a 20 perces szvit valószínűleg halálra fogja untatni, mert a Rage egyszerűen túl durva banda, Peavy dühösen éles hangja pedig nem való a zenei „szimfonizálásba”. Más oldalról viszont éppen ez az ének ad neki fontos súlyt, úgyhogy elmondhatjuk: a Rage ismét valami sajátot és valami újat alkotott. A szvit tényleg üdvözlendő ötlet, mert így kizárja a „Soundchaser” (2003) túlzott klónozásának esélyét. Ugyanakkor hallgatás közben felmerül a kérdés, hogyan festene az egész 20 perces instrumentálisként, amely biztosan 100-zal égetne, hiszen először fordulna elő, hogy a Rage ilyen hosszú instrumentálist készít! Emlékezzetek a 10 perces instrumentális „rally jammingre” az Unitiy című dalban! A rajongókat nem zavarná egy ilyen instrumentális, fenntartások nélkül elfogadnák. Mivel a szvit motivikusan nagyon töredezett, kicsit tovább tart átrágni magad rajta. Ha viszont befészkeli magát a fülbe, a játékideje úgy elszalad, mintha ujjat mozdítanál.
A folytatásban érkező dalok viszont már tényleg az „igaziak”. A második rész a Rage-et teljesen más fényben mutatja. A trió ismét őrülten tombol, és közben nem ismer megállást. A Rage itt minden epikusságot elhagyott, és olyan dühös, mint rég nem. A második részben hét, 3:30 és 5:15 perc közötti gyilkos dal található. Szimfonikus sminknek nyoma sincs, a Rage klasszikus módon áll hozzá a dolgokhoz, mint egy derekasan felhergelt „power metal trió”. A banda tajtékzik, és úgy tűnik, a No Fear, a Full Moon, a Kill Your Gods (fantasztikus középső instrumentális résszel), a Turn My World Around, a Be With Me Or Be Gone és a Speak Of The Dead ismét nyersebb és pusztítóbb, mint a „Soundchaser” (2003) számai. A dalok a hagyományos Rage-stílust hordozzák, amelynek szerzője természetesen Peavy Wagner, ezeket a vázakat pedig ismét lenyűgözően fűszerezi a belarusz gitárcsoda, Victor Smolski földöntúli játéka, Mike Terrana megszokott, nyakatekert dobolásáról nem is beszélve. A lemez sötét, morbidan depresszív hangulatot áraszt, gyászba és melankóliába burkolva, amiből sem az „Unity” (2002), sem a „Soundchaser” nem részesült ilyen mértékben. A szövegek ismét a kedvelt témákhoz térnek vissza: élet és halál kérdései, utazások a túlvilágra, lelkek szárnyalása, a halál utáni élet,…
A „Speak Of The Dead” mindenekelőtt taktikus album. A Rage ügyesen kikerülte az esetleges albumon belüli „ismétlődést”, főként az új szvit beiktatásával. Egyúttal ismét meglepnek a „thrashelős” hajlamok és az enyhe stílusbeli kacérkodás a kilencvenes évek elejével, amikor különösen híresek voltak zabolátlan élességükről és nyerseségükről. A srácok ügyesen navigálnak a sztenderdek között, amelyeket bölcsen uralnak.
Felállás
Peavy Wagner – ének, basszusgitár
Victor Smolski – gitár, billentyűk
Mike Terrana – dobok
Produkció
Rage & Charlie Czajkowski
Dallista
Suite Lingua Mortis (1-8. dal):
01. Mortituri Te Salutant
02. Prelude Of Souls
03. Innocent
04. Depression
05. No Regrets
06. Confusion
07. Black
08. Beauty
09. No Fear
10. Soul Survivor
11. Full Moon
12. Kill Your Gods
13. Turn My World Around
14. Be With Me Or Be Gone
15. Speak Of The Dead
Az album játékideje: 53:12
