Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Matkovič, Igor
Kiadó: Celinka
Megjelenés: 2012
Játékidő: 57:31
Értékelés: 4/5
A ljubljanai zeneakadémia ismert arca, trombitatanár, zeneszerző, hangszerelő, zongorista és mindenekelőtt trombitás: Igor Matkovič a korához képest van mit mondania. Trombitásként, billentyűsként vagy producerként már több mint 30 album készítésében működött közre, a könnyűzenétől a jazzig a legkülönbözőbb előadóknál, nevét pedig eddig is, és most is számos legismertebb jazzfesztiválon építi itthon és külföldön egyaránt.
A „Sonic Motion” tulajdonképpen logikus folytatása a „Motion In Two Dimensions” (2010) című albumnak, és továbbgondolása Igor Matkovič és a billentyűs Marko Crnčec együttműködésének. Ha a „Motion in Two Dimensions” ismert jazzstandardek feldolgozásaival a kölcsönös megismerés és összehangolódás állomása volt, a két zenész gyorsan kinőtte ezt a keretet, és új kihívást tűzött maga elé. Így, miután csatlakozott Vladimir Kostadinovič dobos és Robert Jukič basszusgitáros, megszületett a Sonic Motion kvartett, amely a zenéjét először 2011 elején mutatta be. A zenészek közötti kötelékekből igazi hajtóerő kovácsolódott, ezért egy ilyen összeszokott csapat esetében, amilyet a „Sonic Motion” sugároz, az album megvalósulása szinte magától értetődő következmény volt.
A kvartett alapvetően klasszikus jazzfelfogású, és a hagyományos jazziskolát a „Sonic Motion” egyetlen pillanatában sem titkolja. Matkovič ezt az alap-, elemi vázat saját – rá jellemző – ötletességgel nemesítette, ami a másik hárommal összeállva a tősgyökeres jazziskola sűrített mondanivalójának zamatos kicsúcsosodásába torkollt. Ezt minden lépésnél dinamikusan lendíti a vezérmotívumok sorjázásának dinamikája, különösen pedig a szoniikus improvizációk színes szövevénye, amely a játék elsődleges céljának az egyes érzelmek kifejezését tekinti.
Az album dalait mindössze két felvétellel rögzítették. Teljes terjedelmükben. Így a lemez kifejezetten meleg, szerves hangzású vallomást hordoz. Valójában élő koncertszervezetként működik. Csak éppen stúdióban játszották. A produkció tulajdonképpen megismételhetetlen, egyedülálló. Ez a jazz egyik varázsa. Amennyire a ritmusszekció a jazzhagyomány klasszikus, ósdi iskolában gyökerező hangzását hozza, ami különösen a dobok megszólalására igaz, annyira távolodik el időnként Matkovič és Crnčec játéka ezektől a keretektől. A kvartett interakciója szerencsés építőelem-kiegészítésként hat, amely „első hallásra” jól ismert, mégis feltáratlan, ezért olyan kíváncsiságot ébreszt a hallgatóban, amely hálásan vezeti az első másodperctől az utolsóig.
A „Sonic Motion” nem könnyű falat, hanem lassan növő album, ezért a fogyasztótól teljes odaadást követel. A legfinomabb ízlésű, legigényesebb zenei élvezők gyorsan magukhoz ölelik majd, a jazzkalandorok kedvelői pedig hamar rájönnek, hogy kiváló teljesítményről van szó, amely erényeiben azonnal felveszi a versenyt a világ jazzszínterének ismert előadóinak munkáival. Matkovič ambiciózus zenész, ezért az albumot kivételes üzenetgazdagsággal terhelte meg, ami a vezérgondolatok gyakran igényes kombinatorikájában és a jazzimprovizáció szédítő kitérőiben szikrázik. A trombitajáték „kis iskolája” a billentyűkkel folytatott párbeszédben teremti meg a progresszív kihívás, a kiszámíthatatlan fejlemények és ami a legfontosabb, a spontaneitás hiteles érintésének zömét. Mindezre rögtön felhívja a figyelmet a nyitó State Of Mind, ahol a trombitaszóló nyelve lehet dühös, ingerlékeny, megszelídíthetetlen, a következő pillanatban visszafogott, megnyugtató és szégyenlős. A bensőségesség és a lágyság pillanatát az Intuition hangsúlyozza, ahol Matkovič szólói a billentyűk ismétlődő, mégis határozott és öntudatos motívuma fölött lebegnek, a trombitás pedig a szólózás egyes pontjain eltávolodik, és tulajdonképpen provokál a „formák közötti” formák sorjázásával – ezek merengő révületet, olykor szellemi távolléti érzést keltenek, olyan standardeket idézve, amelyeket valaha réges-régen a forradalmi Miles Davis vezetett be a jazzbe. Hasonló játékérintést kínál a trombita megszólalása az utolsó előtti Doors To Open dalban is. Az olyan pillanatok, mint a Sonic Space és az album közepén a Approaching Chaos, szórványos impro-eszkalációikkal a „davisizmust” erősítik, ugyanakkor a kísérletező kihívás nagyobb részét is megmutatják, amiből – reméljük – Igor Matkovič későbbi albumain minél több követi majd. Az album ilyen pillanatai különleges jegyet adnak hozzá, amely az igényesebb hallgatókban felébreszti a vágyat az ilyen zenei adalékok csattanójának felfedezésére, ugyanakkor pozitívan izgatnak, és a váratlan fordulatok további expozéjával ingerelnek. Ez a minőség az szerző egyéni, önálló jellegét is mélyíti.
A „Sonic Motion” kiváló jazzalbum, amelyet a történések kivételes dinamikája, a trombita nyelvén megszólaló érzelmek vérbő kifejezőereje és a változatosság, no meg a kísérletező izgalom jókora adagja díszít. Igor Matkovič a zenei alkotókedv napja alatt elég teret nyit magának ahhoz, hogy a jövőben a „Sonic Motion” szilárd alapjaira építve művészileg továbbfejlessze és még mélyebbre ásson a saját, egyéni trombitanyelvében. Olyan albumról van szó, amely az igazi elismerést a minőségéért csak azután kapja meg, hogy külföldön felfedezik, hiszen – ahogy már említettem – azonnal felveszi a versenyt a jelenleg aktuális és ismert előadók legsűrűbb, legátgondoltabb jazzmunkáival a nemzetközi jazzszíntéren.
Felállás
Igor Matkovič – trombita, harsona
Marko Črnčec – zongora, billentyűk
Robert Jukič – nagybőgő
Vladimir Kostadinovič – dobok
Produkció
Igor Matkovič
Dallista
1. State Of Mind
2. Sonic Space
3. Intuition
4. On the Edge
5. Blue Flow
6. Approaching Chaus
7. Inner Voice
8. Mood Channel
9. Doors To Open
10. Keep It There
