Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Schon, Neal
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2014
Értékelés: 4.5/5
Neal Schon ezúttal úgy döntött, hogy összehozza (összesen hatodik) stúdióalbumát, amely jóval nagyobb oktánszámú, mint az egyébként remek elődje, a „The Calling”, ami alig másfél éve jelent meg. Ezért két hiperaktív zenészt hívott a közös munkába, akik a határtalan zenei univerzumban megtett minden lépésüknél majd kicsattannak az energiától. Schon kivételes zenei felfogóképessége és amúgy is magas fokú kiműveltsége mellett egyértelmű, hogy egy ilyen muzsikusnak maga mellé minimum kiművelt ritmusszekció kell. Ezúttal úgy ítélte meg, hogy az is bőven elég lesz. A megoldást a „közeli”, mondhatni vele egyenrangú zenei mesterek körében találta meg. Az egyik régi (egykori) Hardline-os és Bad English-es, jelenleg pedig Journey-s cimborája, Deen Castronovo, a másik pedig nem más, mint Marco Mendoza basszusgitáros.
Schon új albuma, a „So U” mindent tud. Mindent. Sokféle ötlet kipróbálásának kivételes optimalizálása ez, és egyik sem felesleges. Remekül kiegyensúlyozott lemez, akár a dalszerzést, akár a produkciót nézzük. Castronovo és Schon nagyon régóta ismerik egymást, a kérdés tehát csak Mendozára vonatkozhat. De ez a kérdés is egy pillanat alatt elszáll, amint végigtekintesz ennek a zenésznek a gazdag pályáján, hiszen rögtön világossá válik, hogy ez a muzsikus, aki egyebek mellett olyan előadóknak is szolgáltatott (vagy szolgáltat még ma is), mint a Black Star Riders, Ted Nugent, Whitesnake vagy Thin Lizzy, aranyérintéssel bánik a basszusgitárral.
A „So U” a zenei kísérletezésben és a művészi kihívásban még az elődjénél, a The Callingnál is merészebb. A „Miért van ez így?” kérdésre a válasz roppant egyszerű, és abban a kivételes kémiában rejlik, amely a Schon – Mendoza – Castronovo háromszög alkotó magjában alakult ki az album stúdiómunkálatai során. Ehhez mindenképp hozzá kell tenni még egy információt. Schonnal és társaival ezúttal egy újabb találékony hangszerelő és zeneszerző is dolgozott a dalok megírásán. Ő Schon régi barátja, szintén San Franciscóból, Jack Blades a „west coast AOR” formáció, a Night Ranger tagja. Ő adta hozzá azt a szükséges csipetnyi zenei finomhangolást a szerzeményekhez, és azt a tömörséget, ami összetartja őket. A „So U” átkozottul bölcsen manőverezik a fúziós elem között, amely a trió első osztályú szólóakrobatikájára épül, miközben kidolgozott dallamokat is felvonultat, amelyek a dalokat és az egész albumot nagyon kompakttá teszik.
Az albumon mindhárom zenész megmutatja énekesi erényeit. Schon csak itt-ott vesz át egy-egy versszakot, mindenesetre kíséretként harmóniákat ad hozzá (az ismert AOR-fogásokat követve), míg Mendoza és Castronovo több anyagot énekel fel az albumra, hiszen őket jóval nagyobb énekesi tehetségnek tartják, mint Neal Schont. Különösen Castronovót, aki például a Journey-koncerteken a Keep On Runnin’ című számot énekli (vagyis a hangszíne közel áll Pinedáéhoz és Steve Perryéhez). A Serenity és a Love Find Its Way gond nélkül elférne a Journey valamelyik újabb lemezén, míg Mendoza soulos színezetű hangjával az On Own Way című dalban vezeti az éneket, ahogy a nyitó Take A Ride-ban is, amely a The Winery Dogs rajongóinak is könnyedén felkelti a figyelmét. Ilyen a What You Want is, ahol Mendoza és Castronovo megosztoznak az énekdallamokon. Ez a szám különösen azzal ragad magával, hogy a vezérmotívumok teljesen kiszámíthatatlanul, a spontaneitás érzetével bontakoznak ki benne. Kivételes utazás a blues-funk és a tipikus AOR-os szakma fertőző dallamossága között. Közben megőrzi a teljes kompaktságot, és az odacsapott improvizációk ellenére is nagyon jól hallgatható marad. Az album egyik ilyen pontja mutatja meg igazán a trió nagy zenei tehetségeinek teljes mesterségbeli tudását.
Rengeteg olyan szakasz van, ahol a hármas szabályosan elszabadul az őrült, rockostól a jazzesig terjedő fúziós kalandokban és hirtelen fordulatokban. Az első ilyen mestermű az albumon, és a trió közti kivételes kémia nagy bizonyítéka az Exotica című instrumentális szerzemény, amely az album bemutatkozó videójaként is megjelent. Mendoza kiváló dallamérzékkel bír, és hihetetlen a találékonysága abban, hogyan mozgatja meg a Schon gitárfrázisai alatt keletkező üres teret. Deen Castronovo számos szakaszt szó szerint szétdobol hosszabbított improvizációs betétekkel, amelyeknek olykor nem látni a végét, ezzel a dobmester természetesen pozitívan sokkolja a hallgatót. Az album a játékos bolondozásból is kapott egy jó adagot. A Shelter (az éneket itt megint Castronovo viszi) a fertőzően dallamos tömörség (vagány refrén) és a trió instrumentális mókázásainak ötvözete okán az album egyik csúcspontja. Odaverő funk tetőtől talpig! Az albumot (Neal Schon korábbi munkái alapján szinte várhatóan) a Big Ocean című instrumentális szerzemény zárja, amely az Exotica tökéletes ellentéte. Ezoterikus lebegés, rengeteg, mesterien harmonizált hangréteg díszletével. Schon ezúttal csak néhány hangot játszik, mégis grandiózus dallamot teremt. Ehhez a „sustain” csípős gitáreffektje segít neki. A Schon vezérmotívuma alatti szabad teret pedig ismét zseniálisan tölti ki Marco Mendoza basszusgitáros a mesterségbeli tudásával.
A „So U” az idei év első felének egyik legérdekesebb stúdióteljesítményének számít. Hihetetlen, hogy ez a három zenész érett korában is megőrizte minden kreativitását és ihletettségét. Ötletek tekintetében rendkívül erős, egyéni arculatú album ez. Művészi értelemben hatalmas karizmájú lemez, amely mögött Neal Schon zenei víziója áll. Valójában a „So U” tartalma művészi szempontból e három kiváló zenész teljes zenei hátterének remek fúziója, amely ezt a sokszínűséget a kifejezőerő rendkívüli egyensúlyában tolmácsolja. A zenei szokatlanság, a határtalan fúziós vonzerő és az abszolút művészi egyedisége albuma! Bár „ismerősen” fog csengeni, sehova sem fogod tudni betenni.
Felállás
Neal Schon – gitár, ének
Marco Mendoza – basszusgitár, ének
Deen Castronovo – dobok, ének
Produkció
Neal Schon
Számlista
1. Take a Ride (5:21)
2. So U (9:29)
3. Exotica (5:31)
4. What You Want (5:08)
5. Love Finds a Way (5:46)
6. On My Way (3:53)
7. Serenity (3:58)
8. Shelter (6:05)
9. Big Ocean (4:42)
