Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Ljubljana / Cirkus / Szlovénia
A koncert dátuma: 2016. 09. 29.
Látogatók száma: 350
Jegyár: 0,00€
Eltelt egy év, és jöhetett az új Metal Witch. Hiába csúszott a kezdés, mi még ennél is később értünk oda, így Marko Brecelj éppen a műsorát zárta, amikor beléptünk a terembe. A fene egye meg! Úgy látszik, megint csak a 2014. augusztusi kranji találkozásunk marad – a RockLine beszámolóját ITT olvashatod. Biztosan brutálisan ütött. Marko elsétált mellettünk a híres-hírhedt térdzokniban, amelyben Popovič előtt kellett térdepelve csúszni-mászni, vagyis a mai „outfitjében”, amellyel még mindig hihetetlen ügyesen kfigurázza ki ennek az „országnak” a „vezetőit” és persze saját magát is. Ennek az ősz zseninek feltétlenül jóvá kell tennünk a mulasztást: a következő koncertjén ott leszünk.
A fesztivál első fellépőjeként így a velenjei melodikus deathcore-osok, az Inmate csaptak le torzított hangokkal. Az újabb időkben alaposan átszellőztették a felállást: az eredeti tagok közül ma már csak Jure van meg a dobok mögött és Andrej a gitáron. Új felállásban két énekesük is van: az egyik a Last Day Here régi motorosa, az évek során az Inmate jó barátja, Marko Duplišak, a másik Aleksander Kolar. A sort a rutinos basszusgitáros, Miha Oblišar egészíti ki, aki pályafutása során már számos szlovén zenekarban megfordult, valamint a gitáros David Vodopivec. A banda a minőség garanciája. Mindig is az volt. Szerzeményekben és előadásban egyaránt. Az új, vagyis megújított és felfrissített arculatában is. Aleksander és Marko kiválóan egészítette ki egymást a színpadon: az extrém ének kontrasztja mellett a zenekar masszív, tiszta hangfalat húzott fel, ami mögött ott áll a melodikus deathcore-juk. Az Inmate új anyagot is bemutatott, amely a készülő új lemezükön kap majd helyet, az Endless Desires című új kislemezzel az élen. Mint mindig: korrekten és derekasan, nagy tökösséggel. Féktelenül és dühödten!
Mivel a Lene kosti elmaradt, legalább az egyik (immár volt) tagjuk színpadra került. Jan Tehovnik ugyanis a Lene kosti helyett a Pyroxene-t hozta el a Cirkusba. A Pyroxene is saját anyagot mutatott be, amely hamarosan hivatalosan is megjelenik az első EP-jükön, amelyet a zenekar a közeljövőben szándékozik felvenni. A Pyroxene retró hangzású metalt nyom. Ezt a két gitáros cuccának a hangja is tükrözi, no meg maguk a vezető gitárfrázisok. Mindezen áttör a hangsziréna, amellyel Jan Tehovnik áthatolhatatlanul üvölt: magasan és tekintélyt parancsolóan. Jan valójában jól húzta át a srácokat a koncert játékidején. Látszik, hogy a banda mostanában rendszeresen fellép, és koncertről koncertre egyre jobb és magabiztosabb. Sajnos néhány hamis hang hallatszott, főleg a Judas Priest-feldolgozás, a The Reaper alatt. A zenekar a Black Sabbath-feldolgozással, az Electric Funeral-lal ébresztette fel a közönséget, később a (talán túl kiszámítható) Breaking the Law-val (Judas Priest), amit könnyen nélkülözni tudtunk volna, hiszen ezt minden bandácska játssza az óvodában. Summa summarum: szép és nagyon korrekt műsor volt a Pyroxene-tól, de mi most a legforróbb kérdés az egészben? Hát az, hogy milyen lesz az első EP hangzása. Sok sikert, srácok!
A Pyroxene után a dolenjskai Necrotik vette át a színpadot. A Novo mesto-i, vadállat hardcore-osok addigra messze mindenki másnál jobban talpra állították a közönséget, amely az ő kezükből evett. Energiával teli, összeszokott koncert! A zenekar május végén adta ki első EP-jét „Wake Up” címmel, és erről szólalt meg az Evil Against Evil (nyitószám), majd a Devil Wears Your Skin, a Wake Up, a Dirty Little Whore és így tovább. A romboló tornádót a Sepultura-klasszikus Roots Bloody Roots feldolgozásával fűszerezték meg, és ez főnyeremény volt. A számba beleszőtték a Pulp Fiction zenei alapjának (Misirlou) egy szeletét, a nép pedig teljesen megvadult, így a helyszínen őrült circle pit kerekedett, és nem egy fej a fellépés alatt a stage diving-ot is kipróbálta. Szóval: a Necrotik kisajtolta az utolsó atomnyi erőt is a látogatók többségéből. Minek is?
Ezután időben rövidített formátumban a borovnicai Warm Up Bones ugrott a színpadra. Ez a banda talán eddig kissé rejtve maradt a zenei közvélemény szeme elől, pedig hihetetlenül rutinos és ismert Szlovénia borovnica–podpeči vidékén! Főleg azért, mert rengeteg különféle feldolgozást játszik, méghozzá kiválóan. Remekül összeszokott kvartett, amely ezen a koncerten szigorúan csak saját anyagot játszott. A Warm Up Bones hangzása kristálytiszta volt, addig az estéig messze ez szólt a legjobban az összes fellépő közül. Bár legfeljebb fél órát játszottak, és ráadásul megtizedelt közönség előtt, kiválóan muzsikáltak. A kvartett tagjai remekül kiegészítik egymást. Az ének igazi, határozott, erős, kifejező, a kiváló gitárszólók fenomenálisan épülnek bele a dallamos, ütős hard rock/heavy metal riffek formájába, amelyek valamiképp (és ez nem túlzás) pótolják a színpadon azt, amit ma a Pomaranča hozhatna, ha normálisan fejlődött volna tovább a színtéren (egészen máig). Röviden: a Warm Up Bonesra a jövőben érdemes nagyon odafigyelni!
Végül, nagyon-nagyon későn, a színpadra végre felért a Metropolis. Ez a zenekar a Motörhead, az egyedülálló rock’n’roll csibészek életművének feldolgozására esküdött fel. Már jó ideje. A főszereplő természetesen továbbra is Hotschko! Ugyanez a Hotschko hangolta be a kilencvenes évek első felében a Floyd Rose-t e beszámoló szerzőjének elektromos gitárján, amíg a szerző még tévedésben élt, és csak idővel jött rá, hogy jobb, ha zenei írásokba kezd, mint ha gitározik. Nos, Hotschko 1994 óta nyűvi a Rickenbackerét a Metropolisban, és könyörtelenül esztergálja Lemmy-s hangjával a mikrofonokat, hogy csak úgy repülnek belőlük a vastag forgácsok. Az újabb időkben csatlakozott hozzá a tapasztalt gitáros, Marko Čulajević, becenevén „Čule”, akit természetesen nagyon jól ismerünk a ljubljanai rock’n’roll-veteránok, a Sausagues sorai közül, a dobok mögött pedig Hotschko hűséges cimborája, BDM maradt. Szóval: a hang szuper volt, az előadás is. Különösen Hotschko rendkívül áthatoló, Lemmy-s hangja miatt, amelyben jóval több erő és kitörő energia van, mint amennyi a vaskancellár hangjában volt az utolsó éveiben, amikor a rockikon koncertről koncertre láthatóan gyengült. Hotschko egyébként Lemmy színpadi mozdulatait is alaposan megtanulta, és ugyanolyan fekete inget vett fel, mint amilyet a rock’n’roll vaskancellárja általában viselt a koncertjein. Csak a két szemölcs hiányzott a jobb arcáról, a kalap és a bőrcsizma. A mikrofon is kötelezően lefelé nézett. A banda két saját számot játszott, egyébként pedig a Cirkusban életben maradt tucatnyi embert lelkesítette a Motörhead-eredetik több mint tisztességes változataival (kivétel a félrejátszott No Class). A Metropolis szám előtt Čule és Hotschko kisujjával összekapaszkodott, ahogy az a Motörhead-koncerteken szokás volt. Akadtak meglepetések is, amelyeket a Motörhead az utóbbi években már rég nem játszott, például az I’ll Be Your Sister, a Love Me Like A Reptile, a Stone Dead Forever és a Built For Speed. Emellett jött egy csomó kötelező sztenderd, többek között a Going to Brasil, a Just Cause You Have the Power, a Dead Men Tell No Tales, a Dancing On You Grave, a Stay Clean, az Iron Horse, a Shoot you In the Back, az Over the Top, az Iron Fist, a zárásként pedig természetesen az Ace Of Spades. Csak az Overkill hiányzott a ráadásból, amelyet nem értünk meg. Hajnali kettőkor mindenesetre talán húsz életben maradt ember volt a helyszínen (a csapos lányok és a technikai személyzet nélkül). A Metropolis baromi jó Motörhead-tribute zenekar. Kár, hogy ilyen keveset és ritkán lépnek fel. Szuper buli volt. És még jobb lett volna valamilyen „normális” esti órán, nagyobb közönség előtt! Reméljük, hogy minél előbb megerősítik az új koncerteket. Mióta nincs igazi Motörhead, még éhesebbek vagyunk a Motörhead-zenére!
A Metal Witch 2016 szépen sikerült, egyetlen, ugyanazon problémától eltekintve: megint nem jött elég látogató. A belépés ingyenes volt, az első 100 látogató kapott egy kupont, amellyel az első sör ingyen járt, utána pedig a sör ára mindössze két euró. Vicces, de sajnos megint csak szomorú. Ez sem csábított oda a népet. Az viszont tény, hogy a csapolt sörtől reggel fájt a fejem. Ez nem jó. Úgyhogy egy tipp jövőre, ha nem szeretnétek, hogy a csapolt sör után fájjon a fejetek: a kereszteződés túloldalán található a „Tramvaj”, amely egész éjjel nyitva van, és ahol szépen behűtött Nikšičko sört kapsz dobozban, szintén 2,00€-ért. Attól pedig biztosan nem fog fájni a fejed.
Setlist
Inmate:
1. intro
2. Tomorrow Never Comes
3. Die Before Dying
4. Golden Cage
5. Home
6. Victorious
7. Endless Desires
8. 432 + Paradox
9. Unbreakable
10. Demon Crazy
11. Tree of Life
12. Overcome
Pyroxene
1. Cleansed In Fire
2. Quarantine
3. Electric Funeral
4. Choose Your Poison
5. Bullets Fly
6. Things I Was
7. DKP
8. Breaking the Law
9. Helium 3
10. The Reaper
11. Fireborn
12. Res me imaš!
Necrotik:
1. Evil Against Evil
2. Hang Them High
3. Wake Up
4. My Apostasy
5. C.O.A.V.C.
6. Balkan Idiocracy
7. I Am Free
8. My Zombies
9. Devil Wears Your Skin
10. Roots Bloody Roots
11. Dirty Little Whore
Warm Up Bones:
1. Politične svinje
2. Ceste so raj
3. Feljušvar
4. Mrtvaški ples
5. To ime
6. Zelena punca
7. Rock’n’roll Republika
8. Sva šla midva
Metropolis:
1. Stay Clean
2. Reason
3. I’ll Be Your Sister
4. Midnight Riders
5. Metropolis
6. Stone Dead Forever
7. Over the top
8. Iron Horse
9. Dead Men Tell No Tells
10. Built For Speed
11. Going to Brasil
12. Shoot You In The Back
13. Rock Around,
14. Bomber
15. Love Me Like A Reptile
16. Just Cos You Got The Power
17. No Class
18. Iron Fist
19. Dancing On Your Grave
20. Ace Of Spades
Képgaléria
