Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Night Ranger
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2011
Játékidő: 53:34
Értékelés: 4.5/5
Az embernek kerekre tágul a szíve, amikor egy ilyen album kerül a kezébe. Persze csak akkor, ha szereti a nyolcvanas évek dallamos rockját, amelyet akkoriban a széles rádiós sugárzás, főleg az amerikai rádióállomások tettek népszerűvé. Ez is egy azok közül a feltámasztott nyolcvanas évekbeli rockbandák közül, amelyek különösen az Egyesült Államokban és Japánban értek el kivételes kereskedelmi áttörést. Ma is leginkább az amerikai piac tartja őket életben. A kaliforniai AOR-rockerekről, a Night Rangerről beszélünk, akik a Journey-vel egy városból, San Franciscóból származnak. Az olasz Frontiers Records-szal kötött szerződésnek köszönhetően a Night Ranger zenéje mostantól az öreg kontinensen az efféle stílus kedvelőihez is közelebb kerül.
A Don’t Tell Me You Love Me, a Sing Me Away, a (You Can Still Rock) In America, a When You Close Your Eyes vagy a Sister Christian slágereit az igazi rajongók és a nyolcvanas évek dallamos rockjának és AOR-jának aranykorát ismerők természetesen nem felejtették el. És hihetetlen, de igaz: a „Somewhere In California” olyan stúdióalbum, amelyet minden fenntartás nélkül, könnyedén a „Midnight Madness” és a „Seven Wishes” közé lehetne sorolni. Hogy pontosabb legyek: a „Somewhere In California” épp eléggé rockosan odacsap, ugyanakkor megvan benne a zenekar retró-nosztalgikus hangszerelési érintése, ami a két említett album közé helyezi: abba az időszakba, mielőtt a fiúk a „Seven Wishes”-szel továbbfejlesztették az első két lemez hangzását, és elérték azt a „pumpáló, arénás, bombasztikus hangzásbeli fölényt, a kontrasztos szélesség és mélység hangsúlyozását, ami a nyolcvanas évek második felének jellegzetes AOR-albumain szabvánnyá vált. A „Somewhere In California” produkciós szempontból persze elődje, a „Hole In The Sun” hangzását követi: ez a rockosan lecsupaszított, minden elem dinamikájával megbolondított hang olyan élő érzetet kelt, mintha az albumot koncertszerűen, a stúdióban játszották volna fel.
A „Hole In The Sun” (2007) megmutatta, hogy a fiúkban még közel sincs kialudva az igazi rockerlöket. Az album kiváló Night Ranger-manifesztum, minden igazi AOR/melodic rock rajongó gyűjteményébe való. És mégis. Akkor mi ez a nagy lelkesedés az utódja, a „Somewhere In California” iránt? Az a helyzet, hogy a „Somewhere In California” olyan lemez, amely a számok sorrendjén át megingathatatlanul egyik igazi „Night Rangeres” himnuszt kovácsolja a másik után, és nosztalgikusabban, retróbban (eighties) árad, mint az amúgy lenyűgöző elődje. Pontosan azt hozza, amit a fiúk az évtized első felében a leghatékonyabban tudtak. Mintha időgéppel visszatértek volna az aranykorukba. Hihetetlen és magával ragadó, milyen friss és ihletett az így született dalok mindegyike, amelyek kivétel nélkül rendkívül szellemes, fertőző hangulati építkezéssel dicsekedhetnek, a csúcspontjuk pedig dallamosan tökéletes, bombasztikával megrakott, a legautentikusabb Night Ranger-féle refrénekben csúcsosodik ki. A dalok tömörebbek, mint a „Hole In The Sun” (2007) enyhe kísérletezős szellője idején, amikor még tisztán akusztikus számoknak is jutott hely.
A „Growing Up In California”-val nyitni afféle várt, szinte kötelező rituálé a zenekartól, amellyel a fiúk azt üzenik a népnek, hogy még mindig megzabolázatlan, bulira éhes vér folyik bennük, amely a Night Ranger által a nyolcvanas évek elején kijelölt életstílus iránti totális elköteleződést diktálja. A dalban minden megvan. Pozitív beállítottságú, ultra bombasztikus, vágtázó „party time” ritmus. A nyitány enyhe csillogást ölt, és az ötös fogat tesztoszterontúltengéstől megszelídíthetetlenül rugdalózó, fiatalos erejét mutatja. Persze „redneckesen” csendül benne az amerikai zászló szimbólumai iránti nagy hűség a versszakokban, amit a Night Ranger sosem titkolt. Az első albumuktól kezdve ezzel a taktikával szerezték meg az amerikai közönség masszív támogatását. A nyitó „Growing Up In California” energiája a vége felé megismétlődik egy újabb játékos, közvetlen rock n’ roll varázslatban, a Rock N’ Roll Tonite-ban, amely könnyedén felválthatná a Growin’ Up In California-t az album nyitányaként. Itt van aztán még egy pajkosan ficánkoló szám, kiváló „kick start”-platformmal, amelyen minden rajta van: ragadozó módon összefonódó ütős riffek, kemény ritmusváz és fülbemászó refrén, amely a dal hangulati csúcspontját hordozza. A címe No Time To Lose Ya.
Az anyag többi része meghozza azt a legnagyobb báját, amellyel a Night Ranger már a múltban kiérdemelte az Egyesült Államok keleti partjának legjelesebb AOR/melodic rock zenekarai közé tartozó pedigrét. A zenekarnak sorra sikerült kiváló dallamos refréneket alkotnia, természetesen finoman megfűszerezve rétegzett vokális harmóniákkal, amelyekkel kitöltik a középtartományt, és megteremtik azt az ismerős kellemes érzetet a hallgató fülében. A „Somewhere In California” ebben tévedhetetlenül működik. Még az album leghosszabb himnuszában, a Follow Your Heart-ban is, amelyet egy amúgy mérgesen nyers rockriff indít. Ez a szám és az End Of The Day egy csipetnyi sötétséget hordoz, a jóféle drámai színház fuvallatát kapták el. Itt van a remek ballada, a Time Of Our Lives, amely határozottan a kereskedelmi örökzöld sláger protoformáját viseli, és egy pillanat alatt ismerőssé válik mindenki számára, aki ismeri a Sister Christian slágert vagy a Restless Kind „Man In Motion” számát. Az album csúcspontja, kétségtelenül. A „Hole In The Sun”-on ennek méltó párját a There Is Love-ban találnánk meg.
A Say It With Love a Rock N’ Roll Tonite után visszahozza az albumra azokat a jellegzetességeket, amelyeket ez a kritika többnyire leír. A versszakban a gyors, mélyebb intonációjú szófűzés még egy kis Lynott-os Thin Lizzy-hangulatot is megidéz, míg a Night Ranger a remek, dallamosan kiteljesedett, többszólamúan harmonizált refrénben újabb győztes ászokból álló pókert húz elő a zsebéből. Itt tulajdonképpen véget ér az album. Az egyik legkiválóbb refrénjükkel.
Olyan bravúros gitárjátékot, amilyet a „Somewhere in California” tartalmaz, a Night Ranger pályafutása során még sosem kínált. Joel Hoekstra és Brad Gillis megállíthatatlannak hat, néhány zseniális megoldásban kimeríthetetlennek, egyszerűen elszántnak! A két gitáros bizonyítani vágyik, és valóban az album legjavát tudja kihozni magából. Ezek az ihletett játékú pillanatok optimálisan épülnek be a dalok alapformájába, így azok teljesen szabadon lélegeznek a dinamikájukban, és rendkívül harmonikusan élnek együtt a merészen megteremtett riffütősség és dallam kombinációjában.
A „Somewhere In California” 2011-ben abszolút meglepetés az AOR (underground) térképén. Senki sem számított ugyanis arra, hogy a Night Ranger ilyen ihletettségű, friss, és a dallamos tömörséget meg az ütős rockos élt kombináló, a bulizásból is bőven kimért albumot rak össze. A lemezen nincs egyetlen mellényúlás sem. Kicsattan a rockos fülbemászóságtól és az AOR-os refrénhangszerelés nemes fűszerezésétől. Olyan album, amilyet a Night Ranger rajongói csak kívánhatnak maguknak!
Felállás
Kelly Keagy – ének, dobok
Brad Gillis – gitár, vokál
Jack Blades – basszusgitár, ének
Joel Hoekstra – gitár, vokál
Eric Levy – billentyűs hangszerek, vokál
Produkció
Night Ranger
Számlista
1. Growin’ Up In California (4:25)
2. Lay It On Me (4:36)
3. Bye Bye Baby (Not Tonight) (4:34)
4. Follow Your Heart (6:45)
5. Time Of Our Lives (5:15)
6. No Time To Lose Ya (4:29)
7. Live For Today (6:03)
8. It’s Not Over (4:34)
9. End Of The Day (4:07)
10. Rock N’ Roll Tonite (4:11)
11. Say It With Love (5:18)
