Előadó: RPWL
Kiadó: Inside Out Records
Megjelenés: 2005
Értékelés: 4/5
Az ambiciózus RPWL, vagyis „az új évszázad német Pink Floydja” mindössze a harmadik stúdióalbuma után máris az első „live” CD-jével jelentkezik. A zenekar, amely kezdetben a Pink Floyd-feldolgozások játszásából élt a színpadokon, a harmadik stúdióalbumával, a „World Through My Eyes”-zal (2005) végre érezhetően eltávolodott a Pink Floyd-követéstől. Kár, hogy nem vártak ki még egy-két stúdióalbumot, amely stílusában teljesen összehasonlíthatatlan lenne a Floyddal, de itt van most a „live” album a maga makulátlan valójában, úgy, ahogy van. És érdekes módon nagyon-nagyon szép lett. Ha nem ismered a zenekart, ezzel a „live” albummal vvágj bele.
Az okok? Az összeszokottság csúcsklasszis, a hangzás kiváló, az RPWL pedig egyszerűen RPWL. Egy darabból álló, remek „špil” folyamatos transzcendentális hangulattal, a hangszerek ideális hangzáspozícióban és kommunikációban, a vokál meleg, puhán bársonyos és középen áll, hellyel-közzel olyan vokális harmóniákkal körülvéve, amelyek igazán magas szinten simulnak hozzá. Azt, hogy az RPWL megbecsült banda, bizonyítja a vendégzenész, Ray Wilson (ex-Stiltskin, ex-Genesis) is, aki két dalt énekelt a színpadon a zenekarral, mégpedig a Genesis-eredeti Not About Us-t és a gyönyörű szerelmes siratót, a Roses-t. Az RPWL humorérzékét sem rejti véka alá, és meglepetést okoz azzal, hogy a Genesis-eredeti I Know What I Like (in Your Wardrobe) verseit beemeli a Day On My Pillow című dalba.
A két lemez jól elkülöníthető: az elsőn „rövidebb” számok vannak, az első korong ütősebb, ugyanakkor a zenekar magas hangulati szintet tud teremteni rajta, és az RPWL láthatóan nagyon beleéli magát ebbe. A CD 1 a jelenlegi stúdióalbum, a „World Through My Eyes” legtöbb dalát tartalmazza. Az első lemezzel szemben a második jóval inkább át van itatva űrzenei hangulattal, pszichedelikával és a zenekar kísérletezésének ízléses, szép díszítéseivel. A rajta lévő számokat ennek megfelelően válogatták. Például a World Through My Eyes szándékosan el van nyújtva, és több mint 5 perces, erősen atmoszferikus, instrumentális bevezetővel indul, egy kísérleti hajózással! A Cymbaline az a dal, amely közvetlenül megmutatja az RPWL Pink Floyd-megszállottságát, és jelenléte a Pink Floydhoz való hasonlósága miatt hálátlanul zavaró! Ugyanakkor ideális előkészületként, „warm up”-ként szolgál a utána következő, tökéletesen előadott Pink Floyd-feldolgozáshoz, a Welcome to the Machine-hez.
A „Start the Fire” természetesen nagyon jó „live” album, mindent tartalmaz, amit egy ilyen albumnak kell, a zenekarra jellemző, magas fokú atmoszferikusságot, amelyet a srácok meggyőzően bontakoztatnak ki, továbbá nagyfokú összeszokottságot, kiváló éneket és egy megfelelő dalválogatást, amely remek belépő a zenekar világába, ha véletlenül még egyetlen albumuk sincs meg. Ahogy mondtam, az anyag és annak hangzása kiválóan van prezentálva, és mint ilyen, csak megerősíti, hogy az RPWL-lel nem lehet tréfálni.
Felállás
Yogi Lang – ének, billentyűs hangszerek
Karlheinz Wallner – gitár
Stephan Ebner – basszusgitár
Manfred Müller – dobok
VENDÉGZENÉSZEK:
Ray Wilson – ének a CD 1-en (az 5. és 6. dal)
Markus Jehle – billentyűs hangszerek
Produkció
Udi Koomran
Számlista
CD 1.:
1. Sleep (10:09)
2. Start The Fire (4:51)
3. Who Do You Think We Are (4:29)
4. Day On My Pillow (6:19)
5. Roses (6:50)
6. Not About Us (5:00)
7. The Gentle Art Of Swimming (8:47)
8. Wasted Land (5:42)
9. Crazy Lane (4:19)
10. Trying To Kiss The Sun (5:00)
CD 2.:
1. World Through My Eyes (11:29)
2. Opel (5:51)
3. Cymbaline (14:56)
4. Welcome To The Machine (7:17)
5. I Don’t Know (4:19)
6. Hole In The Sky (10:32)
7. New Stars Are Born (Studio – Full Version) (12:40)
Az album játékideje: 128:30
